Harare – Mugabe siker történet és az Afrika nap, Zimbabwe

By , 2017. február 19. vasárnap 00:39
Zimbabwe,buszmegálló

Zimbabwe,buszmegálló

Zimbabwe 4. rész.  Az előző részt itt olvashatod.

Nyanga – Nemzeti park a hegyekben
A teherautó sofőr nem engedett fizetni, mondván, hogy ha ő jár majd Magyarországon, akkor én is biztosan segítenék neki. Azt hiszem már sok hitelt vettem fel a világon, jó lesz majd otthon, ezeket visszafizetni, habár tudom, hogy ők soha nem fognak eljutni Magyarországra, de mindig vannak, akik rászorulnak. Majd ők beváltják. Egyre hidegebb van, ahogy kapaszkodunk 2200 m magasra, erre az alma termő vidékre. Egyre több pulóverre, van szükség nappal is, hogy ne fázzam, este pedig 3-5 celsius. Innen gyalog 22 km-re van a hegycsúcs, ahol egy hatalmas szakadék mellett belátni az egész kornyéket. A környező erdők csendjét fűrésztelepek zaja zavarja meg, az erdőirtás mindenütt folyamatban.

Zimbabwe, handicraft

Zimbabwe, handicraft

Harare felé vonattal megyek, hiszen egy éjszakát hálókocsiban utazva is csak 3.- dollárba kerül. Az állomáson pokrócba csavarva gyűlnek a népek és részeg fiatalok, majd hosszú sorbaállás a jegyért, de az egyik lelkes fiatalember ismeretségét kihasználva, megveszi nekem a jegyet. Habár mint kiderült fűtés nincs benne az árban, így sokan mirelitként ébrednek. Nekem szerencsére van jó háló zsákom.
Hajnalban érkeztem és furcsán tapasztaltam, hogy nincs nagy autós forgalom, viszont gyalogosok tömege hömpölyög az utcákon. No igen, ilyen az olajválság. A benzinért valutában kell fizetni, vagy nincs. Afrika többi fővárosához képest, Zimbabwében klasszisokkal jobb épületek és város struktúra alakult ki.

Zimbabwe, Harare, lányok

Zimbabwe, Harare, lányok

A zimbabwei lányoktól nem dobom le a gatyámat, nem olyan szépek, mint az egyenlítő környéki lányok. Itt a fővárosban már beindult a mű haj/hászás , de az öltözet itt is inkább az ódivatú 70-es éveket idézi. A 60-as években üzembe helyezett liftek hősiesen viselik a modernkor hanyagoltságát.
Nagyon aranyosak az emberek, főleg az öregek, ahogy megpróbálnak „elegánsak” lenni. Annyira édesek és ártatlannak látszóak, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy itt háborúk és népirtások zajlottak nem is olyan régen.

A turist office zárva, így láthatom, mennyire fontos nekik a túrizmus. (No persze az nincs is, amióta elüldözték az ország földművelő fehérjeit s a gazdaság mélyrepülést végez.). Habár nem is értem, hogy akkor a külföldieknek miért kell tízszer-hússzor annyit fizetni a múzeumokért, Nemzeti parkokért, és egyéb látványosságokért, hogyha az a néhány turista úgysem hoz annyi bevételt, főleg ha az a kevés is meghátrál az árak láttán. (A nemzeti múzeumukban hónapok alatt 8 külföldi járt csak!!)

Nemzeti galéria, Harare

Nemzeti galéria, Harare

A Nemzeti Galériában szóba elegyedem az egyik teremőr bácsival és kiderül róla, hogy kőfaragó (na jó, szobrász) és fénykorában még USÁ-ban is kiállított. Manapság már a nyugdíját egészíti ki örködéssel, hiszen havi nyugdíjából 2 kg. lisztet tudna venni. Mire is panaszkodnak honi nyugdíjasaink?
A közelben zajlik az évente megrendezendő non-profit expo, ahol az AIDS ügyek és a fogyatékosok által készített szőttesek és kosarak mellett az ügyvédek a szabadságjogokért és az amnesty international is megjelenhetett, különböző szóróanyagokat juttatva az arra merészkedőknek. Óránként tradicionális táncelőadás, ahol párducruhába öltözött fiatalok mozognak a dobok vad ritmusára.

