Kersztény szekták és Zen koanok – Mutare, Zimbabwe 3.

By , 2017. február 18. szombat 23:37
Nyange Np., Zimbabwe

Nyange Np., Zimbabwe

Zimbabwe 3. rész:  Mutare környéki élmények

Az előző 2. részben, bejegyzésemben tárgyaltam a diktatúra hangulatát, móduszait. Most pedig belekostolunk a vidéki létbe.

Laza 300 km-re van Mutare, az ország keleti részén. Ahol kiszállok a kocsiból, a közeli bozótos mögül ének és dob ritmusa szűrődik át, egy újkeresztény csoport vigad egy fa mögött és a kemény magnak egy saját varázsos, vidám, színes egyenruhája is van, saját jelszavakkal a hátukon. A közeli autóbusz pályaudvaron egy performance vonzza a tömegeket.

Karizmatikus reform egyházak, zimbabwe

Karizmatikus reform egyházak, zimbabwe

Kicsit problémás volt a csomagomat rövid időre letennem valahova, mert a média agymosásának köszönhetően mindenhol megkérdezték, hogy nincs e benne bomba. Ebben kiválóan globalizálódnak, pedig itt is kíváncsi lennék, hogy fehér utazó valaha robbantott-e bombát? Mikor járt európai bombamerénylő utoljára ebben a világ számára lényegtelen országban? Kérdéseimre egyre kevésbé várok válaszokat.

Tánc, dob, kereszténység

Tánc, dob, kereszténység

Amikor a város főutcáján meglátom az everlights fantázianévre hallgató szakboltot (tényleg kell fantázia hozzá, ahol nincs áram), akkor csak mosolygok magamban, hiszen mindenki tudja, hogy jórészt áramszünet van a hét nagy részében..
Az emberek az utcán állandóan kérdezik tőlem, hogy teszik az országuk? Vagy: can you say something nice about us? (tudsz valami jót mondani az országunkról?) A kérdésbe már belőtték a valószínű választ: az országot igen, de a politikáját nem – szoktam mondani nekik.
Ezen a kertvároska jellegű településen üres túlméretezett széles utak régi Szovjetunió-béli hangulatokat idéznek fel fiatal koromból. Bájos, ahogy házilag hegesztett kormányzárral és lakattal zárják a kocsijukat.

Hangos istentisztelet

Hangos istentisztelet

A Nemzeti Galériájuk még ígéretes is lehetne, de a művészetek mára már elhalóban vannak, elvégre egy gazdasági vergődésben leledző országban a hús realitása az első, nem az esztétikáé.

Vasárnapi mise mindig érdekes program Afrikában. Gyakran a művelődési házak vannak templommá átalakítva, ami jelzi, hogy az egyházi szeánsz maga a kulturális program.

Gyerek oktatás, bűn, megszabadulás

Gyerek oktatás, bűn, megszabadulás

A pap felhívja a figyelmet a mobil telefonok kikapcsolására, de persze a telefonok csörögnek, a gyerekek sírnak, a WC ajtó nyikorog, és a pásztor próbálja ezt túlüvölteni. Kézrátétel, hanyatt esések, szentlélek, stb. ahogy ez szokott lenni a karizmatikus egyházakban.

A TV Híradóban a hírolvasónak nincsen súgógépe, így igen furcsa, hogy soha nem néz és kamerába. Az időjárás jelentésnél a bemondó teste kitakarja a városneveket, és a táblázaton csak a hőmérsékletek látszanak. Van bája ennek a low budget világnak. Kicsit korai rádiós multamat idézi a helyzet.

A Mutare közelében vannak sziklarajzok is, mely azt mutatja, hogy 20 ezer évvel ezelőtt az itt élő shan népek (bushmanoknak nevezték őket a

Brit idők telefonja

Brit idők telefonja

fehérek) erőfeszítést tettek az önkifejezésre, míg mára az esztétika a kontinensen a hamburger látványára redukálódott. Sőt az alapkoncepció a vandalizmus: tönkretenni ezeket, ha már alkotni képtelenek. Ilyenkor mindig sajog a szívem, hogy a barbarizmus felülírja a magas kultúrákat. A vírus győz. De miért nem cáfol engem a történelem?

A régmúlt aranykort idézi a városban egy 1933-as Ericsson utcai telefonfülke is, kontrasztként, hogy manapság, – 70 évvel később, már működő telefonfülkét sem találni a városban. Az ország jobban teljesít.  S újraválasztják! Hihetetlen.

A közelben van egy kis vadrezervátum, ahol rinocéroszok élnek. Pénztárcám kímélendő, bemászom a magas füves, bozótos területre, s azzal a furcsa félelmetes tudattal vágok keresztül, hogy bármikor előbukkanhat a nagy vad.

Botanikus kert, madár park

Botanikus kert, madár park

Érzékszerveim a maximumon, s amikor a sűrű bozóton haladok keresztül elfog az évezredes vadász ösztön. De mivel hosszas kószálás után sem találtam rino-t, ezért egy kis baksisért bemegyek a tó mellett legelésző rinocéroszhoz, ami egy kis vadrezervátum. Na ott igen, ott látok kószáló jószágot. Az utolsó mohikánok. Már csak mutatóban vannak. Szó szerint. 

Botanikus-kert. (Mutare-tol 40 km-re)
A gyarmati időkben az angolok gyönyörű növénykertet hoztak létre a hegyekben, de ma elkeserít a látványa, mert az utóbbi 40 évben (függetlenségük óta) már nem gondozzák,

szakértelem, és/vagy esztétikai igény hiánya miatt.

