Posts tagged: Irán

Lorestan, Kuzehstan, Bakhterija

By , 2014. június 13. péntek 15:49

Bakhteria, Lorestan.. Kuzehstan 1500 km- es kört tettem meg.

Qom városa után egy rövid Esfahani kitérő csak, meglátogattam építész ismerősömet, aki szívesen csatlakozott hozzám amikor megtudta, hogy  nomádokat akarok felkeresni.

Lorestan, és bakterija nomádjai Borujen környékén. Szerencsémre vannak még ismerőseim errefelé. Segítségükkel találkoztam két családdal, akik nyárra feljönnek a hegyekbe legeltetni.  Igaz már víz sem annyi található, mint régen, ezért a mezőgazdaság már eltűnt, legeltetni még lehet.  Saját szövésű sátorban laknak. Belsejében törzsi minták láthatók, de jelentésüket már nem ismerik.  Nagyon sok ember elköltözött a közeli városokba, hiszen sokkal kényelmesebb életet kapnak ott. Itt ki vannak téve az elemeknek, hőségnek, vízhiánynak, télen meg a mínuszoknak. Nincsen áramuk, TV- jük, talap egy rádió kapcsolja őket a világhoz, meg az, hogy a saját árujukat adják el a piacon, helyette cukrot, lisztet vesznek.  Lányuk már egyetemen tanul marketinget.  Most nyáron is jött segíteni a szülőknek.

Környékről jönnek fiatalok motorral, beszólnak nekik, lenézik őket. A gazda felkapja a botját, és elkergeti őket. A modern világnak már a természetes élet jelenléte is irritáló . A meghagyók. Azok, akik rövidesen kihalnak. Hamarosan. Az utolsó nyomai a természetes életnek.

Megmutatják, hogyan marad hideg a víz a vajazott borzsákban, hogyan készítenek vajat, túrót stb. Hogyan szőnek télen, hogy nyírják a juhokat, hogyan készítenek fonalat, majd szőnyeget és sátrat. Mély eső esetén megdagad és vízállóvá válik az anyag, nap melege hatására pedig kiszárad és porózus lesz.  Emiatt tud kiszállni a füst, bejön a levegő, de nem a szúnyog. Zseniális.  Reggelente megfejik a kecskéket, aztán ki a hegyekbe legeltetni. Napnyugtára visszaérnek, újra együtt a család. Megeszik a kenyeret vacsorára és a sajtot, isznak mellé tejet, békésen beszélgetnek a tűz mellett.  A gyerek elvan magában, semmi balhézás, sírás, nyüszítés, nyafogás. Egyszerű az élet.

Kérdem őket, hogy mit kezdenének, ha rengeteg pénzt kapnának. A szülők rögtön rávágjak, hogy elásnák a földbe. A tanult lányuk inkább venne még állatokat (igaz a túllegeltetés problémájára ő még nem gondol).

Kérdem továbbá, mi a véleményük a városi emberekről?.  – Rendesek azok is- mondják.  Városi létforma nem vonzza magukat? Több kényelmet kinál, de nem szeretnénk a gyár rabszolgái lenni. Inkább maradunk szabadok! Persze a kérdésem arra is vonatkozik, hogy engedik e?. A világ legtöbb helyén kényszerítették kijelölt helyre letelepedni a nomádokat, mert ugye nem kontrolálható a szabad ember. Szabad. Veszélyes. (lásd Líbia, Algéria, Csád környéken…)

Érdekes egyébként, hogy a vallások azt hirdetik, hogy térj meg (hozzánk), változz meg (hozzánk hasonlóan). Ha hiszel, akkor eléred, megkapod a legjobbat amire vágyódol, kezedben lehet az életed, jövőd, boldogságod. Ezzel az elmélettel csak egy baj van, ha nem az ő boldogság opciójukat (és bankszámlájukat) választod, mert akkor nem irányíthatnak, befolyásolhatnak. Pedig a más nyelveken való beszélés, a csodák tétele, hit általi üdvözülés, mind hasonló önváltozások, önteremtések. Bárkinek hozzáférhetőek. Lennének. Csakhogy az árral szemben menni nehéz és veszélyes. Lásd, mint fent.

