A stoppolásról, mint műfajról mit gondolsz?
Ez az életforma sok mindenre megtanítja a szerzetest és az utazót, vándort.
Természetesen a stoppolás az több mint olcsón eljutni egyik helyről a másikra. Buddhista nézőpontból a világban a dolgok egy másik dolog függvényei. Amikor egy szerzetes koldul, akkor igen könnyen megérti, hogy függünk a környezetünktől. Amilyen körülöttem a világ, az rögtön lecsapódik ezen a kiszolgáltatottsági szinten. Ha az önzőség veszi körül, akkor éhen marad, a stoppos pedig az útszélén.
Alázatot lehet tanulni, és helyére teszi az ember egóját, illetve helyét a világban. Ez szabadon választott gyakorlat, életforma, melyet kevesen választanak, mert nehéz és felelősségteljes, (holott nem tűnik annak) egyben végtelen szabadságot is nyújt az embernek. Hasonlóan a stoppolás is egyfajta koldulás, ahol érezhetjük ezt a függőséget és kiszolgáltatottságot. Stoppos szempontjából is érvényes megtapasztalás, egyfajta lakmusz papírja a társadalomnak, megismered milyen emberek élnek azon a vidéken. (segítőkészek, paranoiások stb.)
Másrészről pedig, amikor kitesszük kezünket stoppolni, akkor gyakorlatilag a pillanatnyi világhelyzetből kiválasztjuk a legjobb szituációt, a legjobb embert, aki nyitott, és szembe mer nézni egy új világ-lehetőséggel, élethelyzettel, amely természetesen az ő életére is kihat.
Továbbá olyan különleges helyekre tudunk eljutni stoppal, (pont a randomságának okán) ami az útikönyvek számára többnyire ismeretlen, de a helyiek ismerik s megosztják veled. Ezt a tudást is a stoppolás vitorlájába fogom.
.
Tényleg számtalanszor értek kellemes meglepetések, helyzetek, láttam érdekes helyeket, meghívtak a faluba, események részese lehettem, és rövid idő múlva már úgy tekintettek, mint egy ismerőst. Ezek a spontán helyzetek adják meg az ízét a stoppolásnak. Tanultam kultúraantropológiát is, tudom mi a különbség egy messziről jött ember és egy meghívott, befogadott ember státusza között. Tehát, ha a szabadságomat használom, akkor ezer nem várt és érdekes dolog megtörténik velem, amelyet mind a stoppolásnak és nyitott természetemnek köszönhetek.
.
Természetesen a stoppolás nagyszerű alkalom a vezetőnek is, hogy találkozzon saját igazi emberi természetével, élhessen a segítőkészségével, misztikusabban szólva: jót tehessen, ezáltal jó karmát gyűjtsön. Ezt nem is kell vallási köntösbe öltöztetni, mert jót tenni valakivel az mindig jó érzés. Ez a segítő részéről önzetlen – és azért igen nagyszerű tett – mert úgy segít, hogy viszonzásra pillanatnyilag nem számíthat.
Másrészről pedig talán nem unatkozik, szerencsés esetben jót beszélget a stoppossal, vagy barátsággá is alakul a találkozás.
Nekem szerte Európában sok barátom lett ilyen módon, ami véleményem szerint több egy kocsmabeli barátságnál. Ezen emberek mögött egy olyan jó emberi természet, jellem húzódik meg, ami hosszabb kifutású, mint egy take and carry. Ezzel a hozzáállással már egy élhetőbb társadalom, és élhetőbb jövő építhető.
Soha nem volt kellemetlen kalandod stoppoláskor?
De, természetesen kerülők váratlan helyzetekbe, de korunk és tapasztalatunk előrehaladtával, megtanuljuk a váratlan helyzeteket kezelni, orvosolni, ahogy az élet többi területén is. Egyébként Európában mind nehezebb stoppolni, mert az emberek amint tehetőssé válnak, kezdik az aggódás és félelem falait maguk köre húzni. Nagyobb kerítés nincs, mint a bezárt ajtó. Természetesen egójukat a kocsijukra is kiterjesztik, s abban semmi másnak, idegennek keresnivalója nincs.
.
Én ezért igen tisztelem azokat az embereket, akik vállaljak a kockázatot, túl tudnak lépni félelmeiken, és beengedik életükbe (kocsijukba) a mást. Én ezt úgy fogalmaznám, hogy amikor az ajtajukat kinyitják, akkor tulajdonképpen a szívüket nyitják ki. Aki képes ezt megtenni, arra sok nagyszerű élmény várhat még. Ez a nyitottság az igazi élet. Ez az utazás is. Aki nyitott, azzal bármi (jó) megtörténhet, mert hagyja.
Aki saját világát lezárja, az a biztos, tudott, megszerkesztett világot választja, és nagy meglepetésnek (felismerésnek, örömnek)
kevesebb hely marad. A buddhista üresség tanítás is szimbolikusan erről szól, hiszen ha valami üres, akkor abba bármi kerülhet, azzal bármi történhet még; de ez a szemlélet a Jézusi tanításokkal is egybecseng.
A tanítások, avagy az igazi vallásosság az élettől nem idegen; sőt onnan ismerszik meg. Ahogy Jézus is mondta: én betölteni jöttem a törvényt. De erről még sokat lehetne írnom, hiszen utazáskor napról- napra személyesen tapasztalom a vallásosság különböző formáit és szintjeit..
.
Ez az ami könyvekkel nem átadható, Lao Ce szavaival élve: az igaz tudás nem enciklopédikus tudás.
Köszönöm minden ilyen nyitott embernek a stoppolásaimban nyújtott önzetlen segítségét. Nélkülük ezek a gondolatok nem jöhettek volna létre.
További gondolataim utazásról itt az utazás filozófiája blogbejegyzésemben.
