Vietnám, Hanoi, kultúrális pörgés

Vietnám , Hanoi
Vietnám , Hanoi

Hanoiba érkezvén a motorkerékpáros taxik csapdájat kellett kikerülnöm, mert itt nem viselnek narancssárga megkülönböztető ruhát, mint Thaiföldön. Ezért, ha stoppolok, sosem tudom ki a taxis és ki nem. Nyelvet nem beszélek, pénzem nincs, szóval kihívás ez a helyzet is. Megoldásként női vezetőket stoppolok a belvárosig. Ők egészen a szállásomig visznek. Hurrá. Itt már komfort zónán belül vagyok, van kaja, pénzváltók, az óvárosban egymást érik a szállások (2 $ -10 $=ig bő választék az utazóknak).

Az utazási irodák sokasága jól jön, mert elkerülhetetlen, hogy belefussunk különböző túra- ajánlatokba. Az ajánlatokat átnézve belövöm, hogy merre szeretnék utazni a következő 3 hétben..

Furcsa, de igaz itt, hogy irodával olcsóbban lehet helyekre eljutni, mint önállóan. Nem beszélve arról, hogy minden infóért (és tévinfóért) meg kell izzadni független utazóként.  Talán belefáradtam az elmúlt hetekbe, és majd befizetek egy ilyen útra.

Vietnám, Hanoi
Vietnám, Hanoi

Tipikus célállomások a Halong Bay, Parfum pagoda, és Északon a hegyekben Sapa környéke.

Hanoi engem leginkabb nem Ázsiára, hanem Moszkvára emlékeztet: felhős idő, hideg, szemerkélő eső, szürke házak, széles utak (gondolom a régi házak eltávolításában az amerikai légierő hatékony segitséget nyújtott.) Beleütközhetünk sétánk során Lenin parkba, Lenin szoborba, sok vöröscsillagos zászlóba, géppisztolyos katonákba. Ennek egyik oka az ország kommunista volta.  Még egy barakk.. Kíváncsi vagyok milyenek itt az emberek.

A feldíszített város apropója pedig az újév. Furcsa, de még most is boldog Új évet kivánnak nekem, februárban. Ma van az Újévi ünnep utolsó napja, mert itt a TET ünnep egy hétig tart, amit a kinaiaktól vettek át. Talán ezért ilyen álmos még a város korán reggel. Állitólag az ünnepek alatt kiürült a város, mert mindenki vidékre utazott.

Este az óváros tava mellett felállitott színpad gondoskodik a hanoiak szórakoztatásáról, akik a motorjaikról leszállni képtelenek. A műsor: karikán lebegő artisták szerepelnek.  Kötéltáncos biciklizik egykerekűn, görkorisok repültetik forgás kozben a hölgypartnerüket, akik közben saját tengelyük körül is forognak, buzogányosok, akik átöltöznek, miközben dobálgatják buzogányaikat.

Halong bay, Vietnám,
Halong bay, Vietnám,

 A ma emberének már nem elég a szimpla kunszt A kupola tetején is féllábon állva kell tökéletesen hegedülniük.(Thomas Man). Mindez egy forgalmas utcából kihasított részen, ahol folyamatosan dudálnak, még a taps is inkább tőlünk-európaiaktól ered. Nem szívesen lennék előadóművész, avagy próféta saját hazámban… Ellenben este egy motoros, magát lady-nek nevező pillangó repült felém, felajánlva, hogy egy estét együtt töltsünk. Pedig milyen büszke volt Vietnam, a győzelme után, hogy száműzte a prostitúciót, amit a gyarmatosítók hoztak nekik. Ennyit a történelemről, a propagandáról és az aktuál valóságról.

Hanoi vizibábszínház
Hanoi vizibábszínház

Hanoi-t szürke házak jellemzik, a város is szürkének tűnik ezáltal   ex francia középületek), alagsorukban boltok ezreivel, habár az ünnepek alatt-után legtöbbjük zárva volt. Az egyik ilyen kapualjból Mona Lisa mosolygott vissza rám. Egy sarokkal odébb pedig a Notre Dame széekesegyháza tornyosodott fölém, a kis 2-3 emeletes épuletek közül. Meglepő.