Kortárs művészet

Kortárs művészet

Egy decens értelmiségi (fehér)családnál lakom, ahol a 80-as éveket idézi az enteriőr: régi szemcsés TV, zavaros tranzisztoros rádió, zajos öreg hűtök, csöpögő csapok, vaskori computer, fekete cselédek hozzák az ódon hangulatot, melyet takarékos üzemmódra kapcsolt vacsora, ima és lassú étkezés nyomatékosít.
Lazításként este megnézem a Kambodzsáról készült Killing fields c. filmet. Elborzadhatok megint és folyamatosan felháborodom, hogy a barbárt tudatlanság miért kap mindig fegyvert és hatalmat. Néha már azt kívánom, hogy teljesüljön be, mindenki essen a másik torkának, nyomják meg a gombot és pusztuljon ki az emberiség. Legyen tiszta a kép.

Kedvenc Servas hostom

Kedvenc Servas hostom

Ők érzékenyek az országban történő eseményekre, s tőlük tudom, hogy a legtöbb ellenzéki lapot betiltják, vagy felrobbantják a nyomdájukat az ismeretlen hatósági emberek. A sajtószabadság jegyében ellenzéki napilap indításához könnyen senki nem kap engedélyt. Has mégis, akkor az újságíróit nyomasztják vagy verik a hatalom pribékjei.
Választáskor félelem járja át az országot, az ellenzéki szórólapozókat rendőrök vonják ki a forgalomból. Vidéken a félelem és a tudatlanság az úr. A helyi hatalmasságok száműzetést helyeznek kilátásba az ellenzékre szavazóknak és iskola bezárással riogatnak, illetve a segélyek megvonását ígérik a renitenskedőknek.

Zimbabwe, piac

Zimbabwe, piac

Plusz polgárháború kitörésével fenyegetőznek. Egyébként amikor polgárháborúval fenyeget az uralkodó párt, akkor egy biztos jele lenne annak, hogy az ellenzékre kell szavazni, mert ha valakinek a választási ígéretében a háború szerepel, akkor csak ellene szavaznék.

Ennyi negatív ígéret kapcsán felmerül bennem, hogy a demokráciáknak az egyik ismertetőjele kell, hogy legyen a pozitív ígéret. Habár a mai Magyarországon is elszaporodtak a negatív kampány elemei, ha jól vettem ki a hiradásokbol.

Az emberek elhitték, hogy a hatalom tudja ellenőrizni, hogy kire fognak szavazni, hisz átlátszó urnák vannak a szavazóbizottság előtt. Annyi kreativitás viszont hiányzik az emberekből, hogy összehajtsák a szavazólapot. Mugabe győzelmét állítólag úgy biztosította be állítja az ellenzék, hogy a szavazás utolsó órájában, hirtelen sok szavazólapot tettek az urnába.

zimbabwe nagy piac

zimbabwe nagy piac

A TV-ben Mugabe egy siker story, aki egy napon több sikerben fürdőzik.
Egyébként a sajtóban csak Mugabéról szóló politikai hírekkel találkozhatunk és megcsodáljuk hihetetlen munkabírását, hiszen egy napon vesz részt egy bánya megnyitó ünnepségen, délután üdvözli az új japán követet és este már beszédet tart párttársa temetésén. Dicséretére legyen mondva, hogy ez utóbbin papír nélkül képes beszélni. Igen olcsón megvette a reklámidőt. Még arról is beszámoltak a hírekben, hogy az elnökük 700.- dollár értékben két komputert is adományozott egy iskolának, habár arról nem szólt a hír, hogy van-e áram az iskolában?

Zimbabwe törzsi zene

Zimbabwe törzsi zene

Persze arról sem szól a híradás (előrejelzés), hol és mikor van áramszünet aznap, mikor nincs víz, mit kezdjen a nyugdíjas az 1.- dollárnyi havi illetményével, miért kell órákat várni a tömegközlekedésre, miért 1000 %-os az infláció, mi a dollár feketepiaci árfolyama, miért korrupt a kormány és rossz a vezetés, s minek a parlament, ha úgyis mindenki egyformán szavaz. A híradó idejére biztos van áram, hiszen Mugabe ország jobbító napjairól/tetteiről szol, és ha valaki csak ezt látja, akkor biztos elfelejti, hogy éhezik, és megnyugszik, hogy milyen nagyon jó itt minden Zimbabewé-ban. Csakhogy a híradónak egyszer vége lesz, s látják a valóságot.

