Vanuatu – Ennél messzebb már nem is lehetne?

Ki merné azt mondani, hogy Új-Zéland olcsó hely? Rajtam kívül? Kevesen.

S hogy Vanuatu még annál is drágább? Mindenki, aki járt ott. De az hol is van?? Zavarodat eloszlatom, nem kell az atlaszhoz nyúlni… lényeg, hogy messze.. az Óperenciás tengeren is túl, valahol a Csendes Óceán vizein belül, korallszigeteken, ezer kilométer hosszan elterülő 72 sziget,  annó Új-Hebridák szigetcsoportként hallhattunk róluk.. Lényeg hogy messze.  

Régen amikor Ausztráliába utaztam, azt gondoltam, hogy hú, ez messze van, 23h repülővel.. (összehasonlításképpen india pld. csak 9h). Nos Ausztráliátol is 5-6h repülővel. Meg időben vissza 1000 évre van néhány szigeten.

Ez adja a savát borsát, s már 15 éve is akartam oda menni, de akkor nem jött össze, anyagiak miatt. Most sem olcsóbb.

Már pedig kevés ország tud vetekedni a 3 usd-os  (900FT) benzinárral. Márpedig Vanuatun ennyibe kerül literje, pld Tanna szigetén, ahol éppen most vagyok. Minden a heti hajóval érkezik hordókban. A 45 perces repülés 140 USd, ami az európai fapados árakon edzett emberek idegeit is felborzolja.

A többi élelmiszer ára láttán is inkább nyel a halandó – mint pld. én, és bemegy a kínai boltba halkonzervért.  Mert hiába van az ország az óceán közepén, nincsenek halak. Nemzetközi vizeken lehalásszák a futballpályányi hálót kivető halász hajók, amelyek rögtön be is konzervelik. Felháborító. De ne szaladjunk ennyire előre.

Port Vila a főváros, egy nagyobb kifli 100 ft, ananász 5 usd, még a banán is 2 usd, gyors kajáldában (kínai)  min 5-8 dollár, bárhol máshol 15 Us. Egy pohár forró víz az étteremben 1 usd – igen kínaiak nem kegyelmeznek, ők üzletelni jöttek. A gazdasági élet a kezükben, majd minden bolt az övéké. Míg az átlagfizetés kb. 300 usd, nem is értem, hogy telik az embereknek bármire..

S ennek ellenére a népek boldogak. –  hallatlan!

De ha hallani nem tudjuk, akkor lássuk csak mi is van ott?

Új Zélandról repülök Vanuatura, hiszen csak kb. 4 ország van ahonnan jönnek / mennek ide repülők.  Aucklandi reptéren a donation boxba valaki 2000 ft-t dobott be. Ennyi esze van kb. Biztos magyar – vagyok ilyen előítéletes. Érdekes mit gondolhatott?  Valószínűleg kitelepült soha nem tér vissza.  Habár abba nem gondolt bele (esetleg esze nem volt?), mert ugye hol is váltanák ezt be?

Hát kimenni Új-Zélandról senkinek nem volt könnyű.  Ismerősöket kikisértem reptérre, a 3 embernek már kezében a beszállókártya, mikor azt látja a csaj a komputeren, hogy egyiptomi az útlevelük, a rendszer nem engedi fel őket a gépre, mert egyiptomiaknak vizum kell.

Látja, hogy magyar útlevél, de a scannerjük egyiptominak értelmezi.  Scifik jutnak eszembe, ahol a gépek döntenek az életünkről… – megsemmisíti a kártyát, elküld a főnökhöz.  Akinél már mások is vannak, vettek jegyet, de túlbooking van, így nem férnek a gépre azok sem.  Röhej. Most már én is izgulok, hogy Laciékat felengedik-e a gépre. Aztán azon akadnak fel, hogy lehet 2 azonos nevű.. xy és xy-né. Hát elmagyarázom.. Ideges leszek, mert 1h10 perc mire elintéződik az ügy. Naná addigra a parkolódíjam 16 dollár lett. Elég pusztító érzés megint ilyen dilettantizmusba belefutni. S ez Új Zéland – ami egyébként nagyszerű ország.

Mivel reggel indulok ezért kint alszunk a reptéren, így se a kijutással se a dugóval és a  szállással sincs gondom.

Kis izgalmat okoz nekünk is reggel, hogy nem szállhatunk fel a gépre, mert nincs Vanuaturól kifele szóló jegyünk. Hát erre nem számítottam.  Én addig szoktam maradni amig tart megnézni egy országot.  De most rögtön improvizálni kell. Internet wifi persze nem működik a reptéren (na igen ez gyenge pontja az országnak, majd NZ blogomban erről is írok majd).  Végül vettem egyet, 19 nap csak elég lesz.. gondoltam akkor.

Repülök ismét. Vanuatura. Régi álmom vált valóra. Törzsek meztelenül, bunge jumping beavatás életre halálra, működő vulkánok, korallok, mesés tengerpartok, érintetlen természet – ezek voltak a prekoncepcióim.  Persze 3 óra repülés még északkeletre Új-Zélandtól  a Csendes Óceán egyik szigete Vanuatu.  Van a repülőn seat chat – ha ismerősök nem egy helyre kerülnének.. milyen ötlet..