Az óvaros mellett van egy tó, közepén pagodával, amikor picit jobb idő volt, kiültem a tópartra, de egy percen belül egy más, fiúkhoz vonzódó ifjú jött jött ismerkedni, és masszázst ajánlani. Kihagytam..

Vietnám szerzetesség
Vietnám szerzetesség

A város folyója – (na, mi más nevű lehet,) mint a Vörös folyó, amelynek partján megdöbbenésemre nem korzó és épületek voltak, hanem veteményeskertek. Ez komoly, hihetetlen.  Ez arra enged következtetni, hogy alacsonyak az ingatlanárak, avagy magasak a zöldségárak. Ez különösen az utóbbi, a külföldiekre igaz, mert tőlünk mindenért többet kérnek a rafinált vietnámiak. De ha valaki integrálódik, az már hozzájut 0.4 $ -ért kilójához, de a gyümölcsök 1-1.4 $ körül vannak, szőlő pedig 5-6 $. Egy ebéd ára ügyességtől és helytől függően 1 $- ig terjed az utcán, amely tartalmaz főtt zöldséget, rizst (azért találni), sült tofut vagy tojást. Cipókenyér 0.1 $, méz literje 1$, a legolcsóbb, habár sokáig kerestem, mert piacon nem találtam, végül egy gyógyszertárból mosolygott vissza rám.

Árusok – Állandóan beleütközünk taxisok, könyvárusok és egyéb alkalmi mozgóárusok ajánlataiba (akik kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, édességet kinálnak). Kontrasztként pedig állandó elutasításban van részem, gyakran nem szolgálnak ki étteremben.  A Ho Chi Min mauzóleum környékén még a biciklit sem lehet leparkolni.  Átmenni a felvonulási téren pedig végképp törvénysértés lenne! De ami döbbenetes volt számomra, hogy komoly nehézségekbe ütközik rizst találni utcai kifőzdékben!!! Mindenhol csak noodle soup lelhető fel. Tehát mindenki törölje sztereotípiái közül azt, hogy a vietnamiak – rizsevők. Talán az úri közönség lakomája lehet a rizs.. de nem utcai étel.

Vietnán, szerencsejáték a mindennapok része
Vietnán, szerencsejáték a mindennapok része

A látnivalók annyira nem kinálják magukat, mint más országokban, igaz annyi mindent nem is lehet itt csinálni. Csak nézelődni, fagyoskodni, netezni, zeneboltokat járni, illetve hallgatni otthonról a vírus vészekről szóló infókat.  A madárinfluenzáról itt semmi hír, csirkék szép számban főnek a fazekakban, és végződnek a tányérokban (de nem az én számban). Habár elgondolkodtató élmény volt, amit már Kínában is láttam, hogy kiválasztják a homár pajtást, és utána belekerül a forró vízbe, miközben még ollói is be vannak kötve. Talán nem is olyan jó kiválasztottnak lenni?? (megfeszítés, üldöztetés, megfőzetés a sorsuk..)

A számitógépes influenzáról sincs semmi, de olvasván a hírt “bemásolja magát a Windows rendszerkönyvtárába bbeagle.exe néven, és registry kulcsokat hoz létre, hogy a következő indításkor betölthesse magát. Ezután összegyüjti az e-mail címeket a wab-, txt-, htm- és html-fájlokból, majd saját SMTP motorjával továbbküldi magát ezekre.” – Az jut eszembe, hogy milyen érdekes lenne, ha a BM bázisában megfigyelt bűnözői csoportok e-maileket kapnának üldözőiktől..

