Ecuador A határvárosból egy modern busz visz tovább, s csak miattam megállnak a 2 km-el odébb lévő határőrállomásnál, megvárjak amíg lepecsételik az útlevelemet, s mar száguldunk is tovább. A buszon golyóálló mellényes, fegyveres őr adja meg az alaphangulatot, pedig itt nagyobb béke honol mint Peruban. Útközben többször is fegyveres egyenruhások ellenőrzik a csomagokat és az útleveleket. A buszok itt valóban száguldanak Peruhoz képest és 2 órás buszút kerül kb. 2 $-ba. Furcsa átállni az amerikai dollárra, de az utóbbi négy évben ez lett a hivatalos nemzeti valuta errefelé.
Ecuádorban több mosolyt látok az emberek arcán, nincs bennük az a feszültség, idegesség, ami Perut áthatja. Jólét és nyugalom sugárzik az országból. Itt a hétvége szünnap. Úgy tűnik, hogy a jóléthez nem kell 7 napot dolgozni egy héten. Nem üvöltenek utánam a mikrobuszok nepperei. Nem dudálnak rám az utasra vadászó üres taxik, nincsenek zsúfolt utcák. Megjelent a körforgalom és nem muszáj a buszon tömörödni, sót itt átadják helyüket a járművön a gyerekes anyáknak. A határ után egy csapásra kizöldült a táj, banánültetvények, farmok, és munkás hétköznapok, béke évek..
CUENCA
Hegyek által körülvett nagyváros, ahol ismét érzem a nyírott fű illatát és rájövök, hogy a nők itt mosógép illatúak. Vegetáriánus ennivalót nem könnyű találni, mert 10-ből 9 esetben alapeset forog fenn: rizs, krumpli, hús., Ugyanaz levesben: rizs nélkül, tésztával Csak egy-egy kifőzde van talpon a vidéken, aki képes a csicseriborsót megfőzni. A város drága, de teljesen Ny-Európában éreztem magam, mert felújított műemlék épületek sokasága, tiszta utcák, és itt már megjelentek az örömlányok is.
Múzeumokat látogatnék, de a rossz térképeknek köszönhetően sokat nem lehet megtalálni és ráadásul a nyitvatartási idő is bizonytalan. A város főterét a katedrális uralja. Egy elképesztően hatalmas katedrális ez, benne I. János pápa 5 m-es bronz szobra látható. Az egyik mellékhajóban mantrázó indián öregasszonyok hangja vibrál. Az őslakók kultúráját egy privát múzeumban lehet áttekinteni.
A modern építészetben megjelenik a dizájn. Szóba állnak velem az emberek, jórészt alkoholisták és cigaretta reményében teszik ezt. A belvárosi reptéren landoló zajos repülőgépek, Moriconét játszó nyerőautomaták hangjával keveredik
Van nők elleni diszkrimináció. Az emberek már elégedetlenek a folyamatos korrupcióval és a pénzek helytelen elosztásával.
Elstoppolok Gualacceó-ig a vasárnapi piacra, ahol sok tradicionális öltözetet viselő asszony árulja portékáját színes ruhájában, vastag nyaklánccal a nyakában. Itt készül a panamának nevezett szalmakalap, mely onnét kapta a nevét, hogy a csatorna építkezéseken dolgozó ecuadoriak is ezt hordtak. A piacon nyársra húzott tengeri malacok és egyben sütött disznók várják a színes forgatagban megéhezőket.
Chordeleg – piacán kevesebb a mozgás, így átstoppolok Sig-sig-be egy saslikozó piacos családdal. A kislányuk tudott pár szót angolul.
Rio Bambáig egy tanker kamion vett fel. Onnan busszal mentem tovább a hegyek közt, folyók közt zakatolva. Kicsit hátrább egy 5 ezres vulkán pöfögi geodézikus pipáját.
Banyos – az ország dzsungel közeli üdülőhelye sok hőforrással, hegyekkel.
Banyos híres a cukornádból készített cukorkáiról, de ezen a környéken már meg is lehet inni a cukornád levét, nemcsak rágcsálni kell. Történelmi fejlődés.
