Az előző részben Osh fele jártunk
Bishkek, megérkezés
Bishkek előttig tartott a jeepes ’luxus’ fuvarom, onnan kis autókkal megyek tovább. Milyen lehet egy nomád nép fővárosa? 100 évvel ezelőtt egy orosz gyarmati kaszárnya volt meg egy falu. Ehhez képest Bishkekbe érve (korábbi nevén Frunze) egy egész európai városba kerültem.
Rengeteg autó, dugó, sok bolt, kaszinó, kávézó fogadott. Azaz hétköznapi szintre lehozva, kocsma és részeg emberek sokasága. De legalább voltak kivilágított utcák, Tadzsikisztánhoz képest ez már – szó szerint – a fényűzés. No persze tudom, ez csak a felszín, de akkor is, élet van, s emberek az utcákon. No meg jó idő, ami az öltözködésen is meglátszik.
No meg gyönyörű szép lányok.. Már-már frusztráló a sok-sok miniszoknya és szép arc, miközben tudom, hogy konzervatívok a nyitott ruhák mögött. Vállalják nőiségüket, nem szégyenlősek, kihívóan öltözködnek, de a társadalmi kötelezettségek és elvárások a nőkre nézve konzervatívak, s ez elég frusztráló egy életerős fiatalembernek.
Kiszálltam a kocsiból, s egy szülinapot ünneplő kapatos csapatba ütközöm. Kérdem, hogy jutok be a városba? Mire rögtön kérdezik, honnan vagyok, s máris kínálnak itallal, s kis beszélgetés után el is hívnak magukhoz, hogy nyugodtam aludhatok náluk. de még előtte kiszórta részeg haverjait, pár kört tettünk a városban. Hazaviszi a társaságot a vendéglátóm, aztán tiszteletemre újakat veszünk fel, s elmegyünk egy étterembe, így éjfél előtt nem keveredek matracra.
Reggel hétre pedig már mennek is dolgozni, mert gyümölcslé dealerek, így bejárom velük a várost teherautóval. Egészen élhető hely a város, igaz operaházzal, színházakkal, filharmóniával klasszikus orosz koloniális épületek, amik nagyon szépek, ahogy a lányok is. 🙂
A város többi része 3 emeletes bérházak, külvárosban meg panelek orosz módra, no ez pedig felejthető. De ne feledjük, hogy 120 éve itt még szinte falu sem volt csak egy helyőrség.
Kultúra, hagyományok
Megtudom, hogy hétvégén van egy fesztivál, – OUMO fesztivál – , népművészek kiállítása, kézműves kirakodóvásár, programként divatbemutató, népzene és néptánc, s meglepő módon a japánok által szponzorálva. Vicces ez.
Nagyon színes, érdekes esemény, nagyon élvezem, s persze mikor hal meg a kamerám? Hát itt és most! Pech. Persze maradt pár fotóm, de azért bánt. A 11. századi Manasz című eposzukból énekelnek bárdok, ez teremtette meg az identitásukat, attól kezdve lettek Kirgizek.
A Manasz és leszármazottainak a 9 sz-i ujgurok elleni harcról szól ez a terjedelmes eposz, ami 20x hosszabb, mint az Odüsszeia és az Iliász együttvéve. Ez szájhagyomány útján maradt fent, és a 1885-ben rögzítették először írásban, miután 1876-ban az oroszok gyarmatosították. Ezután sok kirgiz felvonult a Pamírba, Kínába meg Afganisztánba.
Amúgy a kirgizek i.e. 200-ból a Jenyiszej környékéről származnak, hajdani források vörös szőke hajú, kék szemű embereknek írták le őket. A mongolok nyomták őket le délre, s a kazahok lent maradtak a síkságon, míg a kirgizek (kara-kazahok azaz fekete kazahok) tovább vándoroltak a hegyek felé, ahol már békén hagyták őket, mert erre már komoly hidegek vannak, s a tél is októberben kezdődik.
Közösségépítés Kirgiz módra
Már tizenéve tagja vagyok egy utazó közösségnek, amelyik itt még csak a szárnyait nyitogatja. A fáziskésés érthető mint technikailag, hisz internet még gyerek cipőben jár, mint mentálisan, hiszen a vendégszeretet itt még egy zsigeri adottság, amihez miért kellene bármilyen közösségi média? Nos. Szerveztem estére egy kanapészörfös (C.S.) találkozót, ahova kevés helyi jött el.