Ez persze nem gátolja meg őket abban, hogy 10.- dollárnyi belépőt kérjenek el a kert meglátogatásáért, így próbálva kihúzni az országot a gazdasági válságból és valuta hiányból. Biztos ez a megfelelő út??? Persze erről Afrikában képzett közgazdászok másként gondolkodnak..
A közeli hegyekről szép kilátás nyílik az alant kiépített golfpályákra, erdőkre, miközben az út szélén kézimunka árusok és kongó éttermek sorakoznak. Visszafele újgazdagék visznek, ahol az egyik utas a sofőrhöz mellékelt maca, aki ugyan turizmust tanult (pontosabban mondva, arról van papírja), de lövése sem volt az országáról, viszont mutatós darab. Hát igen, a végzettség még nem jelent tudást, de a nagy mellek hatalmat adnak a BMW tulajdonos felett. This is Africa my friend. 

 

Temető - Zimbabwe

Temető – Zimbabwe

Temető – avagy a lények hogyan beszélnek el egymás mellett.
Katolikus, anglikán, holland, muszlim és nonkonformista parcellákra tagolódik a temető. A sírokon lévő kereszt alufóliával van betekerve, hogy csillogóbb legyen, míg a virágok egy műanyag dobozban hervednak.
Egy ott tébláboló fickó ered utánam, és még mielőtt meggyanúsíthatna, hogy fotózom, megkérdem tőle: Van a városban másik temető? Mire azt mondja, melyik országból jöttél? Én azt válaszolom: Ma kedd van.

Nem értékeli, hogy egy Zen koan-nal

Temető

Temető

ajándékoztam meg, és újra kérdezi: melyik országból jöttél? Én is újra kérdem, hiszen még nem válaszolt a kérdésemre. Ez után kijelenti, hogy tilos fotózni. Miért tilos fotózni? – provokálom tovább. Erre ő kérdezi, van-e rokonom itt? Mondom: igen. (zen koan megint nem megy át neki)  Nem érti. És újra kérdezi, mintha nem hallotta volna. Itt van-e a rokonom? Nincs. Erre megint mondja, hogy tilos fotózni. Mondom: Jó, és sétálni szabad? Igen. És fotózni miért nem? Mert elvisszük a hírét külföldre, hogy rendetlen a temető. Pedig szép volt valaha.

Kivárom a délutáni temetést, de még oda sem érek a sírhoz és valaki (az elhunyt testvére) máris megfenyeget, hogyha fotózom, akkor bevitet a rendőrségre. Jó.

Úgy tűnik, ebben az országban mindenki a rendőrségtől várja a megoldást.

Pedig amikor ellopták a pénzemet, nyilvánvalóvá vált, hogy a rendőrség egy tehetetlen vízfej, mely csak arra jó, hogy visszaéljen hatalmával.

Iskola, Zimbabwe

Iskola, Zimbabwe

Elteszi  a kenőpénzeket, ellenőrizze az elakadást jelző háromszög meglétét és hogy megnyomorítsa a népet, s abból hízzon. Beszéltem az elhuny apósával is, aki maga sem tudja mi volt a halál igazi oka, de vagy százan jöttek el a minden meghittséget nélkülöző temetésre és az egészet 50 perc alatt lezavarták, még Jézus neve is csak egyszer hangzott el.

Egy afrikai temetés igen zajos közösségi esemény, ahol megint kimutathatják gazdagságukat. Minden a látszat. Egy női kórus folyamatosan afrikai dalokat énekel és táncol. Egy cserkészcsapat mágikus igéket mormol a sír felett, pár ember emlékeztetőt mond, majd dob és énekszóra betemetik az elhunytat.

Bölcső, Zimbabwe

Bölcső, Zim

Amikor a diktafonomat előveszem, megint jön az ürge (a tesó), letilt, mert zavarja, és bizonygatja, hogy én CD-t akarok kiadni és ebből akarok meggazdagodni  mondja – hisz ő tudja, mert az USÁ-ban tanult. habár nem hiszem hogy ott tanulta, hogy ha ha a másiknak jó, akkor azt meg kell semmisíteni. (jajj, mennyire a modern Magyarországra rímmel ez a gondolkodás!)   Erre felvilágosítom, hogyha USA-nam élt, akkor biztos tudja, hogy ez az MP 3 felvevő nem jó minőségben vesz fel, így nem is tudnék CD-t kiadni. Végül beadja derekát, hisz büszkeségét piszkálgatom, de már kedvem sincs nagyon, mert ha az elhunyt bátyja velem foglalkozik folyamatosan és nem a végső búcsúval, akkor tényleg semmit jelent neki az elhunyt, s ez szomorú.
Bennem mindig felmerül a kérdés, hogy milyen nehéz is lehet Afrikában papnak lenni, hiszen amikor a lakosság 30 %-a AIDS-ben hal meg, akkor hogyan is lehet az elhunyt érdemeit kimondania, hiszen a keresztény alapvetéssel ellentétben a

Zimbabwe Police

Zimbabwe Police republic

házasságon kívüli szex intézménye nyilvánvaló az elhunyt esetében. Itt is hasonló eset lehet, de erről diszkréten hallgat mindenki. 

Azért haragszom a diktatúrákra, mert megnyomorítják az embereket, elveszik az önálló gondolkodást és biztos az, amit nem csinálnak, hiszen abból nem lesz baj, ily módon passzívvá teszi a társadalmat, elveszi a szabadságérzés örömét. Az a kisebbik baj, hogy az uralkodó kirabolja, tönkreteszi az országát, de félelelembe és nemgondolkodásba nyomorítani tömegeket az emberiség elleni bűntett. Jómagam minden diktátort diktatórikus úton eltávolítanék.

A 4. részt itt olvashatod.

 

Leave a Reply

*

Panorama Theme by Themocracy

Facebook Like Button for Dummies