Hazafele Air Canadával utaztam. Az egy dolog, hogy késett, de még 3x változtatták a beszálló kaput, nehogy nyugodtan szundítsak 4 napi alvás deficitem miatt indulásig a kapu közelében. (Ha túlalszom, tán valaki felébreszt elvét követve). Aztán végre feljutok a gépre, s meglepődve tapasztaltam, hogy 8.5 óra utazásra egy szelet édes kenyeret kaptunk. No meg üdítőt. Azt tudtam, hogy fapados, de hogy ennyire? Csatolom a képet is. Szerencsér jóllakott ovodásként érkeztem USÁ-ból, így nem hiányzott, csak meglepett.
Az is érdekes volt, hogy USÁ-ban is és Kanadában is ellenőrizték a feladott csomagom tartalmát. Ezt nyilván utólag tudom meg, mert raktak egy papírt a hátizsákom zsebébe.
Érdekesen fogalmaztak: „Your bag was identified for phisical inspection.” Illetve, ha vmit találtak azt átadták a hatóságoknak. Persze ebből nem derül ki, hogy találtak-e és az mi volt. Kanadában is kaptam egy ilyen piros címkét, már a csomagomra felerősítve kivülről, hogy mielőtt bemegyek az országba, ellenőrizendő. Biztos elkerülte a figyelmüket, hogy Budapest a végcél,s azt honnan is tudhatnák, hogy a magyar vámos esetleg nem angol szakon végzett. De nyilván az a gyanús ami nem gyanús., hisz USában már átnézték a csomagom.
Torontóba hajnalban érkeztem, és éjfélig volt egy teljes napom, bementem a városba. Erről is majd írok. Aztán onnan haza Bp-re.
Toronto reptér – sorban állunk persze, mint minden reptéren. Először a szokásos, megnézik a jegyed – útleveled, és mehetsz biztonsági átvilágításra. 30 méterre onnan ismét van egy hivatalosnak öltözött személy, aki ismét megnézi. Míg bíbelődik a kínaiakkal, addig én tovább megyek, mire utánam szól és megsértődik. De honnan kellene tudnom a világ összes repterének illogikus szokásait? Mert nem logikus, hogy 30 méterrel odébb újra megnézzék ugyanazokat a papírokat.. Aztán a Securityn a melegben megolvadt sajtomon vannak fennakadva, méla undorral vesznek róla lőszernyomokat keresve.
Aztán ezzel végezve, kijőve persze nincs infó tábla melyik gép honnan indul. Kérdésemre az egyik alkalmazott elmondja, hogy volt, de ott mindenki megállt, ezért eltették onnan a terminálokra. Ezzel 2 probléma van, ha megálltak, akkor volt rá igény. 2. – hogy azon a ponton kellene eldönteni, merre sétálsz még 800 métert a kapudig. Ha rossz terminált választasz, az már 1.6 km. Ekkor táv már pont elég, hogy lekésse valaki a gépét, ha rosszul választ.
AZ már teljesen megszokott, hogy itt éppen az usb töltők nem működtek, habár becsületükre legyen mondva, konnektoros volt egy csomó. Igaz mind éttermek és bárok asztalain, s mivel nincsenek a kapukon kívül székek, az emberek simán beülnek, s csak kis részük fogyaszt.
Az egészből csak annyi a tanulság, hogy miközben tőlem elvárják, hogy utazás során változó igényű emberekkel, egy idegen környezetben, állandóan dinamikusan változó rendszerekben (pld. forgalom stb.) mindent előre lássak.
Miközben stabil high tech rendszerek (ilyennek tekinthetjük a reptereket – elvileg) sem funkcionálnak elvárásnak vagy funkciójának megfelelően. És az rendben van a legtöbb embernek, vagy legalábbis nem hallatják emiatt hangjukat. Ezért vagyok, hogy megszólaljak a nevükben is. Hope the best but prepare for the worst. Reméld a legjobbakat, de készülj a legrosszabbra, főleg, ha utazol.
