Üdvözlégyen mindenki!
Ha utaznál velem, és felfedeznéd az ország természeti és kulturális területeit, akkor itt egy jó programterv
A korábbi blogjaim a témában , a bevezető és a palesztin oldal.
A befejező blog pedig itt:
Jobbra tördel a héber windows… na milyen?? Mindenesetre megnehezíti az eligazodásomat.
Szóval sok minden történt itt a Szent Földön. Tettem megint egy kört a Holt-tenger felé, útközben egy rainbow-s figura vett fel, aki éppen most sajátította el egy ősi parfüm készítésének a módját, gyűjtött hozzá alapanyagot. Aztán véletlenül egy-két héttel ezelőtti stoppom invitálására egy kibucban aludtam.
A rainbow-s ember nagy utazó, igaz elvesztette mindkét lábát, de még tolókocsival is járta a világot, nagyon intelligens, vidám ember, segítőkész, izgalmas beszélgetéseink voltak, (ja és a mamája folyékonyan beszél magyarul, annak ellenére, hogy román volt. Erdélyi Rengetegen jöttek onnan.)
Sabbath ide vagy oda
Legalább balos véleményt is hallok, ami jólesik az itteni nacionalizmussal szemben. Megtudom, hogy ilyenek is vannak, egyébként nem kevesen. De az ország helyzetére nincsenek befolyással, mert amíg nem éget, addig senki nem ágál az ellen, hogy szombaton az Izraeli légitársaság is szünetel, nincs buszközlekedés, mert beülnek az autójukba és a helyzet meg van oldva. De erre mondom én, hogy ha nekem nincs busz, nekik legyenek lezárva az utak!
Na ezt már a parlament nem vállalná be, – forradalom lenne az ortodoxok ellen, akiket már amúgy is a társadalom nagy része utál, a többi csak elviseli – holott a szombat szellemét követve ez is beleférne. Meg lekapcsolnám az atomerőműveket.
Ja, meg van “kóser” lift. Tényleg, szombaton egész nap megy fel-le, megállva minden emeleten. Mert ugye benyomni a gombot olyan, mintha tüzet gyújtanánk, s az nem kóser. De hogy mennyi áramot pocsékolnak, mert lusták lemenni a lépcsőn szombaton… az már fel-Gáborító.
Komolyan a vallásosság ilyen értelmezései viszik sírba a világot. Egyébként erre várnak, de ezt már kifejtettem.
Ja, a másik érv, hogy heti egy napot mindenki pihenjen, Isten is így tette. Persze kérdés, hogy a teremtés óta honnan tudjuk, hogy az első szombat az melyik is volt, hanyadikán volt? No meg a heti egy nap (a nem vallásos buszsofőrnek kedd is lehet.. ami lehet hogy éppen a szombat, világidőt számolva).Ki tudja ezt? Hiedelmek,szokások, mind egy egy ideologia alapzatán. S itt mindez szembe jön, húsodva vág. Másoknak az életébe.
Ezt Európában is megoldottuk, dolgozik, akit rá tudnak venni. Plussz pénzért ugye.
Kibuc most akkor van vagy nincs?
Kibucnál hagytam abba, meg hogy Izraelben minden kibucot privatizáltak. Van is meg nincs is. Utóbbi években már sokan elhagyták már a közösséget, így az addig termelt javaik ott maradtak a közösben. Pl. ahol laktam, az már amolyan nyaraló falu, turisták jönnek, csorog a profit, de az már csak 6 család között van leosztva, pedig sokak hozták létre.
Meg a kulcspozíciók is. Új tagokat nem vesznek fel, (akárcsak a Fix rádióban annó nálunk.) A „nigger munkát” thaiföldi munkások végzik.
Gáza
Most ugrok egy nagyot Gáza felé, hírekben olvastam, hogy rakétát lőttek ki Izraelre, s egy ember meghalt. Nos, az az egy thaiföldi volt, aki a földet túrta, mert a rakéta nem ment el a városig. Gáz. A síró harmadik.
Egy régebbi hír: A hadsereg szóvivője szerint (!!!) néhány órával korábban két fegyveres palesztin férfi közelített a Gázai övezetben Izrael határa felé. Az izraeli hadsereg katonái ekkor behatoltak a Gáza övezetbe (Gáza, független terület elvileg), és tüzet nyitottak rájuk, amiben mindkét palesztin halálos sebeket kapott. (Ez magyarra lefordítva a gyengébbek kedvéért: két magyar megy a hegyeshalmi átkelő felé, mire az osztrákok elé mennek, és lelövik magyar földön. De ez itt a normális.. hm.. itt.