Vietnám, templomok
Vietnám, templomok

Templomok: pár megmaradt épségben, párat ujjávarázsoltak, de ami a legfeltünőbb, hogy mindegyikben kínai feliratok vannak, hiszen nyelvük a múlt századig mandarin kínai írásban élt tovább. A füstölőkön kívül köteg 100 $-okat lehet venni (másolt), amit elégethetnek. Ez gondolom, az odaadást szimbolizálja, mintsem Wasington ellenességet jelentene, habár arra is lenne oka pár északi családnak. Mindenesetre még mindig vannak érintettek 68 millióan Vietnamban, de jó részük, főleg délen, nincs elragadtatva a párt egyedülvalóságától… Saigonban az értelmiség jelentős része riksás, hiszen megfosztották őket a letelepedési joguktól, mert az amerikaiakkal együttműködtek. Érdemes ezek szerint ott riksával felfedezni a várost, mert ők mindent tudnak róla. (megjegyzem, hogy Kambodzsában is az értelmiség húzta a legrövidebbet., Ott elég volt szemüvegesnek lenni, hogy ártatlanul, vétség nélkül kivégezzenek valakit. Ez lenne, minden kommunizmus kísér(t)ő jelensége??)

Ho Chi Min mauzóleum és múzeum. Az ember, aki meghatároz egy országot…

Vietnám, piramis
Vietnám, piramis

Leninhez és Mao-hoz hasonlóan Ő is nemzeti hős, habár amikor kerestem, akkor senki nem ismerte ezen a néven (egyébként jelentése fényt-hozó = lucifer??). Becsületes neve Nguyen Tat Thanh. De minden második vietnámi Nguyen.  No de “géeniusz” volt Ő, (akár román társa a Kárpátok géeniusza, de Ő nem halt meg időben, igy nem élhette túl önmagát). Uncle Ho- ez a hősi neve – kedves és bölcs embernek tűunik a filmek alapján, de a történelmi retust megszoktuk már. Amikor archiv filmeken a néppel kapál-(gat), azért látszik, hogy nem arra termett.  21 éves korára már elhagyta szülőföldjét, Európában köt ki, és ott válik belőle az országa szabadságáért tenni akaró embernek. Röhej, de Európa mindig kitermelte saját ellenségeit. A gyarmati országok mozgalmaira kivétel nélkül nyugaton töltekeztek, tanultak, éltek. Ezért ne csodálkozzunk, hogy Bin Laden is CIA katona volt. (na, most a CIA vírus programjai rám ugranak)

Nguyen minden 2. név
Nguyen minden 2. név

A kozmetikához az is hozzátartozik, hogy a könyvek úgy állítják be, hogy mozgalmársága miatt tartoztatják le a kínaiak 1942-ben, de a valóságban tiltott határátlépésért ült egy évet. Ott született meg börtönnaplója (aforizma gyüjteménye), amelyet magyarul is olvashatunk. Mindezen túl egy felvilágosult, jószándékú ember volt Ho. A kiállítás is ezt erősíti meg, a tőle vett idézetekkel alátámasztva. Harcot vezetett a tudatlanság ellen, a népek függetlenségéért, az emberi szabadsagjogokért.

A múzeum emeleti csarnokában a francia szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit – Marx, Engels és Lenin képeihez társítják, amíg a hatalmas műanyag gyümölcsöket az ember beéréséhez. Mert mint Ho atya mondta, a fa termőre fordulásához 10 év kell, addig az emberéhez 100 év. Szóval még van idő, hogy a szocialista ember kiforrja magát.

Vietnám, utcakép
Vietnám, utcakép

Habár átnevelő táborokban ezt az időt le lehet faragni jelentősen. Kicsit odébb láthattuk őt Picasso, Dali, Miro nevével együtt is, hiszen Ho apó is elkötelezett ellensége volt a megszállásnak, az agressziónak, de ezzel egy kicsit a művészethez is társították az őszhajú, szakállas imidzsét. Ügyes.