Viszont egy kupac expattal, azaz idetelepült külföldivel találkoztam, akik örülnek bármi új húsnak, szellemnek. Beszélgettem velük, többnyire NGO kalandorok voltak (nonprofit szervezeteknél önkéntesként dolgoznak), de jó társaság, érdekes életutak.
A helyiek nem nagyon jöttek. A spontaneitási ráta elég alacsony a kirgiz nép körében, meg gondolom az internetelérés is. Viszont akik eljöttek azoknak nagyon is nyugati gondolkodásuk van: egyikük USA-ban tanult, művész lélek, a másik lány a CEU-n tanult, és nagyon benne volt a kulturális életben.
Igaz mindketten középosztályból jöttek. De egy átlag kirgiz a saját köreivel van elfoglalva (tv, mobiltelefon, vacsora és az utolsó marsrutka – azaz kisbusz elérése), akkor nehéz bármi közösségi életet teremteni. Vagyis még nincs itt az ideje. De itt ugye a család és a tv közösség jelenti a világukat.
Ebből a kontextusból kezdem értékelni Európa behozhatatlan előnyét kulturális aktivitás értelmében. Kitermeltünk egy már-már látható mennyiségű értelmiséget, akik érdeklődnek a szobájukon kívül eső történések iránt is. Hatalmas lépés az emberiség történetében, ez itt állt össze nekem. Ebből tudnak igazán kreatív, építő jellegű dolgok kinőni. De ehhez el kellett telni 50-200 év jólétnek Európában is.
S hogy ez mennyire törékeny, az mutatja, hogy fejlett népek, civilizációk, pillanatok alatt visszasüllyedhetnek a ‘kannibalizmus’ (értsd: a diktatúra, vagy a hétköznapi tapasztalat szintjén a pillanatnyi megélhetés, buszon lökdösődés) szintjére.
Szovjet idők
Bishkek központjában van a ráccsal jól elszeparált parlament, mellette a téren egy hatalmas nemzeti zászló, díszőrség orosz módra, óránként váltva – ma turista látványosság. Az épületek az orosz időkből valóak mint említettem, 5 ágú csillagok, Lenin szobrok, susogós tréning ruha öltönnyel kombinálva még most is a férfiak imidzse, s a vodka ivás orosz módra dívik nagy pohárból.
A WC
Egy négyemeletes plázában volt találkozóm. Meglepődve tapasztaltam, hogy ’feltalálták’ a piszoár nélküli férfi WC-t, – valószínűleg ‘helymegtakarítás’ végett, no meg a sorállást csökkentendő.
Volt is sorban állás. Értem én, hogy a piszoár az egy nóvum, miért is kellene szétverni a jó 5 éves épületet azért, mert rosszul tervezték? De tervezhették volna újkori gondolkodással! No de egy ilyen országban, ahol veszik az emberek a diplomájukat, ott ne lepődjünk meg ezen. Nem csodálom, hogy így tervezték..a korszakváltás még messze van a fejekben. Hisz otthon sincs piszoárja. Jah, és még nem is mondtam, de a WC 4. emeleten volt.
Az egyetemen is volt hasonló meglepetésem. A diákokat kérdeztem, merre van a Wc, de nem tudják, hogy hol van a toalett. Mármint akiket kérdeztem. (Lehet csak a diplomájukért járnak be??) Nem kellett még odapiszkítaniuk az x év során?
Képzelem, mennyi órájuk van, s mennyit járnak be órákra. Vagy végtelenített a veséjük, húgyhólyagjuk van? A sokadik ember végre felirányított a 4.-re, ahol volt egy eldugott helyiség.. na az volt A WC. Úgy tűnik, csak magasban tudnak pisilni a kirgizek, mert itt is a 4-en volt. Hát ez is az orosz építészetet dicséri, hogy még nem gondoltak arra a hatvanas években, hogy vizes blokkot telepítsenek egy épületbe. Gondolom ez technológiai bravúr és kihívás lett volna, azt pedig kerülik. Nem egy nóvumokra törekvő nép. Ez is valami odatoldás.. utólag, hisz követni kell a nyugati trendeket, de itt posztszovjetesen oldották meg. Van is meg nem is.