Áramszünetek: elképzeltem, hogy abban a társadalomban, ahol TV és gépzene alapú a megoldó képletünk, hogyan is boldogulnának, szórakoznának az emberek, mikor megszokták, hogy mikrosütőben főznek, szövőgéppel szőnek, CD-t hallgatnak, elektromos játékkal játszanak, van számítógép, villany, bankjegykiadó automata, benzinkút stb. Vagyis mi már a legtöbb árammentes képességünket elvesztettük.

Harare Nemzeti múzeum

Harare Nemzeti múzeum

Az áramszünettel kapcsolatban azt beszélik az emberek, hogy 20 évvel ezelőtt nem volt áramszünet, de ma már van, hiszen a falukba is bevezették az áramot. Az én megközelítésem szerint nem azért nincs áram, mert a faluban is használják, hanem azért, mert nem termelnek eleget, vagy esetleg ami van azt pazarlóan használják… Ezt az én európai logikám mondatja velem. S már tudom, hogy a logika színe az fehér, s azt Európában kell keresni.

Este 6 óra után lezárják a negyedet és a főutat a belvárosban, ahol a Mugabe főnök lakik, s lelövik aki véletlenül arrafelé mozog. Állítólag még légvédelmi ágyukat is költöztettek a kertjébe. Tény, hogy ez nem egy svéd modell (minta) szerinti élet, ahol a miniszterek a néppel együtt sétálnak.
Az egyik ismerősünket nemrég tartóztatták le, mert amikor a vezér kocsija elhaladt az éttermük előtt, akkor mosolyogni merészeltek. Erről mindig az 50-es évek Magyarországi hangulata és nagy játékfilmjei jutnak eszembe. Persze a rendőrök némi baksis fejében elengedték őket (számla nélkül).

Főváros környéke, Harare

Főváros környéke, Harare

Tavaly Mugabe legnagyobb húzása az volt, amikor a város egyik nyomornegyedét buldózerekkel romboltatta le, hajléktalanná téve 800 ezer embert a tél közepén. Amilyen birka volt az ellenzék és a nép, még egy tüntetést sem rendeztek a szabad ég alá került tömegeknek. (kinek drágább rongy élete, mint rabsága..?) Ez tipikus afrikai hozzáállás, mert bármit elviselnek, és nem hajlandók semmi erőfeszítést tenni sorsuk jobbra fordulásáért. Úgy tűnik nem éheznek eléggé és még van kitől lopni, s félnek, hogy a tömegbe lőnének, de azt nem tudják megérteni, hogy 2 millió embert nem lehet lelőni.

Harare környéke

Harare környéke

Ez a városrész-rombolás állítólag azért történt, mert a főváros túl ellenzéki és így akarják visszakényszeríteni a falukba az embereket, mert ott könnyebb kordában tartani, megfélemlíteni őket, s az ellenzéki információ sem jut el oda.
Utam során több száz emberrel beszélgettem erről és még egy emberrel sem találkoztam, aki védte volna a rezsimet. Avagy ennyire torzított a mintavételem a választási eredményekhez képest?

A nem kormánypárti újságban gyakran látni szellemes karikatúrákat, melyek kritizálják a rendszert. Pl. A vádló ujjak. : mindenki vétkes … az elnökön kívül.
Mit csinál az elnök a szabadidejében? Szereti az országát.

Harare sziklarajzok

Harare sziklarajzok

Május 25-én volt az Afrika nap (egész Afrikában ünneplik), amelyet ez az újság csak úgy emlegetett, hogy a diktátorok napja, amely „emlékeztet minket arra, hogy vezetőink hivatali idejük után nem képesek lemondani a posztjukról és már a harmadik-negyedik periódusukat töltik a hatalomban.