 Érdekes kontraszt volt L. Armstrong képe és a vietnami háaborús képek párhuzamba állítása is, miközben az Államokban békésen jazz-t hallgatnak, addig itt a fegyverek ropogását hallhatják.

Taláalkozni itt Majakovszkij Rosztáival, és egy piramissal is, amely hirdeti: minden ember egyenlő és joguk van a szabad élethez stb. Hm.. Érdekes, ha nem tudnám, mi zajlik itt.  Orwell azért levette erről a leplet, hiszen mindig van, aki egyenlőbb. A totemoszlop és a törzsi kultúra, pedig mint egy vulkáni erő van beállítva, amely természetesen olyan, mint a forradalom. Mi más is lehetne?

Különben érdekes és jó a kiállítás, sok cikkel (lengyel is), sok ajándekkal (csehszlovák, román), de nincs magyar emlék. Ehhez nemzetüunk mindig is értett, hogy hátrányos helyzetbe hozza magát a környezetünkhöz képest. A 20-30-as évek tenni akaró forradalmi hangulatát hozta a kiállitas, tehát ha valaki erre vetődik, ne hagyja ki. (sok alternativa úgy sincs Hanoiban). Délelőtt 11.30-kor bezár, ezért inkább reggeli program, akárcsak a Mauzóleum. Van börtön múzeumuk is, illetve hadtörténeti is, de a nők múzeuma is megtekinthető annak, aki már tenyleg nem tud mit kezdeni magával.

Néprajzi Múzeum – külön kaland, ahogy eljutottam oda, de megtaláltam. Annyira nem izgi, de most nyitottak egy “discover yourself” termet, ahol video-filmeket lehet nézni törzsekről, azok szokásairól. Nagyon jó. Orral fújt furulya, vájú döngölés, bambusz szitár tök rezgővel, bambusz xilophon, ahogy csövei előtt tapsolnak, de a legmókásabb, amikor egy furulyát fújnak két oldalróol.

Ezen felbuzdulva megkeresem a kiadót -musicology@hn.vnn.vn -(egyébkent Hanoi elég kicsi, nem is tudom hová rakják azt a 3.5 millió embert?). Beszélgetek népzenészeikkel, majd elhívnak esti koncertjükre, amelyet egy étteremben tartanak. Ez kicsit csalódás, mert túlsúlyban voltak a modern lakodalmasok, amelyre karaokézhatott az úri közönség. Itt is mánia a karaoké. No, de a lényeg az, hogy vettem egy VCD-t, ahol láthatjuk a technikákat, zeneszerszámokat. Kideríteni tőlük nem tudtam, hogy van- e népzenés hely is Hanoiban (szerintük nincsen), de ehhez képest másnap az Irodalom Templomában belefutottam egybe.

 Na, itt ilyen is van, ez volt az ország első egyeteme, amely 1076-ra !! datálodik. Igaz, hogy átlag 3 évente egy mandarin-fi végzett, de akkor is. Szép tetőoszerkezet, sztélék, és az egyik pagodában zenélnek. Nos, itt jobban áthatja az üzlet, a CD eladás, túristatáncoltatás nemzeti kalapban, melybe tehetünk utána támogatást.

Kibicikliztem a nagybani piacra, vettem gyümölcsöket. A helyi kis dealerek pedig itt veszik meg egyenest a teherautóról az árut, amelyet aztán bambuszrúdon, mérlegként egyensúlyozva szerte visznek a városban. De a legérthetetlenebb az utcasarki gumikesztyű árus. Esetleg ott éhezek rá egy kesztyűre, és összefut a hatamon a nyál, és rájövök mosnom kell, de ekcémás a kezem, ezért  kell egy gumikesztyű?? Érthetetlen.