Búcsúztam, és elindultam Loristan felé, ahol 45-50 fok alapból, vagy több. Forró szél perzseli az arcomat (biztos innen ered a perzsiai szó), ahol nomádokra már nem leltem, mert onnan már felmentek a hegyekbe legeltetni. Nekem ahhoz erőm nem volt, hogy a sivatagos hegyekben sült Gábort csináljak magamból. Még így is 5 percenként ugrottam a folyóba délután, mert nem bírtam elviselni a forróságot árnyékban sem. Pokol.

Így utazásom a Khoramabad-i falakkal, Aflak kastély a cél, továbbá Pole dohtar vízesés, Dezful óvarosa, piaca, hazai, forgalma és kellemes folyója, valamint Sush (Szuza – a bibliakedvelők kedvéért) környékét jártam be. Daniel sírja, amiből van még egy Szamarkand környékén, de a környék azért sokkal többet kínálna, de 10 órás út után már hőgutaállóságra lenne szükségem. Úgy érzem, hogy az idétlen köztéri szobrokból is elegem lett.

Azért még él a kedvesség az idegenekben, mert mindig meghívnak vendégsébe. Volt, hogy az édességboltban kérdem mennyi kilója, az ára  a süteménynek.  Próbálom elmagyarázni, hogy fél kiló elég nekem. Erre valaki a sorból kifizeti nekem a kimért mennyiséget. Ellentmondást sem tűr…

Errefelé a záróvonal és előzni tilos táblák is inkább tájékoztató jellegűek, mintsem kötelez(het)ő érvényű utasítások. A 60-as tábla is csak azért van, hogy a sofőr megnézze, hogy mennyivel  lépte már túl a 120-at. Sebaj, vannak jó utak, jó autók, feldőlt kamionok, sebességbuckák, amelyek nem arra valók ám, hogy  a városi 50 – et betartsák, hanem hogy feltartsák a közlekedést, hiszen ezek olyan buckák, amit csak 10 km-e sebességgel  lhet átvészelni.

Leugrottam Ahvazig. Eljátszottam a gondolattal, hogy az arab öbölben lubickolok, de még200 km tűző napon, hogyaztan valami ujbb betonjungel be érjek, ahol mindenki szuper gazdag, autóval jár,  s en meg ott a koszos tengerparton jatszam a homeless t, ahhoz most nem volt kedvem, erom. Így a hegyeken keresztül visszamentem Esfahan-ba. Meg perzsa kiralysiroknal is megállunk lelkes stopom alkalmával, nagyon orult, hogy angolul beszelhet.. petroglifokhoz is elvisz. Az Izeh- Dehdej kornyeken csodálatos hegyek, viztarozo.. megér majd egy újabb kirándulást. Ja s egyszer voltam te rrorista is, amikor nezetelteresbe kerültem egy stop alkalmával (klasszikus esete amikor nem fizetosbol fizetosre váltja magát). Volt kamionos, aki szinten megállt opiumo szívni, meg a videóján egyiptomi tancosnoket mutogatott nekem, miközben serdülni keszulo fia ott ult mellette.  Egyebkent Iránban is kulon sport, hogy amikor felvesznek, mindenki hívogatja az ismerőset, hogy beszeljenek velem angolul, aztán persze kiderül hogy két szót sem tudnak, így egy kicsit image romboló vagyok.