Most a legújabb balhé abból van, hogy a zsidók újraépítettek egy régi zsinagógát egy mecset felett/mellett. Ez idáig rendben, de lezárták a környékét, s csak 50 évnél idősebbek mehetnek be a mecsethez. Mi van? Emiatt egyébként az egész óváros le volt zárva a héten – az arabok elől-, senkit nem érdekelt, hogy emberek az óvárosba mennének dolgozni, iskolába stb. Szóval folyamatos provokációk folynak. A feszültség permanensen égetése.
Ennek állami verziója a telepek létesítése, az egyezmények ellenére. Ami mára kormány szintre emelkedett (hivatalosan is), amire már Obama is megcsóválta a fejét. Ennyi.
Egy Pár héttel később stoppolásomkor egy idősebb zsidó asszony állt meg, aki mérges Obamára, hogy az izraelieket a béke megkötésére akarja kényszeríteni, s a területeik (!!) feladását szeretné. Értsd, a senki által nem elfogadott telepesel hódításait Palesztin területeken.
Mert ugye az államilag támogatott betelepítések nem azért történnek, hogy utána kipaterolják saját fajtájukat.Mondjuk izraeli politikátol nem áll messze, hogy elfoglalunk, s ha adsz engedményt, akkor visszaadjuk ami a tietek egyébként.
Aztán azt is mondta a hölgy, hogy Amerika majd megbánja, mert az iszlám majd elhatalmasodik rajtuk. De Isten (Izrael??) akarata fog érvényesülni úgyis, s az elpusztítja a nekik rosszat akarókat, mert ők a kiválasztott nép. (A többit a légszennyezés pusztítja el, mint már említettem).
Holt tenger környékén az állatfajok kihalása
No de visszakanyarodom a Holt-tengerhez, ahová két biológussal mentem. Érdekes beszélgetés zajlott ökológia ügyben. A felvetésemre, hogy aggódom, hogy az emberiség elpusztt állatfajokat, azt reagálták egyetértésben, hogy szerintük az emberiség biztos előbb kihal, mint az állatvilág, így kár aggódnom az állat- és növény fajokért. Ez rendben van, de ha már 5 milliárd év alatt eljutottunk egy ilyen civilizásiós, társadalmi minőségi szintre, akkor azt miért kell a pillanat tört része (értsd pár száz emberi év) alatt megsemmisíteni?? Főleg, ha tudjuk, hogy lehet másképpen is.
Másnap elmegyek stoppal a Holt-tenger északi mocsaras részére, ahol van kiépített strand. Már bánom, mert japán és lengyel turistatömeg kente magát iszappal, foot pipa, lebegés, majd el tovább a következő látványossághoz. Mindezt 10 euró beugróért. Ennyiért volt zuhanyzó, meg műanyag szék és hihihi vidámkodás. Még szerencse, hogy én inkább bemásztam.
A közelben volt egy fantomfalu, ami a ‘67-es háború óta üresen áll. Érdekes memento, mert ugye ez is Palesztin terület izraeli control alatt. Vagyis egy darab arab nem él itt.
Innen tovább stoppoltam Masada-ba. Masszáda hősi vára az ókori zsidó ellenállásnak és a mai nacionalizmusnak. Még a rómaiak építették, komoly vízrendszerrel itt a sivatagi hegyek között, bámulatos szép helyen, ahova a tömegturizmus libegővel megy fel, pénzért – mi meg páran gyalog.
Igaz, az én csomagomat kitessékelik a közeli youth hostelből, hogy érezzem a paranoiájukat. Korábban egy arab boltos megengedte, de a zsidó menedzser parázott. Végül is ő él itt, megértem.
Ledobtam a csomagomat a sivatagba, aztán másztam felfelé… kb. 45 perc. Útközben találkoztam egy bolgár világbéke aktivistával, aki már 20 éve gyalog látogatja a világ spirituális központjait, meg ilyen ökonomikus fesztiválokat – manó arc, nagy zászlóval – semmi pénzzel (Artur Burtun). Állítólag ismert figura. Most már nektek is.
Megkérdeztem tőle, hogy szerinte azzal hogy gyalogol, közelebb kerül-e a világbékéhez?? No sebaj, legalább beszél róla, hirdeti az igét. Kis lépés az emberiségnek, de nagy az önmeghaladás számára.
A várban van egy főállású tóra író, meg romok felújítva. Fent belefutok egy micvázó tömegbe. Ez a beavatás a 13 éveseknek, amikor beleolvashatnak nyilvánosan a tóratekercsbe. Elvileg nem hibázhatnak, de ugye, az élet mindig mást produkál. Sebaj, papa örül, táncolnak, cukorka dobálás, vidámság, ennyi.
A sivatag
Szóval Masada után pár nap gyalogtúrázás a sivatagban, megint volt egy stoppom, akik magyar nagyszülőkkel bírnak, de az egyik debreceni holokauszt túlélő unokája nem szereti a magyarokat, mert amikor visszatért a nagyija Auschwitzből, s békülni akart a régi szomszédaival, azok nem fogadták szívélyesen. Persze kérdés, hogy azért mert zsidó volt, vagy mert ők lopták szét a lakását, vagy azért mert elviselhetetlen alak. Ezt az unokája sem tudhatja. Lényeg a lényeg, nem volt nosztalgiázás.