Amíg mi féltékenyen őrizzük az ország szuverenitásukat, addig ők a svájci bankszámlájuk felett őrködnek. Amíg mi az afrikai önazonosságunkra emlékezünk, addig nekik sikerül megakadályozni a mi elképzelésünket a demokratikus vezetőinkről. Amíg mi ellenállunk az új gyarmatosításnak, addig ők a keleti típusút elfogadják. (értsd a kínait)

Harare kilátópont

Harare kilátópont

S végül mindannyiunknak hálásnak kell lennünk azért, hogy most a saját fajtánk nyom el.

A harrarei humán sciente múzeumból 1500 műtárgy tűnt el az évek során. Lám-lám mit is ér, ha a fél ország mundérban van, de az infláció fékezhetetlen.

Az újságban egy bírósági ítéletet is olvashatok, ahol 67 mozgóárust ítéltek el 5 nap börtönre, vagy, 2,5 dollárnyi büntetésre, mert zavarják a járókelőket és zajt okoztak. Mintha az országnak ez lenne a legnagyobb baja, s nem az, hogy diktatúra van.

Reggel 9-es zenés, táncos mise után az afrikai család világnapját ünneplik az egyházak és elmondják az embereknek, hogy az AIDS ellen nem a gumi a biztos, hanem a megbízható társ, az árváknak Isten az apjuk. Azért megkérdezném az itt élő 600 ezer árvát, hogy hiányzik-e nekik a hús-vér apa.? Ezzel a tudással felvértezve indulok a 30-40 km-re levő barlangrajzokig.

Harare sziklarajzok

Harare sziklarajzok

Domboshawa, Ngomakurira rock paintings.
A városszéli hiénák (rendőrök) megsarcolják a buszsofőrt, mert több utast szállít a megengedettnél. Hát a rendőrt elküldeném a ….!!!, hogy álljon órákat a buszra várva a hidegben, mert nem fér bele a forgalmiban engedélyezett utas-számba, és várjon majd ne férjen fel a következő buszra, ami néha jár, hiszen se benzin, se busz nem létezik elég. Engem bosszant, hogy a kisembereket sarcolják és nyomorítják a népet, és ebből építenek maguknak karriert és palotát. Fegyvert és hatalmat kapott, de visszaél vele.
Gyönyörű sziklás táj uralja a fővárostól É-ra elterülő vidéket. Itt belebotlok egy USA követségi tanácsadóba, aki meglepően informált a világot illetően, de (látszólag keveset tud a helyi viszonyokról). Javasolom neki, hogy AIDS segélyek helyett inkább az amerika hangját és a napilapokat pénzeljék, hogy az emberek rájöhessenek, hogy a választás titkos, van ellenzék, és nem lehet 16 millió embert agyonlőni.

Zimbabwe Harare tó

Zimbabwe Harare tó

Innen együtt megyünk a Ngomakurira rock paintings (barlangrajz) együtteshez. Teszünk egy nagyobb sétát a sziklás hegyek között, s egy óra séta után egy okkersárga elefánt festményhez ereszkedünk le. A távoli bozótosból hangos-egyházék dobja szűrődik át, emlékeztetve, hogy vasárnap Isten napja.

Egy másik vendéglátóm Sue, egy 72 éves bohó nénike, akinek a 40-es években már volt kocsija, majd a háború után települt ki Angliából családjával Zimbabwébe gazdálkodni. Aztán változott a világ, tanárként dolgozott tovább, és 20 évnyi munkájának gyümölcse a havi 2 kg kenyérre elegendő nyugdíja. Ezek nehéz lelki terhek, de neki van hova visszanyúlnia: a múltjába. Esténként az áramszünet sötétjében Sue beszél fiatal koráról, arról, hogy a 60-as években hogyan stoppolt Európában. Hogyan adtak az emberek szállást neki. A piacokon beszélt a sofőrökkel, hogy elvigyék A 60-as években járt Magyarországon is, de mivel a határőrök Ferihegyen mogorván azt firtatták, hogy mennyit fog költeni, de mivel nem tudta megmondani, ezért megelégelte az akadékoskodásukat és felült az első repülőre, ami Bécs felé repítette.
Ami működik is addig, amíg nem kerül kórházba, ahol piaci áron jár csak a röntgen és az orvos pillantása. Kora ellenére hihetetlen aktív, vagányul vezetgeti széteső tragacsát és nyugdíj kiegészítésként portugál, és angol nyelvet tanít külföldieknek. Lakása a múltat idézi, kazettás magnók, öreg bútorok és lámpák, elhasznált konyha és tartozékai. Ő is takarékos üzemmódban él, együtt megyünk zöldséget guberálni és a boltban kiöntött tejet begyűjteni, hogy túrót készítsünk belőle. Kortársaival tollaslabdázással kezdi a napot, amelynek egy templom belseje ad teret. Én addig a szomszédos óvodában nézelődöm, és persze 3 embertől is engedélyt kell kérnem, hogy fényképezhessek. Este színházi próbára megyünk, ahol egy részeg tengerészt kell eljátszanom, rendező nagy megelégedésére, mivel az egyik szereplő nem jár próbára.

