A biciklis dervis – Vámbéry nyomában Közép-Ázsiába
Bujna Zoltán vagyok, felfedezési vágyból utazok. Mindig is vonzott az ismeretlen. Szeretem a hegyek világát. Tőlünk keletebbre az emberek sokkal barátságosabbak, vendégszeretőbbek.
A révkomáromi Szabadság Vándorai Túrakerékpáros Egyesület elnökeként több országos túrát vezettem.
Példaképem a felvidéki utazó, Vámbéry Ármin, aki a 19. század közepén merész vállalkozásának köszönhetően, dervisnek öltözve sikeresen bejárta Közép-Ázsiát.
2005-ben elhatároztam, hogy bringával végigjárom Vámbéry útját.
Ekkor 80 nap alatt Teheránig jutottam. A keleten élő emberek nyitottsága és vendégszeretete magával ragadott és elhatároztam, egyszer még visszatérek Ázsiába.
Ez az álom nyolc évet váratott magára, amikor is feladva munkahelyem megváltottam jegyem a szabadság világába. A második expedíción Irán után végigjártam a volt szovjet tagállamokat egészen a kínai határig.
107 nap alatt 7400 kilométert tekertem. Utam során érintettem Grúziát és Örményországot, egy hónapot töltöttem a perzsák földjén, sikerült átkelnem Ázsia legforróbb sivatagján, a türkmén Kara-kumon és megnéztem a selyemút leggazdagabb és legősibb városait, Buharát és
Szamarkandot.
Izgalmakból is jutott bőven. Hol a vízumok szorítottak, de sajnos baleset részese is lettem, amikor Iránban autóval elütöttek. Dél-kelet Üzbegisztánban kórházba kerültem, az expedíció utolsó hónapjában pedig a Pamír-hegység oxigénhiányos levegője gyengített.
Tervemet, hogy Kínán keresztül Pakisztánba tekerjek egy terrorcselekmény miatt kellett megváltoztatnom. Végül a 4655 méteres Akbajtál-
hágón keresztül érkeztem meg keleti utam utolsó országába, a jurtákkal teleszórt Kirgizisztánba.
Élményeimről „A biciklis dervis” és „A harmadik út” címmel könyveket írtam.