A második nap délután belefutottam egy piknikező 7 jeepes csapatba. Köszöntem, semmi reakció. Az már fel sem merült bennük, hogy megkérdezzék honnan gyüvök, s netán szomjas vagyok-e. Tényleg ilyenek pokrócok tudnak lenni. Miközben ha valaki személyesen ismeri őket, pont az ellenkezője. Mint a kaktusz gyümölcs, kivűl szúrós, belül édes.
A kérdés, hogy itt lettek ilyenek, vagy már Európában is ilyenek voltak az őseik? Mert ha igen, akkor nem csodálkozom a 30-40-es évek közhangulatán.
Muszáj ellenpéldaként említeni a jordán, szír vagy bármelyik arab ország átlag polgárait, hogy ott nem engednek tovább, ha nem eszel, iszol, beszélgetsz velük. Ég és föld, zongorázni lehet a különbséget. S mindkét nép erről a földről származik.
Hogy látják magukat?
Gyakran kérdezem az izraelieket, hogy látják magukat. Legtöbbször türelmetlen, faragatlan, udvariatlan népnek írják le magukat, persze megemlítve azt is, hogy azért intelligens, okos, kiskapu kereső. Van, aki úgy jellemezte magukat, hogy mindig a kapcsolatokat kereső, érdek szerint mozgó, nem őszinte emberek. Pár balosabb érzelmű ember pedig simán lefasisztázta saját országát. Durva, mi? De a maguk világában jól vannak.
Az orthodox zsidók
Vicces volt, amikor egy ortodox zsidót vettünk fel, az én kérésemre. A dolog pikantériájához tartozik, hogy egy leszbikus, egyébként ortodoxokat utáló pár vitt engem – persze ezt nem mondták a beszállóknak, mert akkor ki is szálltak volna. Sőt van olyan szekta, amely goj mellé be sem ülhet. Azért itt az útálkozásért nem kell a szomszédba menniük.
Nos a beszálló ultráktól kérdeztem, hogy látja az ortodox zsidókat. Erre azt válaszolta, hogy: Együttérzőek. Erre érdeklődtem, mióta várt a stoppra? 30 perce – mondta. Hm, szóval a percenkénti 100 autóval számolva, 3000 autó és utasai annyira együttérzőek, hogy egy ateista vette csak fel őket? Tudom kicsit szokráteszi a dialógusom, de én már cask ilyen vagyok. Erre hallgatott.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte valaha lesz-e béke ezen a földön? (Izrael szót direkt nem használtam – politikailag korrekt voltam hozzá). Mire erre sem válaszolt. Azaz fordítok a gyengébbek kedvéért, ők a kiválasztott nép, itt senkinek semmi keresnivalója nincs. Mintha itt sem lennének a többiek, azok nem léteznek számukra. Már kezdjük érteni, miért nem less béke ezen a területen?
Máskor egy arab származású és kinézetű zsidó szélsőjobbos vett fel, aki a zsidókat úgy írta le, hogy utálják egymást, de ha baj van, akkor összefognak. Akkor ezek szerint most nincs baj, mert most széthúzást látok.
Jaj annak, aki ellenük tesz valamit, mert az meg lesz bosszulva valamikor. S hozta a példákat, hogy a moszad hogy likvidálta a nácikat Dél -Amerikában, s manapság ugyanezt teszik az arab vezetőket. S ha valaha rosszra fordul a történet, akkor pedig atombombát dobnak az ellenségre, még akkor is, ha saját maguk is beledöglenek. Amikor kérdeztem, hogy mivel van több joga Izraelnek birtokolni atombombát, mint Iránnak, erre úgy felelt, hogy azok fanatikusak és veszélyesek a világra. Hm, érdekes, hogy mindig a másik a fanatikus és gonosz. De ő legalább megállt nekem mint stopposnak, igaz a böröm nem barna. Így ne ítéljek.
A világ legerősebb légiereje az övék (szerintem csak 3.), s egy harcszimulációban az USA-t is legyőzték. Nos ezzel élnek is, hisz Izrael lebombázott már egy iraki meg egy szíriai atomerőművet, pedig semmi bizonyíték, hogy atombombát akartak volna készíteni. S most Irán a ludas. Pedig az ellenőrök semmi háborús célt szolgálni látszó urándúsító berendezést nem találtak. Persze ezt majd az idő eldönti mi less ott.
