Libanon – A mesélhető Kelet. Érkezés.

Libanon

Na, szóval Libanon. Megérkeztem a bejrúti reptérre, mely messze van az ideálistól. Mivel éjszaka érkeztem, ezért bemenni a városba busszal, nem tudok, ezért várok. Természetesen Touristinfo nincs nyitva, semmiféle információ vagy térkép nincsen kitéve, wifi sincsen, és konnektorokat se nagyon találni a reptéren.

Természetesen mikor kimentem, hosszú sorállás volt az Immigration Office-nál, s megakadt nálam a sor, nézegeti az útlevelemet, és ugye, kaptam információt arról, hogy nagyon sok magyart visszafordítottak, mert gyanús, hogy európai fiatalok jönnek Libanonba, és mit csinálnának ott?  Terroristának állnak Szíriába.

 Ez nem tetszett nekik, így elkezdett kérdezgetni, utána elment a főnökéhez, és hála istennek sikerült meggyőznöm arról, hogy turistákat viszek, nem akarok ott maradni, hanem jövök egy hét múlva vissza. Hála istennek nem kértek visszajegyet, és megkaptam a pecsétemet.

Mivel hajnal volt, unatkoztam, ugye reggelig nincs jármű, ezért körbenéztem, hogy mi újság a kocsibérlés területén. Tudom, hogy drága Libanon, s talán opció lehetne nekem, hogy bérlek egy kocsit, és azzal járok körbe. Kint ül 6-8 cégnek a képviselője, de egyiknek sincs autója. 21. század. Hát ez nagyon vicces. Mondták, hogy tudnak szerezni, van a városi office-ban, de az legalább 60 dollár per nap. Kérdeztem, miért ilyen drága, mondják, hogy főszezon, ill. azt is megtudtam, hogy ilyen 1-2 napra nem nagyon adnak kölcsön kocsikat. Lényeg a tanulság, hogy nem ekkor, nyáron, főszezonban kell érkezni Libanonba, mert az összes repülőjegy el van adva, iszonyú drágák a kiszállási meg beszállási lehetőségek, de hát ezt mondjuk nagyjából tudtam, csak most adódott, hogy oda tudjak menni.

A reptér nincsen felturbózva repülőjegy eladó office-okkal sem, és még repülőtér információs pult sincsen, tehát azok se nagyon tudnak segíteni.

De bezzeg a taxisok, azok jönnek, és mindössze csekély 25 dollárért hajlandók beszállítani a városba, ami gyakorlatilag itt van a reptér körül. Ezért úgy döntök, hogy kivárom a reggelt, és akkor inkább tömegközlekedve bemegyek a városba. Alvásra mindig szoktam repülőtereken keresni egy nyugodt helyet, de ezen a reptéren nincs nyugodt hely, kicsi, zsúfolt és amikor felmegyek végre az emeletre, ami egy picit nyugodtabb – ugye ott voltak a repülőtérnek a zárt office-ai.  De onnan is 5.45-kor már elzavartak engem.

Csodák-csodája találtam egy darab pénzváltót a reptéren és ki is volt írva, hogy no commission. Ugye én csak 40 dollárt váltottam és úgy jött ki a pénz, hogy aprót már nem adott nekem, tehát kb. 200 forint apróval buktam ezen a dolgon.

A bejrúti reptérről úgy lehet bejutni, hogy kicsit ki kell gyalogolni a reptérről, mert oda elvileg nem mehetnek be a kisebb buszok, de természetesen bemennek, Nem lehet nagyon alkudni, mert kvázi ki vagy szolgáltatva, de ha beljebb mész egy 800 métert, ahol már gyakorlatilag a városban vagyunk, akkor ott mondjuk így 3-4 ezerért bevisznek, ez libanoni font, tekintsük úgy, hogy másfél dollár, amit kell nekik fizetni. Máris jobban hangzik.

 A hangulat nagyon Kairót idézi- ahogy megyek be a városba -: kerítések, betonfalak, házak. És araszolunk a forgalomban, ugye már reggel 6-kor elindul a napi dugó.

Ráadásul minden kereszteződésnél beállnak ezek a mikrobuszok, mert várják a plusz utasokat. S a vicces, hogy megbeszéltük, hogy én a … (daura junction)-höz megyek és ehhez képest egy idő után, mikor látta, hogy több ember megy másik irányba, mondta, hogy szálljak ki és menjek egy másik busszal, mert ő másfelé fog menni. Tehát ennyire rugalmasan kezelik a célállomásokat.