A közelben vízesésekhez zarándokolok, ahol kellemes emelkedő sétát teszek a dzsungelbe. Pár vízesés megközelítése hegymászó képességeimet próbára teszi, halmazatként tüskéket gyűjtöttem a tenyerembe. Szerencsére itt 1800 m magasan nincsenek szúnyogok, még kellemes de párás trópusi idő köszöntött rám, így fürdőnadrágra váltok. Másik vízesés már jobban kiépült és már tábla tiltja a parkolást. Ez csak 20 év múlva lesz aktuális, mert most még keveseknek van autójuk. Akkorra pedig a népharag, elsöpri a táblát. Emberek vagyunk. Egy harmadik vízeséstől egy grand canyon választ el, ahhoz egy nagy függőhídon keresztül tudok átmenni. A hétvégézőknek cable-car /drótkötélen futó láda / is rendelkezésre áll, amely megáll a vízesés fölött. Már távolról ellep a vízesés párája, amely pár száz méter magasból zuhog alá. Erős.
Este levezetésképpen a szűzhöz címzett termálfürdőben pihenem ki magam. Kellemes forró és mellettünk a hegyoldalból is egy vízesés csobog alá. Idill lenne, ha kevesebben lennének. Éjjelre pedig emeletes buszokra szerveznek embereket, hogy dübörgő zene mellett átmenjenek a városon és megnézzék éjjel a vulkánt.
Persze különböző dzsungel-túrák , vadvízi evezés várja a vastagabb pénztárcákkal rendelkezőket Banyos környékén..
Elstoppolok Puyo-ig, – mely mar a dzsungel határa – , egy hosszú hajú üzletember vett fel, aki heavy metalt hallgatott dzsipjében. Gondoltam megnézzem milyen az Amazonas völgye, és milyen lehetőségek vannak mélyen behatolni a dzsungelba. A reptérnél kiderült, hogy minimum 500$ egy 50 percnyire levő indián falu megközelítése. Borsos ár.
Puyo egy lazán épített központ nélküli város, hamarosan turistaközpont lesz, melyet már megelőztek a boltokban kapható giccstömegek – színes papagájok formájában. Megépült már az aqua park is, amely disszonáns ebben az elmaradt környezetben. Innét 20 km-re tettem egy kis kirándulást a dzsungelbe, a folyó mentén asszem a legjobb amit tehettem a környéken.
Ambato – Földrengés pusztította nagy kereskedőváros. nagy vasbeton katedrálissal.
Saquisili – Ha csütörtök akkor vásárnap. Ez a hely az indiánok legfontosabb kereskedelmi központja és közelről-távolról érkeznek ide, hogy benépesítsék ezt a nagy falut egy napra. A férfiak poncsóban, a nők színes ruhákban, sajátos fejfedőkben és vastag aranylánccal a nyakukban, gyerekkel a hátukon vegyülnek el a vásári forgatagban. Gázpalackot, dobozt, vagy zsákot cipelő emberek, csirkére alkudó és disznót vásárló emberek, majd idővel a birka is gazdára talál s a busz tetején indul haza a portékaként. Végre találok finomat a piacon: kukoricadara sajttal sütve.
Elem história mozdít ki nyugalmamból, mert már az eladás pillanatában lemerült volt. Kibányásszák az alapanyagot, elkészítik az elemet a gyárban, becsomagolják, Kínából ide szállítják, itt kereskedőkön keresztül eljut a boltokig és az utcai árusok eladnak: egy használhatatlan szemetet. Ennyi energiát fektetni abba, hogy a szemét utazzon 20 ezer km-t, ez több mint felháborító.
Quitó – a völgyben elterülő, majd az egyenlítőn fekvő főváros.
felé indulok, hegyek-völgyek közt, ahogy az már az Andokban dukál. A főváros 2850 méter magasan fekvő 2 milliós nagyváros, ahol a szálláson egy felírat fogadja a betévedőt : szex munkásoknak a szoba nem kiadó. Megérkezve a város egyik főterére rengeteg kommandóst látok, előttük földön fekvő emberek Krisztus pózban, akiket géppisztolyosok őriznek. Odébb civil rendőr játssza a vagányt, pisztolyt tartva a helyi csavargó fejéhez. Motozások mellig menően. Kár, hogy ez a rendőr hangulat beszennyezi a várost. Még a cipőboltba is géppisztolyos rendőr posztol. Fura, pedig Quitó nem veszélyes hely, legalábbis a tengerparti varosokhoz képest, de tudjuk, hogy a félelem jó üzlet, sok munkahelyet teremt: biztonsági őrök, zárak, kerítések, autók. Az emberek félnek utcára menni, a pizzát is rendelik. Nekem mindig kérdés, hogy érdemes-e így élni. Persze ez a helyzet Európában is létezik. Nem felejtem Írország-beli kalandomat Dublin-ban, ahol a McDonalds-ban fegyveres őrök döntik el ki mehet be, illetve Belfastban a pillanatra magára hagyott csomagom körül rögtön 3 rendőr termett és figyelmeztettek, hogy rögtön vigyem el onnan.