Ehhez képest, amikor a sivatagban túráztam Dimona környékén, furcsa zeppelinre bukkantam, később egy gúla alakú gyárra, mondom magamnak, hogy ez úgy néz ki, mint egy atomerőmű. De hát nincsen nekik atomerőművük tudtommal. Erre utánaolvastam, rosszul tudtam. Már 1958-ban eldöntötték hogy építenek egyet. Hivatalosan csokoládégyár volt, hisz hova is kellene telepíteni egy csokiüzemet, mint a sivatag közepére? Komoly légvédelmi rendszerekkel védték. Ez gyanús is let. De amikor a ‘80-as években kiderült, hogy a legnagyobb radontartalmú csokoládé innen került ki, gyanússá vált a világnak, s kitört a botrány. Persze a nemzetközi atomügynökséget a mai napig nem engedték be. Állam az államok között. Próbálná ezt Irán megtenni, sok szankció sújtaná.
Egyébként hogy a világpolitikai. helyzetet is kövessük, Amerika felülbírálta az atom doktrínáját, s most már nem zárja ki, hogy elsőként alkalmazzon atomfegyvert. Obama ide vagy oda. Szegény, nem tudta mibe nyúlt, no meg ez az egészségügyi reform is visszaüthet rá, de szukoljunk neki ez utobbiért.
Holt Tengeri vizes kanyonok, wádik.
Közben kimaradt egy Dead Sea Kanyon kiruccanásom. Eredetileg Jericoba stoppoltam volna, de a Holt-tengerhez vittek, az elágnál gondoltam, hogy felmegyek a hegyre, hogy lenézzek. Amikor felértem, láttam van túraút. Nagyszerű. A hegyen található hostelben sem volt info. Sebaj. Követtem a turistautat, abból baj nem lehet. Hatalmas kanyonok, gyönyörű környék a Metsoke Dragot környéke. Az 5 km-es ösvény végén döntenek kellett, hol megyek vissza.
De cask nem megyek vissza ugyanazon az úton, hát irány lefelé a kanyonban. Akkor még nem tudtam, hogy életemmel játszom. Ez a no return kanyon.
Ki van írva, hogy 12h után senki ne vágjon neki, mert nem ér a végére, meg 30 méter kötél kell, meg időjárásjelentést figyelembe venni, mert ha Jeruzsálem környékén esik, pár órán belül ömlik a villám víz. Akkor még nem tudtam, hogy az micsoda, így nekivágtam.
Rendszeresen halnak meg itt emberek. Persze ők igen, gondoltam, mert nem tudnak sziklát mászni. De én!!
Tényleg minden szép és jó volt az elején, ugrálok lefele a köveken, aztán szűkül a kanyon, jönnek a kis vízmedencék, vizes leszek, de mászok tovább, szépen haladok. Aztán egyre durvább az út, mélyebb a víz, s meredek a fal, a zsákom nehéz, mert én nem is túrázni indultam reggel. Két kamera, lencsék, farmer, szóval nem erre készültem! De már nincs visszaút, mert a víz mély, úszni kell, csak éppen a polar és a farmer meg a zsák, ivóvíz, szóval 10 kilóval úszni képtelenség. Próbálom a zsákot kitartani a vízből, s úszni ahogy a filmekben látjuk… nos, lehetetlen. Kűzdök a méterekért, miközben a súly alatt süllyedek, s fáradok.
Ekkor jövök rá, hogy leugrani könnyű, de visszamászni nem lehet, magas fogás nélküli kőfalról ugrottam. Innen már csak 1 menekülő út van. Lefele meg ki tudja mikor van vége a kanyonnak, mert nem a gps-ek korában vagyunk. Számolgatok, idejövet kb. 6 km volt az ösvényen a platón. Akkor ennyi vissza is, meg még a főútig.
Szóval csak előre menekülni lehet, remélem nem sötétedik rám. S a helyzet egyre forróbb, újabb és újabb medencék, ugrások, mászások, fáradok, soha nem lesz vége. Mondjuk mindig izgulok, mert nem tudom milyen mély, s magasról ugorva egy kőre érkezve kitört boka lenne a vége.
A fejemben meg ez jár: ‘biztos esik Jeruzsálemben s elsodor a víz, lezúduló kő agyonüt vagy csak kitöröm a bokám/lábam, s egy hétig itt viaskodom a szúnyogokkal’. Ehhez hasonló víziók foglalják le agysejtjeimet. Készűltem volna akkor legalább a fölösleges súlyoktól megszabadultam volna, meg kamerámnak vízhatlan zacskót hoztam volna.
Amúgy nagy Canon-omért és lencsékért aggódok igazán a vizes jeleneteknél. Kis digital kamerámat az ételes dobozba tettem, az legalább vízhatlan.
Amúgy alsógatyában megyek, hőség is van, s a nehéz cuccaimat (vizes farmer, átázott polar) mindig előre ledobom, meg a vizet is utána, és a kisebb zsákkal úszom cask a vízben amibe beugrok. A többit összeszedem viszaúszva. Egyszercsak nem találom a ruháimat, mert elsüllyedtek. A francba! Hogy fogok én alsógatyában stoppolni, ha még rendes öltözetben sem vesznek fel?