Az a szerencse, hogy reggel 6-kor gyakorlatilag már itt egymás sarkában állnak a minibuszok, és végre találok egy olyat, ami nem balra megy, hanem jobbra. Rengeteg dudálás, mindenhol rendőr, minden felüljáró alatt áll egy tank, katonákkal, sípolás van jelzőlámpák helyett és tömény kipufogó gáz, az egész városban. Ellenőrző posztok, síita mecsetek körül nagy tankcsapdák, az utcák nagyon koszosak és ilyen matuzsálem autók pöfögnek mindenfele. Nyilván vannak újak is, de ez szembeötlő a kontraszt a gazdag és szegény között. Nagyon sok fekvő rendőr és körülbelül száz méterenként egy mecset. Elég eklektikus felhozatal ez a város.

Érdekes volt, – amit úgy definiáltam, hogy „nincs a térnek olyan pontja Bejrútban, ahonnan ne látnánk egy vagy kettő katonát állandóan.” Tehát látszik, hogy egy feszült város,  túl van egy polgárháborún, meg egy Izraellel szembeni háborún.

Amíg várok  a kanapészörfös host-omra, addig beülök egy falafelezőbe, ami már reggel kinyitott, ezt úgy definiálom megint csak, hogy „a falafel-mérgezés kezdetét vette életemben”. Nyilván amikor ilyen közel-keleti országban járok, és ugyebár vegetariánus vagyok, akkor olyan sok opcióm nincsen. Igaz, 2 dollárba kerül, de nagy adagot kapok, és nagyon kedvesek, ott is hagyhatom a csomagomat, amíg felfedezem a környéket. Nem szeretnék nagyon divatosan öltözködni mint a helyiek, akik már a hajnali iszonytatóan meleg ellenére farmerban járnak. S hiába van, trendin fakítva vagy szakítva, de elképesztő hogy viselik ezt el.

 Egy közeli benzinkútnál behívnak beszélgetni, s ilyenkor az első feladatom az, miután elhatároztam, hogy holnapig Bejrútban maradok, hogy vegyek egy hazafele szóló jegyet, ami nem is olyan egyszerű, mint kiderült. De itt rögtön segít a fickó, felhívja egy utazási irodás ismerősét és kérdezi, hogy az mennyiért tud szerezni jegyet. De ő is meglepődik, hogy milyen drága összeg jön ki. Csak egy útra, mondjuk Prágáig, ez volt a legolcsóbb opció, 600 USA dollár. Akkor ez sztorno.  

Ismerkedem a boltok áraival, hát európaival vetekszik bőven. Viszont ez a … (daura junction) ez egy nagyon központi hely, ez ugye északi része Bejrútnak, egy igazi élő rész. Mikor egy amerikai lány jött, az nagyon legettózta, én meg egyszerűen olyan élő, élhető negyednek találtam, ahol minden megtalálsz, éttermektől kezdve boltokig. Zajlik az élet, mindenfajta busz jár, tehát egy jó hely az én hátizsákos szempontjaimnak. Elindulok a 15-ös busszal be a városba, de itt ugyanaz érvényesül, hogy addig nem indul el a busz, amíg nem telik meg rendesen, viszont addigra már beéri a következő. Ezzel sikerült elérni azt, hogy nagyon lassan mozognak ezek a buszok. Lehet választani a kisbuszok helyett taxikat, amibe négy embert tesznek, azok sokkal gyorsabban mozognak, de természetesen dupla áron.

Bemegyek a városba. Az érzem, hogy francia dominancia van itt, pl. Rue De Gaulle, és egyéb francia hangzású utcanevek, nyilván tele van a belváros mecsetekkel. Az egyik új építésű mecsetről a beengedő ember elmondja, hogy ezt 8 éve építették, és maga a lámpa az 7 tonna és 3 millió dollárba került. Hát örüljenek neki!

Ami meglepő egyébként, hogy rengeteg templom is van, és a legtöbbje légkondizott belül. Ez a mecsetekre is igaz. Tehát pénz azért van itt dögivel. Beszéltem a kontrasztokról, és hiába gazdag itt valaki, ugyanúgy elszenvedi a dugót, meg a büdös levegőt, hiába vannak ilyen Porsche erőgépei, nem tudnak gyorsan haladni szinte sehol, ebben az országban, mert vagy  tengerparton végig városias környezet, tehát végig dugós, a hegyekben meg kanyargós.

About the author

The most traveled Hungarian

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Facebook Like Button for Dummies