Pénzváltás
De még mindig a szovjet közép érá-ban élnek, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 100 eurós pénzt váltani lehetetlen. Mert nem új, friss és ropogós a bankjegy. Ezt eljátsszák a 100 dollárossal is, ha van rajta aláírás, pecsét, vagy bármi ami a nem új képzetét kelti. Mintha nem arra találták volna fel a pénzt, hogy használják! Még a biztonsági jelek sem bizonyítják errefelé, hogy ezen értéket képviseli. Pedig egyszerű halandóként azt gondolom, hogy a hamis pénz az új, mert az nem forog sok kézen, mert kibukna. A modern világ paradoxonai, amit én soha nem fogok megérteni. És mégis forog a Föld.
Már megfogant a fejemben, hogy írok egy könyvet egy utazóról, aki éhen halt Kirgizisztánban egy 100 euróssal a zsebében. Ami itt egyébként 2 havi fizetése egy tanárnak (korrupció nélkül számolva). Mert az osztályzatok is úgy kerülnek beírásra, hogy lefizetik a tanárt, nem csak a diploma megy zsebre.. Afrika sok országában szexuális ellenszolgáltatásért is beírják a jegyet, hogy kis kulturális kitekintésre kalauzoljalak titeket. A szex mint valuta.. Nem-tudás alapú társadalom. Persze most nem részletezem a politikai rendszert, majd jön az is.
Gazda(g)ság
Gyakran illetem az ilyen feltörekvő társadalmakat (avagy a dél országait, hogy politikailag korrekt legyek) azzal a jelzővel, hogy gazdagok. Erre a helyiek mindig meglepődnek, felhördülnek, tiltakoznak. Mire kifejtem, hogy lám ők itt megtehetik, hogy nem váltanak használt pénzt, megtehetik, hogy folyik a csapjuk, a villanyt nem kapcsolják le.
Ősrégi benzintemető autókat használnak, rossz utakon rongálják járművüket, a rendőrség korrupt, s a nép ezt finanszírozza gond nélkül. Nyersanyagkincsük van, de nem bányásszák ki, vagy ha igen akkor azok a kínaiak. Hőforrásaik vannak, de zárva van a medence és már 5 hónapja javítják, nincs jó buszközlekedésük, nincs szervezett forgalom, információ stb. és mégis megélnek. Csak irigykedni tudok a messzi nyugatról idetekintve.
Egy itthoni festőművész ismerősei láttak vendégül, így belekóstolhattam az ottani orosz kolónia életébe és persze a gasztro világába. Mivel a mama az építészeti egyetemen tanít, így megkért tartsak előadást a világ építészete témakörben. Elsőre megszeppentem – mint mindig, amikor kinézik belőlem, hogy képes vagyok erre – de ugye teher alatt nő a pálma, így végül igent mondtam. Magam is meglepődtem, hogy érdekesen mutattam be a világ építészetének fejlődését a barlangtól, szalma, vályog, kő kunyhókon keresztül a világörökségi épületekig. Végülis képanyagom végtelen.
Az Orosz hagyaték
Elég sok orosz is él itt, s úgy tűnik, nem is akarnak elmenni, mert itt az emberek sokkal barátságosabbak, mint az anyaországban.
Tudtad? Döbbenetes, de vannak kirgiz kirgizek, akik nem is beszélnek kirgizül. Ugye csak a prasztoj narod (az egyszerű emberek) beszélnek kirgizül, a művelt osztály nem. Mert hol is művelődhettek anno? Igen, az orosz iskolában.
Nomád népnek még írásbelisége sem volt az orosz gyarmatosítás előtt. S ha már a szülei is itt cseperedtek, akkor ő már csak orosz nyelvi környezetben éli életét. Orosz volt a kultúrhozó nép.. furcsa ezt itt Európából megérteni. (de volt lejjebb is.)
Mi még az Orosz hagyaték? A Lenin szobor és Lenin utca. Az megtalálható majd minden faluban. Lenin még él. Mert itt épített valamit a szovjet világ.