Na ilyen, amikor az ember spontán vág neki a napnak. Aztán beértem két fiatalt, majd később egy családot, de ők túl lassúak voltak hozzám képest, hiába indultak reggel, míg én délután. Persze nekik volt kötelük, ami biztonságot ad, de egyben lassítja is őket, no meg a flash flood-tól az sem menti meg őket, ha rájuk zúdul.
Szóval a napi adrenalin kitermelésem megvolt. Kijuttottam. Mostantól tisztelem a vadi-kat, kanyonokat. Ez is az egyedfejlődésem része. Viszont életem egyik legnagyobb kihívása és kalandja volt. Amiben 60% az ismeretlenség volt, nem a képesség, hogy teljesítsem, maradék 40% pedig a kamerám mentése, meg a ballasztjaim.
Kráter túra a Negev sivatagban
Maktesh Hagadol és Haqatan eroziós kráterek felé teszek egy 3 napos túrát kanapészörfös ismerősöm ajánlására. Kiposztolom a c.s. csoportba, hátha más is menne arra. Végül egy finn lány csatlakozott hozzám, igazán jó társaság volt. Persze naptejet nem hozott, fehér bore jó piros lett. Én már napedzett vagyok, nem kell védelem. Viszont cipelt almát meg salátát, ami ugye a sivatagi erőnléti túra alapköve -ugratom. Nem túrázásra született, de teljesített rendesen.
Nos, a világon egyedülálló kráterek vannak itt, ami nem vulkáni, hanem erózió olvasztotta omlasztotta be. Isteni szép helyek, napsütés, hőség, kanyonok, tiszta jurassic park érzés fent állni a szakadék szélén, s belátni a fél világot..boldogság!.Ttényleg csak a dinoszauruszok hiányoztak. (Lábnyomaik egyébként vannak 100 km-rel odébb).
A kanyonokban még van pár vízmaradék korábbi esőbkől kifolyólag, abból iszok, igaz tele szúnyoglárvával, de 3 napi vizet képtelenség cipelni. De kérdem én, kit esznek a szúnyogok, ha nincs állat errefelé, se turista? Azért vannak állatok, akik éjjel lejönnek inni a vízgyűjtő árkokba.
Az ösvények rendesen jelölve, eltévedni lehetetlen, korrektül meg van csinálva. Ez biztonságérzetet ad, s látá isten hogy ez jó! Bár otthon is így lenne. Vándormadarak kúsznak az égen, állítólag Izraelen keresztül évente 3 milliárd! madár repül át.
Éjjel egy hegyen aludtunk, csillagok, szúnyogtömeg, madárhangok, stb..
A következő nap belehúztunk, s 14 órát gyalogoltunk, du. szembejött egy orosz zsidó csoport 4 óra séta után kiborulva; aranyosak, héberül nem tudnak olvasni, így maradtunk az orosznál. Jó fotóim vannak róluk. (A jeepes csapatot meg már említettem.)
Este stop, nem volt egyszerű, s nem a forgalom volt kevés. Egy arab vett felvégül egy közeli lakott helyig, onnan pedig hiába próbáltam továbbjutni. Hát a piros lámpánál kérdezgettem. Végül sikerült.
Jeruzsálem
Visszatértem pár napra az origóhoz, Jeruzsálembe. Fantasztikus hely. Megint sok érdekes emberrel futok ossze, megbeszéljük a világ dolgait, ami ugye az itteni helyzetet jelenti, s egyre inkább körvonalazódik, hogy itt soha nem lesz béke, hiába is tesznek bármit az érintett felek. Majd lesz egy nagy egymásnak gyürkőzés, vagy egy nagyobb katasztrófa, aztán jöhetnek a magyar és sumér honfoglalók. De nem a béke. Kizárt. Már eleve jeruzsálem is vagy 100x cserélt gazdát pár ezer éves történelme alatt. Páratlan ebből a szempontbol is.
Jerico a Palesztin területeken
Addig is ellátogattam Jerico-ba, ha már itt van (vagyok) a világ egyik legrégebbi városa, melynek falai a Biblia szerint harsonaszóra összeomlottak, de ezt ti biztos jobban tudjátok. Régészetileg, valahol 8 méterrel a talajszint alatt 2 euró belépő ellenében lehet pár követ látni. Na az omlott össze.
De nagyon előreszaladtam, azaz vissza az időben, mert hogy lehet oda bejutni?
Mint mindenhol, itt is van ellenőrző pont, igaz laza, mert izraeli területről megyek be és nem fordítva. Szebb éveket idézve van üres Marriott hotel ahova bementem, gyanús vagyok, de legalább volt térképük, amiből adtak is. Majd fotó a kulcsos szobornál és a plakátnál, ahol az volt írva, hogy ‘még visszajövünk’. Értsd: ugyan a zsidók kibaszták őket innen is, de lesz még Budán kutyavásár s palesztin uralom. Legalább még hisznek benne.