A  kovetkezo állomásaim Mashad fele voltak a sivatagban..laza ezer km… Toudeshk, Khur, Garmeh, Tabas, Eshgabad, Kasmar, Torbat  útvonalon, ahol a nagy forró semmik kozott régi sárvarosok, faluk maradványaira lelhetünk.. s valóban csendre estére.. csk a kóbor kutyák csaholnak éjszaka a fülembe, de legálabb távol tartják a hiénákat es a sakálokat

Az első 300 km stoppom egy Baluchistani emberkével volt (afgán pak. Határbeli), ki magát szerényen Robin Hood-kent emlegette, en olvasatomban drogcsempész inkább… De  vicces emberke, meséli, hogy szívattak az iráni katonaságot, hogy ütnek rajtuk stb. Aztán ismerosenel kotunk ki, meginvitálnak egy kis ópium szivasra, de mar a szagara is hányingerem lesz, így kihagyom..Garmeh fele elnézek, de erre a járművek mar fehér holló vagy taxi…

Stoppolni nem egy alom a hosegben, forgalom meg lenne, de akarat egyre kevésbe…  Irán rengeteget változott két év alatt… sajnos. Azért lassan tovabbvergodom Kamionnal, de ugye a hegyeken keresztül lassú.. de van idom. Kasmarban egy eskuvore invitálnak, ahol eloetel a suti  meg a gyumolcsok, egy talon az uborkával. Érdekes.

Mashad –  Megint egy szent hely, imam Reza sírja, hasonló paraméterekkel mint Qom, csk sokkal hatalmasabb, díszesebb, ámultatóbb , színesebb, cifrab, gyonyorubb epitmenyekkel, no meg meg nagyobb hisztériával mint Qom.

Igaz, itt sem urulnek ki a parkok az esti ima alkalmabol, a vallás ilyen formalya halálra van itelve a formai oldalról. Másik érdekes megfigyelésem, hogy ilyen zarandok vallási helyek korul senkit nem találni aki tudna angolul. Az angol tudás nagy vizvalaszto.  Egy oroszul beszelő kamionos tudott segíteni! Nyelv is egy nyitottságot képvisel, ami nem féltetlen a mai letezo vallások sajátja. Tavaly szunni vetélytársaik bombát robbantottak a sírnál, tucatnyian meghaltak.. s azóta csak motozással lehet bejutni. Tiszta amerika. Csak éppen a kamerát nem engedik be.. viszont mobiltelefonnal lehet fotózni… vagyis nem a fotózással van bajuk.. így becsempészem a kis kamerámat… tényleg egyik leggyonyorubb siita hely amit láttam, Esfahan elbújhat mogotte.

Vendeglatom az Iráni origami atyja, kedves, prériz emberke, gyerekeknek tart foglalkozásokat, meg fotókat szerkeszt. Jókat beszélgetek, jó filmeket nézek (javallom az ‘Ali Santoori’  filmet, melyet szinten csak cenzúrázva lehet látni, szinten kulturális alapú rendszerkritika. Bennem sok gondolatot támasztott.

Aztán bucsu irannak, irány a Turkmen határ fele, kellemes hegyeken át, huvos estek hala istennek..  s jon.. jon.. jon.. Turkmenistan.

———-

Nos, előre is kösonom a helyesirasomra  tett hozzaszolsokat.. szeretem a kritikusaimat, mert ok a legjobb barátaim. (valaki ezt úgy fogalmazta, hogy amikor elvesztek egy barátot, nyerek egy igazságot.) Csak már feladtam, hogy az uzbeg helyesiras-ellenorzo onkenyesen megvaltoztatja a szavaimat….