A semmiből lett egy köztársaság. Kelet-Európában meg rombolt a kommunizmus kísértete (és kísérlete?). Így teremtették meg a kommunizmust, azaz az egyenlőséget. Ami itt fejlődés volt, mert a nomád jurta üzemmódhoz képest minden az, még a cári Oroszország is. Ezért hálásak is a népek. Ezt a hálájukat leróhatták a 2. világháborúban, mert ugye kazah, s egyéb Közép-ázsiai népeket küldtek a tűzvonalba, az értelmesebbje, azaz a felsőbbrendű nép csak hátulról figyelte, irányította.
Úgy tűnik Dzsingisz kántól tanultak az oroszok is. S nép volt elég, hisz szültek eleget. Így nem is volt gond Berlinnel, hogy több szovjet katona halt meg saját fegyvertől, bombától, mint némettől.
A történelem fintora. Tele is van az ország háborús emlékművekkel. Mindenhol. Holott nekem érdekes, hogy 41-45 a háború dátuma, valahogy amnéziában szenvednek azt illetően, hogy Lengyelországot valahogy mégiscsak elfoglalták 1939-ben, a Finnekről már ne is beszéljünk.
Az orosz gyarmatbirodalom része lett 1876-ra, amire lázadásokkal reagáltak. Basmachi lázadást invokált a régióban, – talán Enver pasa neve csenghet ismerősen – főleg a Fergana völgy környékén, amit le is vertek gyorsan és brutálisan. A kirgiz populáció 40% meghalt ebben az időszakban. 1926-tól betagozódott a Szovjetunióba. A 30-as évektől elindult itt is a kollektivizáció, a letelepítése a nomádoknak. Aztán jöttek a Sztálini mészárlások.
Egyébként a szovjet hatalom nagyon gyorsan likvidálta a gondolkodó, idealista kommunistákat, tehát lehet, hogy nem is Lenin és körével volt a baj, hanem az utána jövő tülekedéssel (a hatalomért). Ennek lett áldozata Csingiz Ajtmatov apja, aki Kirgiz Autonóm Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa prominens tagja volt, Moszkvában burzsoá nacionalizmussal vádolták meg és letartóztatták.
Az elmondások szerint, Sztálin egyik tisztogató akciója keretében, a Frunze melletti Cson Tas-ban végezték ki 1938-ban, az egész 117 tagu kirgiz Központi Bizottsággal együtt, burzsoá nacionalizmus címén. Amikor rágoogliztam az 1938 massacre szóra, rengeteg találat volt a világból, pedig a világháború még el sem kezdődött. Durva.
Ez a pusztítás és erőszak mind a mai napig benne az életükben, most 2010-ben a 2. forradalomban sem kímélték az ügyészség épületét.
A hangulat:
Itt mindenki bratyiska (bátyó), – rokon. Az ismeretlen egyaránt az, sőt még a rendőrrel is barátian kezelnek amikor megállítja őket, s mielőtt az megfosztja őket valamilyen összegre jogtalanul. Habár állítom itt sokkal jobb (kisebb) a korrupció, mint a környező országokban, mert itt csak este mernek előbújni a rendőrök, akárcsak a bűnözők.
Egyébként az emberek már el sem tudják képzelni életüket korrupció nélkül. Már hiányozna nekik. Feltehetően mindenki valahogy érintett, így nehéz bárhol is elkezdeni a tisztulást. Csak az egésznek az ország fejlődése issza meg a levét. Az meg kit érdekel?
Ugye a lényeg hogy a tv és mobiltelefon a legújabb legyen, fussa pénz sörre és vodkára. A rendszerépítés nem sajátja a feltörekvő (azaz annak mutatkozó) társadalmaknak.
Chong Kemin völgy
Hétvégén elnéztem a Chong Kemin völgybe egy osztrák lánnyal, 130 km keletre. Szép szép – mármint a lány is meg a táj is, de a Pamír után semmi drámai nincs benne. A tájban. Úgy írnám le, hogy mézeshetekre jó, nyugi van, semmi nem történik. Sétáltunk a dombságon, kazlak, felszántott domboldalak.
Ami meglepett, hogy az emberek szeptember végén, ősszel, már falazzák is be az ablakokat!! Igen, a hideg ellen. S hozzák le a juhokat, teheneket a völgybe.., látjuk ahogy az utolsó csapásokat mérik a kaszával a kalászosokra… itt a tél hamarosan.
A 4. részben folytatom hegyi túrákkal.
Ha tetszett bátran fejezzed ki.
Ha utaznál arra, akkor itt olvashatsz mikor megyünk újra.
—————-