A belváros kicsi, de élő, templomok, iráni mecset, majd a fő látványossághoz stoppoltam, a Megkísértés hegye.
Jézus gyönyörű helyet választott az elmélkedéshez, ahol ma egy kolostor áll, benne unott fejű ortodox szerzetes. 1 dollár 1 gyertya a lengyel turistacsoportnak. Akik ide is libegővel jönnek 20 dollárért azoknak ez nem sok. Gyalog 30 perc volt nekem, nem rossz órabér.
Rájöttem, utazva én többet takarítok meg, mint amit egyáltalán kereshetnék, szóval minek is menjek haza? Ha otthon többet költünk, mint keresünk? Tudod, hitelválság stb. Ezek szerint közgazdaságilag alátámasztottam, hogy a világválság megoldásának a kulcsa, hogy mindenki utazzon. J
Van még pár látványosság. A Hisham palace, a szultán palota lenyűgöző. A 8. századi épület az Ummayad kor terméke, gyönyörű mozaik padlók, rózsa ablak, stukkók, szóval a muszlim világból is vannak építészeti teljesítmények. A klasszikus romok annyira nem fogott meg, tudod a 8 méterek lefele.
Stoppolok, felvettek, arabok, kirándulnak, egy éneklő diákcsapat a buszon külön élmény. Vidámak, nem feszültek. Kész felüdülés Izrael után.
Tel Aviv
Visszatértem Tel Avivba, szeretem a helyet, igazi modern, kozmopolita, nyitott, pulzáló, sok nyitott ember gyűjtőhelye.
Kanapészörfös ismerősöm meghívott Tel Avivba egy buliba. Megint érdekes emberekbe botlottam, most egy idős zsidó hölgy személyében. Hiperaktív, tudatos, péntekenként megy tüntetni a palesztinok jogaiért, meg a határátkelőkhöz, hogy az atrocitásokat felügyelje és dobra verje. Hisz a békében. Úgy legyen!
Aztán északra mentem stoppoláskor szerzett leszbikus ismerőseim meghívására, közel Afulához. Jakuzzis rainbow party, csodás zöld környezet, zene, finom kaják, jó beszélgetések, kedves emberek. Már már olyan, mintha nem is a feszült szentföldön lennék, hanem valahol a paradicsomban. Pozitív hangulat, érdekes emberek. Családos rendezvény volt.
Innen megint a Holt-tengerhez navigáltam magma. Nagyon különleges hely a Holt Tenger partjánál, amit cask elmondások alapján lehet megtalálni. Ide Haifában megismert barátnémmal stoppoltunk. Van pár hőforrás a környéken, ami ugyan sósvízű, ez is táplálja a tengert, meg pár hippi, akik itt merítkeztek. Vizet hoztunk, hogy utána leöblítsük a sűrű sót magunkról. Két nap héderelés, árnyék nincs, 400 méterrel a tengerszint alatt vagyunk.
Gondolom kevés barlangász töltött ennyi időt ilyen mélyen. Hát én igen. Ariel ment hétfőn dolgozni, én pedig innen elnéztem az Ein Gedi nemzeti parkba. Simán kihagyható a turista rész. A múltkori után ez egy zajos, gyerekcsapatos piknikező hely. Persze a felső területek már izgalmas, de ahhoz reggel kellett volna innen indulni, mert már 4-kor kirakják az embereket innen. Sebaj, másnap korábban lógunk be. Így is volt.
Vízesések, visszhang, meredek, széles kanyonon másztam felfele, kellemes napom volt. Ein Gediben van egy botanikus kert is, nyitott terület.
Van a parton strand, zuhannyal, szóval ott is lehet lazítani, meg begyűjteni a gömbformájú sódarabokat, és fotózni a gyönyörű sóformációkat.
A dragot kanyon amugy múlt héten érdekesebb volt, lehetett ugrálni a medencékbe, meg úszkálni, csomag nélkül isteni lehet! Nekem azért a kaland kategória volt ott túlélni.
Hebron a megosztott város.
Aztán irány Hebron felé, s csoda történt, mert felvettek. Mi a matematikai esélye annak, hogy valaki a B zónából Hebronba menjen innen? Zéró, de megesett, (meg rajtam a szíve valakinek) és felvett stoppal. Csak arabul tud a srác, kicsit parázott a checkpointoknál, de bevállalt engem.
(A befoglalt területek, A, B, C zónára vannak osztva, függően a palesztin autonómia nagyságától, másképpen fogalmazva, hol vannak telepesek és stratégiai pontok, amit izrael ellenőriz teljesen (A), vagy mérsékeltem (B) ,vagy alig (C).