Szinház. Sue sokmindent csinál, s én is segítettem programfüzetet árulni a szinházban. Már több hete készülnek (főleg fehér fiatalok) egy koncert előadással, ahol play back-re zenélnek és táncolnak régmúlt slágereket idézve, pantomim előadásokat, rövid jeleneteket is előadnak, jórészt családtagokból álló közönségnek. De a bemutató előadás közepén áramszünet lesz. Ennyit a befektetett energiáról és a gazdasági realitásokról. Kár, hogy az alkotóerő és a sok lelkesedés, ami még maradt az országban áldozatul esik a gazdasági kényszernek. De meddig tart még ki a lelkes kissebség??

Egy másik este ellátogattunk egy helyi jóga asramba. Kiderült, hogy az indiai vezető nem lelkesedik a feketékért, mert nincs elképzelésük a spiritualitásról. Számukra ez csak csupán jóga torna, de a szellemiségből nem sok ragad át a mindennapjaikra. Ez nem egy megújulásra/változásra képes nép.

Elmentünk egy komolyzenei koncertre is, ahol a közönség csak fehérekből állt. Nos itt taláható a Zimbabwei értelmiség maroknyi csapata, akik a szünetben ásványvízből és pár CD-ből válogathatnak kedvükre. Több választék nincs. A koncert egy művelődési házban volt, amely néha templomként is funkcionál. Úgy tűnik, hogy a magas kultúra kivonul a kontinensről és minden marad a régiben. A koncerten XVIII. és XIX. századi ’popzenéket’ hallgattunk (Mozart, Sosztakovics) de a XX. századi ritmikák -hiába adták elő zongorán és hegedűn, számomra már túl zavartak voltak, ahogy a kor is azzá vált.. Este hazaautózunk a kivilágítatlan utcákon, s még jó, hogy a klasszikus zenék nem függnek az áramtól..

Meglátogattuk Sue egyik nő ismerősét is, akinek a lakását az utóbbi pár évben már háromszor raboltak ki, de pechére egyszer otthon volt, így megerőszakolták, majd megverték, mert ugye 60 évesen már biztos szárazabb és nem olyan jó vele a szex. Az, hogy elviszik értéktárgyait az általában nem elég, hanem még törtek, zúztak is hozzá. Tudom itt már nem-logika szerint vannak bekötve az emberek.

A hangulatomra rímelve egy kedves német filmet nézünk meg, ahol a jól szituált családból származó mama elhanyagolja a gyerekét. Elutazni Afrikába, segélyeket vinni, és önkéntesként dolgozni arra van ideje a mamának, mert ’ott szükség van rá’ , miközben nem ismeri fel, hogy a saját magánélete és családja romokban hever, hogy inkább azt kellene ápolgatnia. Igy vagyunk mi lelkes europaiak.

Lake Chivero.
A Hararétől 30 km-re van a helyi ’Velencei-tó’, hajdan volt népszerű rekreációs vízfelület. Itt található a Bird Sanctuary. Ebbe a madárparkban már egy hete egyetlen látogató sem érkezett, pedig színes madarak, kicsinyek és nagyok minden variációban megtalálhatók. A kertben pacik nyargalnak, a horgászok emelik ki a jókora halakat.