Viszont a történelmi városrészben, amely méltán a világörökség része 1978 óta, egy kompakt egész, ahol neon reklámok és a forgalom száműzve lett. Varázslatos érzés az a nyugalom a hangzavarok kontinensén. Európai módon viszonyulnak a múltjukhoz, így élvezhető az egész belváros. A turist infóban nehéz kihúzni a kulturális és zenei eseményeket a hölgyekből, akárcsak véleményt országukról. Minden nagyon jó és nagyon szép -mondjak. Amikor belekérdezek, akkor előjön, hogy de hat a politikusok, a pénzelosztás módja, a tengerpart környéki bűnözés, a diszkrimináció, a nők veszélyeztetett helyzete a családban mind jelenlévő probléma. Jah! How are you? Fine!. Bővebben? Nem jól.
Itt is vannak fiktív könyvtárak. A szép épületből csak egy valami hiányzik: a könyvtár. Fizetős Toy-Toy a belváros közepén. Rudolf Steiner is betette lábát Waldorf iskola formájában. A telefon kioszkban van mar számítógép de nincs telefonkönyv a programban.
A modernség elvitathatatlan jele, amikor kerékpár versenyt rendeznek a főúton, a négyüteműek rovására.
Mar nemcsak kardot puskát, zászlót szorongató szobrok vannak a tereken, hanem üdítő 20. századi gondolkodás köszön vissza az alkotásokból.
A tudatlanság marad változatlan a korral, mert a buszon utazó pénzszedőnek 5-10 percebe telik rátalálni a térképen a busz termináljukra, ahova naponta befutnak. Talán életében először látja Quitót egyben a térképnek köszönhetően. De ez általános igazság, hogy emberek csak annyit és meg annyit sem tudnak a világukról, mint ami körülöttük van.
Vendéglátóim egyik lánya épp most volt Európában 1 hónapig, öt napot vart 60euros magyar vízumára, hogy egy napig legyen Budapesten, aztán irány a horvát tengerpart. Semmit nem tud országunkról, öt fotó is készült, s természetesen McDonaldsban ismerkedett a magyar gasztronómia remekeivel. No és szendvicseket evett. Hm, érdemes ezert olyan messzire utazni???
Kontrasztként egyik este véletlenül összeismerkedtem egy amazonijai sámán emberrel, aki tudott egy kicsit angolul, és éppen egy gyűlésről jött vissza Amerikából.
Van a héten Jethro Tull koncert, World Press fotókiállítás s egyébként élő kulturális mindennapok.
A könyvtárban Mindszenty Joseph, Purlitzer, Semmelweis, Maria Terézia jön ki a keresőben a magyar címszó kapcsán. Hogy reprezentatív -e? Hat annyira amennyire a Bulgakov-ra csak egy novellát adott ki a gép, pont amit nem szeretek annyira. Szűrt valóság a világ.. Cipőpucoló lét számára láb tudat van, ahogy a turistának belváros-épület, étterem, shop tudat/.
Piac ugyan nincs a belvárosban, de mozgóárusok tucatjai látják el a zöldségre és egyéb ételre vágyó fogyasztókat. Utazási iroda is csak egy van itt, viszont érdekes, hogy kis boltocskák túl élnek (pld. kötélbolt, rövidáru stb.) Hihetetlen, de igaz.
Utcanévtáblák nem léteznek a házakon, csak számok, a gépülő tudatoknak. A buszokra itt is felszállnak az árusok, akik cukorkától az egészséges életmódig mindent nyújtanak nekünk. Sőt a legújabb a bohócnak öltözött árus, de van plüssbe öltözött McDonalds-ba csábító is. A piros lámpáknál zsonglőrök, mások cigánykereket hánynak, vannak szaltózók és labdamágusok – mindenki próbálkozik 40 mp-ben.
QUITO katedralisa ugyan felujitas alatt, de osszeismerkedem a pappal, aki aztan vegigvezet a hatso kertbe is, mely kosarlabda palyakent es jatszoterkent is funkcional.
Heti egy este neptancos eloadas van (ezt sem volt konnyu kideriteni, valahogy itt nincs olyan jol menedzselve mint Peruban,. Sot nepzenet szerezni nem is sikerult az ittletem alatt), kicsit mintha a Perui szoknyarazos.tancok elnenek tovabb, illetve elethlyzeteket eljatszo tancok (pl. szules).