Mindenkinek további jó UV napfürdőzést,mesterséges színezékkel ellátott kulináris élvezeteket kívánok magyar  őshazából, Fergana völgy, mintha itthon lennék, dinnyék, finom ételek, nyugalom…

Vandorboy

Irán és Kurdisztán körutazás

By , 2014. február 21. péntek 08:40

Irán Kurdisztáni körutazás és a Perzsa kulturális arany háromszög

Irán különlegessége, Kurdistan hegyei

Irán különlegessége, Kurdistan hegyei

Általában tavasszal és ősszel indulunk útnak, amihez te is csatlakozhatsz még. Utunk során a média által sugallt sztereotípiák mögé bepillantva megtapasztalhatjuk, hogy milyen a valódi Irán a városokban, a falvakban, a hegyekben, a sivatagokban. Tapasztalatom szerint, sokrétű, sokszínű, soknemzetiségű, de  nagyon barátságos, nyitott emberek élnek Iránban, akik szívesen látják vendégül az utazót, beszélgetnek vele, s kíváncsiak, mi lehet nyugaton? Mi is ezért utazunk oda, hogy megértsük hogyan gondolkodnak, éreznek és élnek ott az emberek.  Irán az ősi perzsa civilizáció mai letéteményese, alkotó,

Irán, Tehran , újkori építészete fantasztikus

Irán, Tehran , újkori építészete fantasztikus

kreatív erő, művészetek, zene, melyről kevesen tudnak, s persze jelentős gazdasági erő.  Kulturális öröksége páratlan, s a sivatagi, a hegyi falvak mellett létezik egy dinamikus, nyüzsgő világ az olyan nagyvárosokban, mint pl. Teherán, Shiraz vagy Iszfahán. Irán vendégszeretete, barátságossága az idők során mit sem változott, lakói megtisztelve érzik magukat, és boldogok ha meglátogatjuk hazájukat, s utunk során ennek lehetünk résztvevői, szemtanúi. Éljünk ezzel a szerencsével. A részletes program alább: Continue reading 'Irán és Kurdisztán körutazás'»

Irán – Kashan, a sivatag és Abyaneh hegyi faluja fotokon

By , 2014. január 17. péntek 08:53

A rendszeres őszi  Iráni körutazásunk következő  3 napján ellátogattunk Kashan városába, mely mindenkinek kellemes meglepetés aki arra vetődik. Nincs a fő nevezetességek között, de kellemes baráti hangulatával, rengeteg építészeti emlékével, hagyományos polgári palotáival és nyüzsgő piacával gyakran felkerül a legemlékezetesebb helyeinek listájára.

Irán,Maranjab, a sivazagi felszabadulás

Irán,Maranjab, a sivazagi felszabadulás

Nem messze tőle található a sivatag, egy mesés karavánszeráj ahol az éjszakánkat töltöttük. Hajnalban ugráltunk a dűnéken, napfelkeltéztünk, illetve elnéztünk a mellette levő kiszáradt sós tóhoz. Ha kedvet kaptál, olvassad el az egész utazásunk programját, mert Idén megyünk újra,. Ne hagyjad ki, különleges helyekre fogsz eljutni!

Blogomban hangulatjelentés, illetve egy posztban pár kép ízelitőnek a hely varázsáról. Kattints a lenti képre, hogy a galériában léptess.

Continue reading 'Irán – Kashan, a sivatag és Abyaneh hegyi faluja fotokon'»

Irán, Teherán a zajló csoda

By , 2013. január 30. szerda 20:40
Iran, megérkeztem

Iran, megérkeztem

Már háromszor jártam Iránban, nagyon vendégszerető, segítőkész néppel találkoztam mindig, és meglepően érdekes, változatos a kultúrájuk.

Ezért is vezetek csoportot oda rendszeresen. Lásd jobb oldalt az aktuális indulási időpontokat. Ha érdekel írj nekem.

Ez a blogbejegyzés viszont az első független utamról szól:

Iráni határ, 2008,

Nagy káosz, már a török oldalon sorban-állás, átsétálva az iráni oldalra még nagyobb tülekedés és káosz. Simán át lehetne menni vízum nélkül is, senki nem ellenőrizte utána.  Continue reading 'Irán, Teherán a zajló csoda'»

Panorama Theme by Themocracy

Facebook Like Button for Dummies