Dec 13 Vanuatu, Port Vila

Érkezés Vanuatura.  A reptéren egy string band fogad muzsikával minket, minden nemzetközi repülőt, melyek száma a napi 4-et szokta elérni. Ez még a 2. Vh-ból alakult, amikor az amerikaiak blue grass stílusban zenéltek, s a helyiek saját fa-instrumentumjaikra adoptálták a muzsikát. Egész jó kis intro erre érkezni az országba, vidám muzsika. De sajnos napokon belül kiég az ember, mert mindenhol ez üvölt a hangszórókból, s annyira nem változatos muzsika, hogy hosszú távon élvezzem.

Leszállt a gép, esik az eső. Egész nap. Hát rossz kezdet, egészen lelombozódok, de mivel utolsó 3 nap nem sokat aludtam, informálódom

Vanuatun a bislama a hivatalos nyelv, keverék pidzsin Angol-francia és helyi nyelv keveréke. Habár gyakran kérdezik tőlem a franciát, gondolom ez francia polinézia hatása, amit a franciák gyarmatosítottak. De azért mindenki a törzsi nyelvét használja otthon, abból pedig van elég, azt hiszem per kapita arányban a legtöbb nyelvvel bíró ország.

Port Vila a főváros, kb 20 ezer fővel bír, nekünk nagyobb falu, nekik az über alles, a lehetőségek netovábbja. De a 68 sziget lakossága sem több 100 ezernél!!! A gyarmati idők előtt, még 2 millióan!! lakták, csak ugye a fehérek által behozott betegségek és a blackbirding (kvázi rabszolgakereskedelem) megtizedelte a lakosságot.

A nagyobb címletű pénzeik műanyagból vannak, 1000 és 10.000 Vatu  (ez utóbbi kb 100 usd értékű) de a 200 (2 usd) is műanyag, Vatu a neve – gondolom Vanuatu rövidítve.

Ni Vanu –nak hívják a helyi embereket, akik egy része melanéziai, s a déli szigeteken polinéz érkezés volt. Igazából nincs nagy keveredés meg konfliktus,  kb. havi 1 hajó tudja az áru és népességcserét biztosítani.

Külsőre szakállasok, mint a pápuák.. de nem rágják a bételt – , viszon túlsúlyosak, de legalább vidámak. Tudják, hogy egészségtelenül esznek, s ez változni sem fog.. tudják magukról, max. még több cukor.. és fogorvos lesz a vége. Az étteremben – egy leves kb. 16 usd, de a legalja kinaiban is 4 dollár egy tál étel.

Ezután lefekszem aludni a változatosság kedvéért most ezen a reptéren. Bent zárnak, mert nincs sok gép, délután elmegy az utolsó is, így kint keresek sötét helyet. Biztonságos ország, aggódni nincs mi miatt. Éppen elaludnék, amikor odajön egy helyi arc, s kérdi, mi történt? Mondom aludnék, itt volt sötétebb és száraz hely, igaz a szunyogok is előfordultak már. Azt mondta az arc, hogy biztonságos itt, de miért nem alszunk a haverjánál, aki itt lakik a közelbe.

Végül meggyőzött, instant spontán kanapészörf, vegyülés a helyiekkel, igaz holt fáradt vagyok de legyen. Átvisz kocsival, örül a család, sátrat felállítom a kertben.

A családom, s Willie, aki befogadott,  közalkalmazott mezőgazdász, – Fijin tanult –  aki állami apanázson és kvártélyon él, s közjeepjével jár falvakba elmondani, hogyan kell vetni aratni. Ő valószínűleg jól keres, kb. 1000 usd, plusz szolgálati lakás és jeep, de ettől függetlenül szegényesen élnek.

Gázpalack kifogyva, így kint fával főznek, az gondolom ingyen jön.

A  fürdőszobában (igen ilyen is van) nincs működő izzó. Viszont van folyóvíz, de az angol wc-ben wc papírt használnak, ami érdekes, mert az összes népnél ahol jártam, vízzel mossák feneküket.  Igaz mivel 4 gyereke van, meg még rokonok is laknak nála, a papír hamar elfogy, így mégis marad a víz legtöbbször.

Érdekes volt, hogy az asztal nem a falhoz volt tolva? Kérdem miért? Kiderült, hogy a hangyák miatt.  Erre nem gondoltam. Viszont a lábakon nem tud a hangya felmenni? De igen, volt a válasz…  Hát van még amit nem értek…

Üres a hűtőjük, de van. Illetve vizet hűtenek benne és annyi. Ezért fizetnek havi20 usd-t az áramért.  De legalább van 24h-ban, ez is nagy vívmány, igaz gázolajból nyerik, pedig vannak már a hegyen szélkerekek is.  Gondolom kapták, mint a repülőteret a japánoktól ajándékba. Nem vicc, ki van írva a reptéren.

Karácsonyra a gyerekek inget varrnak a szülőknek, nagyinak, tőlük pedig édességet kapnak cserében. dec. dec 25 kimennek a parlament elé tűzijátékot nézni a hivatalos ünnepségen, míg 26 a családi nap és az ajándékozás – hát itt ilyen a trópusi karácsony.

A családomnak adtam margarint és dzsemet, majd kiló rizst és babot, s 10 dollárt, cserébe, mert főztek nekem zöldségbe csavart maniókát kókusztejben főzve.(erről még írok)  Kellemes volt. No meg a szállásom is rendezve ilyetén módon. Ami egyébként a legolcsóbb hostelben, 8 fős dormitoriban is 15 usd lenne.

folyt köv. mert a következő bő 2 hetet még 3 másik szigeten töltöttem.