Quito –
fesztival itt is, rengeteg zenei program van (rosszul megszervezve), kis helyre nagy program, nagy helyre kis program. De legalabb az egesz belvarost lezartak. Igaz hogy alig volt meghirdetve, igy csak az lathatta, aki eppen arra koborolt, vagy mint en, aki fogoval huztam ki az informaciosokbol a programot..
Vasarnap leven az ujvaros ures, minden zarva. Gazdag orszag ez, azsiaban elo nem fordulhatna, hogy hetvegen ne szulessen profit.. De mint irasom elejen emlitettem, a gazdagsaghoz nem kell heti het napot dolgozni. A modernseg elvitathatatlan jele, amikor kerekparversenyt rendeznek egy fouton a negyutemuek rovasara.
A varos tomegkozlekedese itt is pompasan megoldott. Metro helyett zartpalyas buszok (ecovia) kozlekednek, s a jegy araban a csatlakozo kulso jaratok is benne foglaltatnak. A buszokra itt is felszallnak a mozgoarusok, cukorkatol az egeszseges eletmodig mindenhez hozzajuthatunk. Sot mar bohocnak oltozott arus is van. Sot meg troli is van a belvarosban, de kocsik csak korlatozva juthatnak be, illetve nem is parkolhatnak, igy orizve meg az ovaros intaktsagat.
Vilagorokseg resze az egesz belvaros, tenyleg gyonyoru es egyedi a vilagon. Jo allapotban megmaradt gyarmatbirodalmi gyongyszem. Kotelezo belefeledkezni. Itt is vannak cipopucolok az utcan, tobbszor raprobalkoznak a szandalom ellenere. Erdekes lehet a letezesuk: szamukra csak labtudat van. Ahogy a turistanak belvaros-epulet (etterem stb) tudata van. Meglepo modon piac nem volt a belvarosban, de ezt kipotoltak a mozgo gyumolcsarus indianok, igaz kenyeret nem talalni. Egyen etteremben!
Viszont hatarozottan tetszett, hogy a puccos felujitott belvarosbol nem uldoztek el a nagyok` a regivagasu rovidaruboltot vagy kotelboltot ahogy azt mar irtam. Mint regen Pest lehetett. Baaja van a varosnak, mely egyebkent egy hatalmas volgyben helyezkedik el es sok napsutessel megaldott.
Otavallo –
Hazigazdamek elvisznek egy buszallomashoz, de mivel ok meg soha nem ultek buszon (gazdagok) , igy nem tudtak, hogy innen a buszok nem oda mennek. No mindegy, kikecmergek a varosbol, majd stoppolok egy teherautot. Nagyon erdeklodo, igy megint be kell vetnem nem letezo spanyol tudasomat, hogy elboldoguljak vele. Az ut vegen egy kereszteny amulettet ad ajandekba, hogy biztonsagos legyen az utam. (ennek meg lesz szerepe).
Otavallo a fovarostol 95 km-re levo varoska, mely hetvegi piacarol hires, ahova a kornyekbeli aranynyaklancos, nepi viseletbe oltozott indianok is ellatogatnak. Jo erzekkel egy fesztival kozepebe csoppenek, ahol Del Amerikai neptanc csoportok nyujtanak bepillantast tradicioikba no es persze a szoknyak ala. Mexico szofisztikalt noocsabito, colombia pedig dobalapu igazi erdei zene, mig a Perui inkabb mutatvany, az argentin tango pedig erzeki. Tatott szajjal figyelik a helyi idos indianasszonyok is az attrakciokat, mely egesz nap tartott.
A piac maga nem, inkabb a benne megfordulo emberek izgalmasak. Az itteni indian viselet kulonbozik a 300 km-re eszakra levoetol, legszembetunobb a vastag aranylanc a nyakukban es a fejfedok. Hangzavar, zsakokat cipelo idosek, oraarusok es zoldsegkikialtok a sutodek kozeleben, ahogy kell. Eltoltom az idot bameszkodassal, igy csak zarasra fedezem fel a turista blokkot, ahol minden van mi turistanak inge-re. Nekem hany. (ha erted mire gondolok) Tibeti szellemcsapdatol az orosz matrjosaig minden befeszkelte magat. Globalizalodunk.
Levezeteskeppen tolhato fakocsik eeves versenyet rendeztek meg du. 3 helyett meg 5kor sem, de ehj raerunk arra meg. Mindenesetre a rezesbanda mar keszen all fogadni a versenyzoket es a gyerek szepsegverseny gyoztesei is megkaptak a lufit. Iszogato fiatalok egeszitik ki az utcakepet, hogy melto alafestese legyen a sportesemenynek.