A főúttól gyalog kell menni tovább, de séta közben nagy zsivajt hallok a távolban, így meglátogatom az itteni általános iskolát. Szünet utáni sorakozóra érek oda, majd a himnusz és a Miatyánk után a tanárok a morálról tartanak fejmosást. Utána a mezítlábas diákok elvonulnak a tanterembe, vagy a szabad ég alatti táblák köré. Még szerencse, hogy nincsen hideg nappal. Rengeteg gyerek zsúfolódik egy osztályba, szapora népek, de azért a munkában nem annyira, hogy tantermeket is építsenek olyan ütemben ahogy nő a gyereksereg.
Látogatásom végén a tanárok itt sem mulasztják el, hogy kérjenek, hogy adományozzak nekik pénzt, mert szükségük van telefonvonalra. Hát erre egy picit ideges leszek, mert 600 gyerekre nincsen víz az iskolában, és közben telefonra kunyiznak, hogy cseveghessenek aktuális szeretőikkel!!! Afrika teljesen érzéketlen és felháborítanak. Vagy nekem van rosszul vezetékelve az agyam?
A legtöbb gyerek azért jár iskolában, mert ingyen kaját kapnak, melyet az USA AID feliratú kukoricás zsákokból főznek. (feltehetően génmódosított élelmiszer) Miért is nem a ’szeretett’ kormányuknál kuncsorognak, hogy adjon nekik telefont? Az iskolának van számítógépe is, amelyet Európából kaptak, de azt használni nem szabad! Nem tudom kiknek a fejéből, jön ez a segélyezési kényszer, de sajnos azt hiszem, el vannak tévedve európai lekeskéim. Itt még cipője sincs mindenkinek, vagy csak fél pár zoknija, mosakodni is akkor tudnak, ha gyalogolnak érte, vagy esik az eső, nincsenek könyveik, papírról ne is beszéljünk. Szabad ég alatt törött tábla mellett kevés és képzetlen tanárok oktatnak, és közben telefonra kunyerálnak pénzt, s számítógépet kapnak.
Az egyik misszionáriussal beszélgetve ők úgy értékelik az európai segélyeket, hogy Európa meg akar szabadulni a felesleges holmijaiktól, eszközeiktől, de Afrikának nem feltétlenül erre van szüksége elsősorban. Még a misszionáriusok is gyakran azt gondolják, hogy azáltal civilizálnak egy népet, hogy nyugati ruhákba öltöztetik őket, s az elég..
Az udvaron több száz lelkes gyerek játszik és kergeti az egyetlen játékát, a nylon zacskóból gyúrt focilabdát, és szorongatnom kell könnyeimet, mert kedves, lelkes energiával teli mosolygós, boldog gyerekek garmadáját teszik tönkre ezen a kontinensen, a jövő ígéretei sikkadnak el, mert a gazdag kormányuk oktatásra pénzt nem ad. Kell a pénz a vezetők bankszámlájára, kell támogatni a kongói és a mozambiki polgárháborút, hogy ott is nyomorba dönthessenek még több embert, kell pénz, hogy az elv/ társak ott is degeszre tömhessék devizakártyájukat és dőzsölhessenek arab sejk módjára, míg a többi nem számit. Köpni kell. Phű. (A.E. bizottság.)
Mi több, ami adomány érkezik az országba, azt hivatalos árfolyamon váltják át értéktelen zimbabwei dollárra, (inflációról annyit, hogy a kenyér ára az utóbbi 3 hét alatt, kétszeresére emelkedett). Tehát minden munkaóránkból kiizzadt segélydollár 66 %-a egy diktatúra klientúráját élteti, míg a maradék 33 % sem jut el a rászorulók felé, a vízfejnek, az elosztási rendszernek köszönhetően. De ha mégis akkor telefont szerelnek fel és fizetik a telefonszámláját a tanároknak. Már megint nem a szegény gyerekek jártak jól a segélyekből. Ez a világ olyan világ, mint a mogyorófa virág sokat ígér, keveset ád, mit ád is keserűt ád.
A legszívszorongatóbb élmény, amikor látom ezeket a csöppségeket, amint az egyetlen játékszerűk a nylonzacskóból (ba) tömörített focilabda és azt a kettőt rugdossa, kergeti 300 gyerek. A tanároknak még ötletük sincs, hogy milyen játékokat készíthetnének kukoricacsuhéból, fából, drótból, rongyokból, agyagból, kövekből, ceruzával, stb., had fejlődjön a gyerek képessége. De nem!! Tanároknak arra van ötletük, hogy legyen ingyen telefonjuk. Az órákon folyik a bemagoltatás, a másolás, egyszóval gondolkodni véletlenül sem tanulnak meg. Helyette énekelnek és táncolnak és megtapsolják a bemagolt jó választ.