Miközben egy boltban a fotóimra várok, a háttérben Kraftwerk muzsika szól, természetesen vietnami feldolgozásban. Bizarr. Ha ezt tudnák a srácok.  Ezt már csak az Euritmix tibeti rap feldolgozása űbereli, amely letölthető a Tilos rádió honlapjáról, vagy vasárnap délelőttönként a Heti Yeti c. műsorban talakozhatunk vele. (Ez itt a reklam helye volt tibet fan-oknak.) Habár tilos.hu-nak most nem kell a reklám, mert az ország rajta van. Vélemenyem csak annyi, elítélem, ami elhangzott egy ember szájából, de ez nem a (radió) koncepció része. Más hivatalos közszereplők részéről viszont következmény nélkül elhangozhat sokkal nagyobb nyilvánosság előtt (pl. újság, tv) sokkal durvább kijelentés. Ott nem magánvéleményként! No, ez a baj. De remélem, ez felhívja a figyelmet arra is. De megint hogy jutottam a piactól ilyen messze??

Hanoi a zeneszeretők és kalózok paradicsoma. Egész napot töltök zeneválogatással, kb. 130 CD-nyi anyaggal gazdagodom. Tízezres anyagból válogatok, vaskos katalógust tölt meg a filmek DVD (1-2$), játékok, a szoftverek katalógusa. CD és VCD – 0.6$, MP3 – 0.7$, de ha válogatok, akkor 3-4 $ az ára, és másnapra készül el. Találok Hungarian Pastrol fantasy-flute pieces! De nem hiányzik a gyüjteményükből az orosz esztrád csillagai, illetve egyéb együttesek gyüjteménye sem. De nincs okunk meglepődni azon sem, hogy, Bartók, Kodály, Liszt, sőt Ligeti és Kurtág műveibe is belefutunk a listát böngészve. Elképesztő, mi található itt. Az egész világ.

Habár egy ilyen bolt látogatása után a kölcsön-biciklimnek már csak a hült helyét találom. Ho atyának igaza volt, 100 évre van szükség szemléletváltásra. Szerencsére békésen sikerült rendezni a kölcsönzőssel a cehhet, együtt elmentünk biciklit nézni a piacra, végül 30 $-ban állapodtunk meg. Ennyit megért a becsületem, pedig ha eltünök, soha nem talál meg.

A Vízi Bábszínházat érdemes látogatni, mert tényleg egyedülálló előadással és élő zenével eleveniti fel a régi, hagyományos paraszti színházi műfajt, elsősorban nem gyerekeknek. Jó esti program. Vizben állva mozgatjak egy paraván mögül a faragott-festett fafigurákat, elmesélve mítoszaikat, mindennapjaikat egy kis humorral fűszerezve. Tényleg unikum. Jövő tavasszal mennek turnéra Törökországba műsorukkal. Ha én program vagy koncertszervező lennék, biztos elhivnám hazánkba is a társulatot, mert ez van olyan érdekes, mint sok más egyéb műsor, amellyel hazánkba érkeznek a meghívottak. (Ez népzene és szinház egyben).

Találtam magyarokat az előadáson, gondoltam nem cipelem fél évig még a kinagyított fotóimat. Ezek ott őoszinten megmondták, hogy azért nem viszik haza a fényképeimet, mert félnek, hogy “megpreparálták” és kábítószer van benne. Hm… De jó, hogy nem vagyok Europában, és nincs ez a paranoiám, bizalmatlanságom, előítéletem…

Hanoi-ról ami először eszembe fog jutni az a hatalmas motoros áradat. (habár ez Saigonhoz képes semmi). A járművek 90%-a belőlük áll, és folyamatos áradat. Átkelni az úttesten, nekem a volt Szentendrei úti lakónak is kihivás. Egy pár extra érzékszervet is be kell vetni az átkeléshez, mert a 3 sávból 23-at csinálnak.  Egyidőben mindenki mindenfelé kanyarodik, valamint jönnek szembe is. Gyerekkorom számitógépes játéka vélik valósággá, amikor járművek elől kell elugrálni, akik egyre sűrűbben jönnek. Nos, ez egy 9-es fokozat, és nem irigylem az időseket, mozgásukban korlátozottakat… Ja, és közben mindenki, mindenkor dudál. Ehhez adódik még, hogy a legtöbb motoron ketten, sőt hárman is ülnek.  Ők nehezebben manővereznek, és a nedves utaknak köszönhetően igen csúszósak az utak. Láttam is pár zakózást. De hogy a lutri teljes legyen, bukósisakot sem hordanak a motorosok.