Stoppal indulok vissza Quito-ba, de rossz lora tettem! Emelkedokon forr a viz, lejton eg a fekbetet, mindig meg kell allni. Zsufolasig tomve a mikrobusz lelkes keresztenyekkel. Produkalnom kell vallasos enekeket es a miatyankat is. Erofeszitesem jutalmaul nekik ajandekozom frissen kapott Maria amulettemet, majd ejjel keccsolhetek tavolsagi buszert, hogy vendeglatoimhoz eljussak.
Kicsit furcsan erzem magamat naluk, telefonos tajekoztatojuk alapjan az utcaban az egyetlen hely ahol biztonsagi orok vigyaznak. Igen gazdag csalad izleses palotaval, jo zenekkel, keves idovel, es termeszetesen vitaminokat szednek holott gyumolcsre futja. De asszem nem ilyen (lepusztult stoppos) vendegre szamitottak. Mindenesetre kontrasztnak jo vagyok. Legidosebb lanyuk most jott vissza Europai korutjarol, 5 napig vart magyar vizumra, hogy egy napot eltoltson hazankban! Kb 5 fenykep maradt a vizitbol, egyedul a parlamentre emlekezett, es a Mcdonaldsban evett, meg valahol szenvicset. Kontrasztnak jo vagyok. A papa olajiparban erdekelt, s kiderult, hogy a kulfoldi olajvallalatok nem bannak kesztyus kezzel oserdoket illetoen, illetve hogy tudatos az orszag finomitokapacitasanak a nemfejlesztese, hogy az igy kulfoldon vegzett munkaprofitbol jusson az illetekes elvtarsaknak. Nagy penz, nagy foci. Igaz egyik nap vizszunet teszi probara oket, maskor aramszunet blokkolja az elektromos bejarati ajtot. A penz gonddal jar.
Mitad del Mundo
A fold kozepe. 22km-re eszakra a fovarostol, ahol meg a tojas is lebeg.
A mult szazad elejen francia tudosok kimertek hol fut az egyenlito, igaz elszamoltak magukat, de ez mar nem nyomott a latba a monument megepitesenel. Fenykepen ez a feltekek erintkezesenek helye. Igazi mu turista falu epult kore boltokkal ettermekkel. Alternativek Gps-el kimertek a valos egyenlito helyet mely 240 meterrel odebb van, igy oda is lehet turakra befizetni es a lebego tojast, meg orvenyeket figyelni. Igaz, antropologus ismerosom lecafolta oket, de ez nem ejt csorbat a turista uzleten. The show must go on…
Szoval ismerosom a `solar culture pavilon`ban dolgozik, kivalo eloadast tartott preinka idokrol, nepekrol, akik mar ezer evvel korabban pontosan kimertek az egyenlitott, piramisokat epitve hogy jobban bemerhessek a helyet majd kultuszhelyet epitettek a palyajan. Quito-ban osi templomok sora futott az egyenlitovel parhuzamosan, melyre a gyarmatositast kovetoen a spanyolok felhuztak templomaikat meghozza ugy, hogy jeles napokon pl. a nap sugara Jezus szivere esik, vagy Mariara vetul, hogy elkapraztassak az indianokat.
Magyar tonusokat hallok. Itt futottam ossze utazasom elso igazi magyarjaival, egy regesz csapattal, akik eppen jot ebedeltek iddogaltak. Melto hely. Viccesek, cinikusok es magyar modra kulturpesszimistak.
Lassan elhagyom a varost, utbaejtem Qunche varoskat, mely templomarol nevezetes, szent kutjabol szent viz folyik, melybol a nepekre szornak, mig tobben fekve varjak az oltar elott a csodat (vagy a papi felavatast). Innen felgyorsulnak az esemenyek, s stoppal eljutok majdnem a Colombiai hatarig. Ott mar buszra szorulok, majd az utolso ket kilometert gyalog teszem meg, hogy ujabb izgalmak ele nezzek a kenyelmes, meglapoen modern es biztonsagos Ecuador utan.
Kicsit sajnalom, hogy a Galapagos szigetvilag kimaradt, de hat olyan szemtelenul dragak, lehuzosak, hogy elveimmel is ellenkezne. Repulo haromszor dragabb kulfoldinek, belepojegy 100 dollar, hajokazas napi 100 dolcsi, de minimum 4 nap kell hogy lassunk is valamit, plusz szallas stb. Majd legkozelebb..
Gabor Csonka
2005. szept
