Körforgásos gazdaság és a megosztásos gazdaság

Körülbelül 30 éve már a sustainable degrowth (fenntartható csökkenés) kéretlen prókátora vagyok, habár akkor még elég egyedül voltam reál-radikális gondolataimmal. Akkoriban még mindenki a fenntartható fejlődésben hitt (s a fenntarthatatlant művelte). Én már korán felismertem a matekot, hogy nem képzelhető el végtelen növekedés egy véges erőforrásokból álló rendszerben. Márpedig a Földünk ilyen.
A másik felismerésem, hogy a bolygó egy nagyobb rendszer, mint az emberi társadalom, s mivel az évmilliárdok óta fennmaradt, így lehet ahhoz kellene alkalmazkodnunk. S hogy ez miért nem sikerült az emberiségnek ez filozófiai és pszichológiai kérdéseket vet fel, de a lényeg, hogy gondban vagyunk. S erre kezdték keresni a válaszokat.

Klímapara avagy gyerekvállalás

Születésem óta foglalkoztat a fenntarthatóság kérdése persze, ha nem lenne fontos, nem élnék. A kérdés, hogy milyen mértékben? S mennyire tudatosan? 16 évesen lemondtam a húsevésről, gondolva, hogy már elég kevés mezőgazdasági terület maradt, s az állattartás többszörös erőforrást igényel azonos mértékű táplálék létrehozásához. A magam szintjén ennyit tehettem akkor 1988-ban.
Amikor elkezdtem utazni, tudatosan, ezt stoppal tettem, hiszen ha egy kocsi megy ugyanabba az irányba, miért ne vihetne el 2 embert is? Kissebb környezeti hatás, emberi interakciók létrejötte a win-win.