Az utak a palesztin területen még épülnek, itt kőomlás, ott elakadt sor, hegynek föl-le, sok kis falun át kacskarigózunk mire végül megérkeztünk. Nem beszélt angolul, de nem hagyott kiszállni csak úgy, hogy elkérte egy ismerősétől a telefonját, hogy felhívhassa a kanapészörfös kontaktomat, aki megígérte, hogy bejön a városba értem (mert ő 12 km-re egy menekülttáborban lakik).
Addig is elvitt a Hebronban egy ismerőséhez, aki tudott angolul, egy ifjúsági szervezetnek, itt szemben. A fia Bill Gates-nek dolgozik s erre büszke. Ki is nyitja a hivatalt, betessékel, beszélgetünk, de kontaktom cak nem jön, így ott aludhatok náluk. Hát ilyen a “brotherhood” errefelé. Egyik tenyerükből a másikba tesznek.
Másnap elnézek a megosztott városba.Itt most 80% palesztin ellenőrzés alatt van, és 20% izraeli, akik az orthodox telepesek. Pár éve 400 fő zsidó telepes elfoglalta a palesztinok által lakott belvárost, ami az ENSZ határozat szerint is Palesztin fennhatóságú terület. Katonai segédlettel persze, kipaterolva ezreket, több mint 580 boltot felgyújtva, terrorizálva a lakosságot!. Legalább nem raboltak, mint a magyarok a zsidó és német kitelepítésekkor. “Csak” etnikai/faji vandalizmust követtek el, mint az azeriak Nachcevánban.
Itt lezárták a belvárost, betonfalak, szögesdrótok választják el az utcák 2 oldalát. A házak tetején katonák őrködnek, kamerák figyelnek, meg az izraeli zászló lobog. Kicsit arcátlan amúgy. Arra hivatkoznak, hogy ott több ezer évvel ezelőtt zsidók éltek, így az az ő földjük. Pedig szerintem a Nabateusoké.! Olyan mintha az avarok egyszercsak bevennék magukat az 5. ker-be, mert valaha itt éltek. Vagy a rómaiak. (De kérdem én, miért nem éppen filiszteusokkal (palesztinokkal) kezdődik a történelem? Vagy az avarokkal vagy Samuval, – az ősmagyar lelettel? Vagy mindig az erősebb bika baszik? S írja a történelmet?
Mit szólnának az izraeliek, ha a filiszteusok, arámiaiak egyszer csak földet kapnának az ENSZ-től, hiszen sokat szenvedtek ők is, s anyagi hátterük is lenne… s egyszer csak elkerítenék a Knesset-et vagy Tel-Aviv belvárosát, hogy mostantól ők laknak ott.
Igen, így történt Hebronban. Lett “Apartheid utca”, az egyik oldalan az arabok mehetnek egy ketrecben mint az állatok, az úttest nagyobbik részén meg a pár betelepült izraeli ortodox. S hangosan szólnak a hangszórókból egész nap a zsidó nemzeti-(szocialista) dallamok, szennyezve az amúgy is feszült légkört.
Az arabok nem mehetnek a temetőjükhöz, meg a gyönyörű mecsethez sem, ahol Ábrahám sírja van. A zónába is csak engedéllyel, sok rácson és vizsgálaton keresztül, s ott is csak bizonyos utcákat és utcarészeket használva lehet bemenniük. Szőrnyű ezt látni. Már cask a koncentrációs táborok nincsenek. Vagy vannak, de még nem ott végzik ki őket.
Szellemváros lett ebből a szép helyből, szomorú sorsú. A kérdés ami bennem felötlik mindig, hogy a zsidók tényleg jól tudják-e magukat érezni egy börtön közepén? Még ha ők a börtönőrök, akkor is? Olyan 600 telepes, akiket több száz katona őriz, azaz védeni kényszerül, habár ők az agresszorok. S ezt tudják. Milyen hasadt tudat kell ehhez? Mint a húsevő, aki sajnálja az állatok halálát, de közben jár a henteshez. De itt ők a hentesek is!
Holott a West Bank hivatalosan nem is lett annektálva, mert akkor jogok is járnának palesztinoknak. S ez még nem is elég, mert néha a telepesek paprikaszprével vagy akár fegyverestül kijönnek megtámadni az arab lakosságot. Provokálnak.. A telepes lövöldözik, arab kővel visszadob, katona meg lelövi. Ezek után csodálkozunk, hogy tehetetlenségükben ahol tehetik mint a sarokba szorított állat támad, sőt akár felrobbantja magát, mert az is jobb, mint ez a megaláztatás?
Láttam filmet, ahogy az izraeli katonák sportból, örömből a foglyok kezét és bordáját kővel darabosra törik. Hogy ez kínzásnak számít-e? A genfi konvenció a megmondhatója. S ez még csak a jéghegy csúcsa, ami napvilágra kerül.