Szóval ennyi egyenlőre Vietnam első felvonásából.  Elbukdácsolok Halong Bay felé, majd irány Dél felé, egy kicsit melegebb éghajlatra, mert a télbőol elég volt.

Hanoi folytatás

Börtönlátogatásaim során most a Hanoi börtön következett. A helyiek által csak Hanoi Hiltonnak nevezett létesítményt már a franciák is használták, de a változások szele ide is elért., Sok amerikai pilóta töltötte itt szabadidejét a bombázások után. Tudnillik a szovjet légvédelem elég hatékonyan működött. Ennek ellenére ez sem kímélte meg Hanoit. Ehhez kapcsolódó nevezetesség még, hogy a várost átszelő hidat Gustav Eiffel tervezte, melyet az amerikaiak nappal lebombáztak, és másnapra már állt. Maguk az amcsik sem hitték el, de a Vörös folyó felett ment a forgalom.

Hanoiban találkoztam egy magyar ismerősömmel és vietnami feleségével. Egy kellemes estét töltöttem el velük. Az egyik étterem, amit választottunk, tele volt, és várni kellett volna az asztalra, mint hajdanan a 80-as években, Moszkvában. Ezért taxival átmentünk egy másik, nagy étterembe, ahol hely volt, de hideg is. Tehát külön jól jött, hogy egy vietnami levest kértünk a zöldségek mellée, amelyhez egy gázforraló is járt, így egy kis meleg is jutott a hidegben. Sok érdekeset megtudtam Vietnamról és az emberekről, az alatt a rövid idő alatt, amelyet együtt töltöttünk. Mindenesetre megtudtam, hogy 100 nm-es telket a városban félmillió $-ért lehet venni, miközben az emberek hivatalosan 50-80 $-t keresnek. Ennyit a szociális statisztikákról. A másik érdekes, hogy a katonaság is egy vállalkozás, gyárakkal, a hasznot repülő és tank vásárlására fordithatják. (ezzel sem a (nem) adózó polgárokat terhelik). Az életszínvonal rohamosan nő, ezért talán nem is bánják az emberek, hogy a zaszlójukon ott virít a sarló és kalapács, illetve, hogy a választásokon nem lehet rossz helyre tenni az x-et, mert csak egy párt van.. Ennek velejárója, hogy megünneplik  a ”párt” sokadik születésnapját. A színpadon showműsor van, sok zászlólengetéssel. Kínához hasonlítható a fejlődés, akinek a gazdasagi modelljét másolják (sikeresen). Ez a szocialista szabadkapitalizmus.

Hanoi Opera

Az épületet most újították fel, és akkora, mint az Uránia mozi. A svéd király is éppen itt volt, az ő tiszteletére (és szponzorálásával) mutattak be klasszikusokat (Verdi, Csajkovszkij, Massenet, Brahms), továbbá svéd zeneműveket. Baltikumi, Oroszországban tanult, de Svédországban élő karmester vezényelt vietnami zenészeket és működött együtt egy vietnami tenorral, aki Moszkvában tanult. Anyegint oroszul énekelte. Na ez a multi-kulti. A koncert jó volt, habár amikor a svéd énekesnő megjelent matyó ruhában, az valahogy disszonáns volt. (no, nem a hangja). Van ereje 70 zenésznek, vizuális élménynek is kielégítő. A szokatlan az volt, hogy a publikum nagykabátban ücsörgöott, néha a mobilt is elővettek az előadás alatt, a cukorkazörgetésről nem is beszélve. (jegyárak: 6-10 $), de kezdés felée rohamosan zuhant a jegyek árfolyama.