Mindig megdöbbenek azon, hogy a gyerekkori energiát, érdeklődést, kreativitást hogyan zúzza szét az iskolarendszer serdülőkorra. Hogyan lesz egy virágzó emberből már csak evés, ivás, szexre degradálódott lény. Bocsánat nem is szexre, hanem párzásra. Miért van az, hogy amint kipucolják az embereket a szarból, rögtön szükségét érzik, hogy átvegyék a hatalmat, de utána önkéntelenül lepusztítják, elrontják azt, amit köréjük építettek. Miért csak hatalom vágy van, s nem fejlődés vágy, tudás vágy, vagy kultúrális vágy?

Tudatlanságból akarnak egyetemet csinálni, és azt hiszik ha más tudta csinálni, akkor ők pláne. Ha nem, akkor az sem baj, lényeg, hogy ők megkapják fizetésüket és uralkodhassanak mások felett.
S arra sem kapják fel a fejüket, amikor már tábla figyelmezteti az újgazdagokat a szupermarketben, hogy “Kérjük, Ön tolja a bevásárló kocsiját és ne az őrt csicskáztassa ”  Mert ugyebár a gazdag fekete ember Afrikában nem tudja magát a színénél fogva megkülönböztetni a többitől, akkor a magatatásában fog különbözni a néptől. (akit baromira lenéz, s legszívesebben rasszista lenne) Neki meg kell mutatni, hogy kicsoda, csillogó autó, fényes cipő, leszól, lenéz, várakoztat, véleménye van, amit papírról olvas, mert beszélni nem tanult meg, nemhogy angolul, amikor az a hivatalos nyelv.
Miért van az, hogy az átlag fekete az segítőkész, mosolygós, mig az újgazdagok, az új pozicionisták átfordulnak sebzett tigrissé /elefánttá/, aki lenéző viselkedéssel próbál felülemelkedni. Persze még szaros a seggük, de ki kell mutatni kik is ők, ami még mindig abból áll, hogy felesége, marhája, (kocsija) szeretői, vannak.
Mivel a feleség az teher, no meg fizetni is kell érte, így már inkább csak szeretőik vannak és ugye az pedig nem számít, ha éppen leellik pár gyereket, mert úgysem érdekli. Lényeg, hogy még egy rovátka legyen a listán. Az, hogy mennyi szenvedést nagy maga mögött, (síró gyerek és HIV) azt leszarja. Mit eszik az a szerencsétlen kölök, az nem számít, mert most éppen másfele vadászik, vagy éppen másét vadássza. A nő meg ugyis arra fordul, ahol pénz van, ahonnan remény várható egy kis figyelemre /létbiztonságra/pénzre. Persze újfent csak megdugják, s ha pechje van, jön egy csemete, és persze a vész, az AIDS. Mit érdekli. A pasi már a gond elől tűnik is tova, és szegény nő még a szexuális együttlétet sem élvezte, a gyereke is a nyakán marad és rossz esetben még orvoshoz is járhat, de miből? Persze a nő is szívbaj nélkül árvaházba (jobb esetben a nagyira ruházza a gyerekét) mert ilyen előzmények után nem is érzi sajátjának. Az hogy 600 ezer árva országa lett Afrika kenyereskosara,  miközben büszkék az extended family-re (nagycsalád, ahol generációk élnek együtt, s vigyáznak egymás gyerekeire) az már jelzésértékű.

Ami 20-40 éve működött, virágzott az nem kellett nekik, most már függetlenül, de romba döntik saját maguk vezette országukat, felélték a tartalékokat és elrontották a mi még működött. Fehér rend helyett fekete káosz kell nekik. Most már csak az maradt, hogy másét vegyék el, történetesen a fehérek (gazdák) virágzó farmjait. 

2005 Május. 24.- juni 20.

Leave a Reply

*

Panorama Theme by Themocracy

Facebook Like Button for Dummies