S a helyieket nem csak a hamasz használja élő pajzsnak Gázában, hanem az izraeli katonaság is. Amikor bemennek házakba előttük egy palesztint tólnak, így ha ellenállás van, abba fúródik a golyó. Csak ugye a fejlett nyugatra csak az egyik oldal hangja jut el, jellemzően az agresszoré.. Én leszek akkor a másik. Érdekes filmekkel megyek majd haza, ha nem kobozzák el kimenetkor.
Engem is felvit arab vendéglátom a háztetőre, amely határos az elfoglalt belvárossal. Beszélt a történtekről. A szemben lévő ház ablakából izraeli telepes gyerekek köveket dobtak ránk, meg szitkokat. Elég korán kezdik a gyűlöletet, pedig a tórával kellene foglalkozniuk, ezért is tagadják meg a katonai szolgálatot az ortodoxok. Miközben ők a legnagyobb bajkeverők. Vagyis a vallásosság. De hát ez már milyen messze is van tőle. Farizeusság.
Tényleg el kell gondolkodnom, hogy a nácik módszerei miben voltak különbek/rosszabbak az elfoglalt területeken alkalmazottaknál? Most már értem, balos izraeliek miért nevezik saját országukat fasisztának.
Hebronból kifelé egy arab doktor vett fel, majd könnybe lábadt a szeme, amikor megtudta, magyar vagyok. Jaj istenem, de örülök! – mondta magyarul. Kolozsváron tanult. Nem győzte mondani, hogy mennyivel emberibbek, kulturáltabbak a magyarok, mint a románok. Ezt a különbséget a történelemre vezette vissza. Szóval vannak meglepő dolgok.
Jeruzsálem ismét.
Ahányszor visszaérek Jeruzsálembe, esővel találkozom. Ezek után tényleg nehéz lesz velem elhitetni, hogy itt vízhiány van. Egyelőre ennyit a pészah előestéjén, amikor minden jármű, madár, kődobálók elcsitulnak, felvidulnak, nagy zabálás, Jézus is feltámad erre, én meg felkerekedek Egyiptom felé.
Érdekes, hogy itt ez az ünnep az egyiptomi kivonulásról szól, ahhoz képest meg a fél ország most Egyiptomba, Sínai félszigetre vonul eltölteni ezt a hosszú hetes ünnepet. Kizökkent világ.
Egyébként jól vagyok, kisebb “halálos” rovarcsípéseken és zúzódásokon kívül mentális képességeim teljében köszönök el a virtuális valóság- turázóimtól.
Gábor Csonka
Pár link ismét:http://www.btselem.org/English/Maps/Index.asp
http://www.carnegieendowment.org/arb/?fa=show&article=40419&utm_sourc… hogy az izraeli oldal is szóhoz jusson http://www.youtube.com/watch?v=uL8ANySuSuk
*
Kedves mindenki, ki követ utamon, sajnos a politikai események a Közel-Keleten úgy hozták, hogy a vitorlákat el kellett fordítanom, s Európa felé evickélek. Továbbra is az izraeli – arab konfliktus viharában vergődök, megspékelve a magyar bürokrácia mérgeivel. Iránba mentem volna innen. Konkrétan már az egyiptomi Taba határ pecsét is szemhéjfelhúzásnál több következménnyel jár Iránban, így új útlevél szükséges. De mivel európaiak vagyunk – sajnos cask papíron -, de az új papír előállításához még nincs meg a felszerelés, konkrétan az ujjlenyomatolvasó, ezért külföldön nem készítenek útlevelet, csak hazatérő lesepassét. No meg Iránban nem hülyék, ha v.ki vmiért Egyiptomban kér új útlevelet, szóval nem kockáztatok, ha már ilyen közel vagyo Európához, hazaugrom.
S még azt nem is küldtem el, hogy milyen komplikációkkal járt elhagyni Izraelt, meg vissza kellett térnem oda újra, mert minden határon adnak egyiptomi vízumot, csak Tabanál nem. Így jár, aki földön jár. Izraelből.
* *
Na, szóval leugrom a Vörös-tengerhez, s sok csomagolt turistával egyetemben hazazötyögök valami airbussal Frankfurtba 99 euróért. De mit ad isten? Esőt megint, így a haza stopp is macerás Frankfurtból. Tud valaki elérhető árú repjegyet onnan Frankfurtból hétfőn estétől? Vagy egyebet? Ne habozz ha ötleted van, írd meg, minden megoldás érdekel.
Addig is jó szelet nektek, szerdától vizualizálható leszek a felújított pesti utcákon. Vandorboy
Igaz két hete már meghalt, de Poppert is hagyom „zsidózni”: http://hvg.hu/hvgfriss/2010.16/201016_popper_peter_pszichologus_az_em…