Beneveztem életem elsőo szervezett túrájára Halong Bay szigeteire. Így állítólag sokkal olcsóbb és csak 13 $ az ára alkú után. Reggel jöttek értünk a szálláshelyre. A menetrend: Buszba be, humanity centerbe ki. Kötelező megállás. Itt lehet vásárolni sérültek által készitett szőttes kéepeket, fafaragványokat és mindent. Utána ebéd, majd hajóra tesznek minket, és egymás után hagyjuk magunk után a lakatlan, gyönyörű szigeteket. Élményünket rontja, hogy hideg, köd, eső övezi utunkat. Ezért jólesett kiszállni egy hatalmas félstadionnyi méretű barlangba, és élvezni a világost és a meleget. Paradox, de igaz. A túravezetőt már az elején elvesztettem, mert annyi csoport jön-, megy, hogy már nem is tudom kié vagyok, hova tartozom.

Estére a szállásunkra érkezünk. Szobakulcsot kapok, amely szokatlan az én lakat színvonalamhoz képest.

A szobában telefon, TV, hűtő, légkondi, meleg víz és kád volt. (Egyébként csak a szoba lenne 12 $). Este vacsora, az ami ebéd volt. Talákoztam egy Marosvásárhelyi hölggyel, aki Németországban él, és rászokott az utazásra. Vigyázat, fertőző.(érzés). Utána sétálok a városkában, de ez is szellemváros, üres utcák, üres éttermek, eső.. A lehető leg-szezonon kívül jöttünk. Senkinek nem ajánlom december és március között a látogatást. Másnap lekéstem a reggelit. A műsor ismét: vissza hajó, busz, Hanoi.

Hanoi opera ismét. Igaz most valami nemzeti estre mentem volna, de helyette populáris esztrád ment, néha Máte Pétert véltem felfedezni a hangok között, néha Bregovicsot. De volt üdítőként csak gitárzene, és egy zongorajátékkal kísért -énekesnő is. Felejthető, kihagyható, csak a helyiek műelvezetét érdemes nézni: van, aki együtt énekel a sztárral, van, aki beszélget és mobilozik. De ott kell lennie..

Ma indulok végre délre, a melegbe az éjszakai busszal. Létezik itt open ticket, és meg lehet ötszöor szakítani az utazást. Az 1700 km kerüul 15 $-ba, mint Bp-Párizs távolsag.

Egyébként gondolkodtam én is a BÉRTÚRISTA honlapjának ötletén. Tehát, ha valakinek van kivánsága, hogy mit nézzek meg, hova menjek, kikkel találkozzam, az írjon, én irok és fényképeket készítek róla.

Az opciók: Hue a régi fővaros, a demilitarizált övezet, ahol az USA vegyszereket vetett be, amelynek következtében a falukban szinte csak torzszülöttek vannak. Avagy egy körzet nyugaton, ahol az amerikaiakkal való együttműködés miatt gazdasagilag büntetik meg ma is őket, ezért elképeszteen elmaradottak. Avagy egy kis enklávé, amely középkori körülményeket őrzött meg a kereskedelem visszaesésével. Avagy a föoldalatti város, amelyet a háború alatt használtak Saigon körül.

Tehát csak tessék, csak tessék…

Gabor Cs.  2005 Hanoi febr 7

    Hanoit elhagyva elindultam Déll felé a melegebb éghajlat reményében.

 600 km után csak egy csöppet lett melegebb, de már ez is valami.   HUE a 19. sz.i-vallási és kultúrális központja Vietnamnak. A Nguyen dinasztia (1802-1945) királyai temetkeztek ide a Parfum folyó közeleben. A kínai hatás letagadhatatlan. Sztélék, kőfalak, kínai feliratok és egy kőtömb, mint sír. Egyet láttál, mindet láttad stílusúak, csak egyik nagyobb, mint a másik.

A Délre tartó utam, folytatás itt

About the author

The most traveled Hungarian

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Facebook Like Button for Dummies