Kakuma refugee camp – a menekült táborba egy segély élelmiszert szállító teherautóval érkeztünk. Itt már jobb az út, így 60 kilométerrel száguldunk. Az út mentén turkanák lóbálják kannájukat vizet koldulva. Hát igen nehéz az élet itt a félsivatagban. A kapunál már kamionok sorakoztak, egyik több mint egy hetet várt a lepakolásra, mert ugye itt is két hét a karácsonyi szünet, s az illetékes elvtárs, akinél gondolom a pecsételési / aláírási jog van, az valahol nyaral – még a munkanapokon is -. S így a 60 ezer emberből nincs, aki lepakolja a zsákokat. Felháborító. Biztos leszórtam volna a zsákokat a porba, ha sofőr lennék, hogy legyen belőle balhé. Hogy mennyire nem érdekli őket a hatáskörükbe tartozó dolgok! S ezek nem komplex dolgok. No de Afrika ilyen, mindenki pótolhatatlan. Nincs helyettes, nincs tervezés, hogy addig ne küldjek a csomagot, teherautót, a szerencsétlen kamionost amíg nem nyitnak ki.
De a fizetését felvenni biztos visszaér. Ami nem is rossz, 300-600 euro egy hónapra a világ végén, ahol költségei nincsenek, mert szállás, kaja, egyebek mind ingyen, nem is rossz alternatíva. A helyiek is jól keresnek, ami kvázi kompenzáció azért, hogy ez a sok idegen idejött élni. Mert, ha meg a szomszédos törzsekkel is öldöklésre mennek (post election violence), miért engedne a területére a helyi a senki fia borját, még ha az csak sivatagos táj is, akkor őket simán felégetnék, macsettával levágnák, ahogy ez szokott lenni. Szóval ezért a nagy fizetés. A táborból azért közvetett hasznuk is van a helyieknek, mert van buszközlekedés az ország felé, van víz, áram, telefon, és egyéb infrastruktúrák a sivatagos táj közepén.
Van olyan menekült, aki dolgozik NGO-k-nak és panaszkodik, hogy azok tízszer annyit keresnek, mint amit neki fizetek ugyanazért a munkáért, végzettségért. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy tekintse ezt úgy, mint az ő hozzájárulását ahhoz, hogy menedéket kapott, területet, házat, szállást, ételt, oktatást, egészségügyi ellátást és mindent, meg lehetőséget elhúzni nyugatra, s még a repülőjegyet is fizetik, intézik a letelepedését amit, ha jámbor magyar állampolgárként akarnék hivatalosan elintézni, az pár millió forintomba és évekbe kerülne!!! De okos ember volt, és a jogaira hivatkozik, hogy ezek neki járnak. Az ENSZ-nek kötelessége ellátni őket, emberi jogai vannak, de a nyugati állampolgároknak arra nem, hogy eldöntse mire megy a pénze, minek a fenntartására, főleg, hogy nincs rálátása mi folyik itt, mi ügyből jöttek ide emberek, miért nem otthon oldják meg a gondot. Mert ha a gond elől elmenekülnek azok, akik másként szeretnének élni, akkor nem marad senki otthon, aki a gondot megoldja, kikényszerítené a változást… Tudom ez sokkal komplexebb kérdés, de miért nem a konfliktus zónák melletti országba gyűjtik az embereket? Miért nem tanítják ki rendőrnek, aztán visszadobhatják, s cserebe harcolhat az új rendért? Ezt lenne értelme támogatni, mert valamilyen megoldás kinőne belőle. Európában is vérrel, szenvedéssel kellet kiharcolni a változásokat. Vagy ez csak a mi rendünk? Pedig az erőszak az meg mindennapi realitása Afrikának. Lehet, hogy azoknak, akik maradtak az ott jó?? Akkor meg a mi filozófiánkkal van a baj.
A „joga van” kifejezést hamar megtanulta, de valahogy otthon nem sikerült neki dűlőre jutnia. Ott nem követelte hangosan a jogait. Neki joga van, hogy különböző mesékért évtizedekig eltartsák őt. (lsd. alább)
Ilyenkor mindig felsejlenek azok a brit és magyar kis nyugdíjasok esetei, akik megfagynak a lakásukban, mert nem tudjak kifizetni a fűtés árát, a szenet vagy bármit. Nekik nem jár?? Csak itt, megint két kultúra szembesült, Európában addig nyújtózkodik a tisztességes ember, amíg a takarója (büdzsé) ér. Itt meg mindent felélnek, lerombolnak, aztán elmennek s követelnek.
Ja és a táborban a munkája azért nem 8 óra aktív dolgozás, hanem napi 5 óra, amiből 4 órát valószínűleg kigondolással és papírok A pontból B be vitelével töltenek, a maradékot pedig a hazaút teszi ki, mert autó viszi őket oda vissza a munkahelyükre, meg ebédelni is, pedig kitalálhatnák a tömegközlekedést, ebédes dobozkat. No meg idejük is lenne sétálni.
Nem is olyan egyszerű bejutnunk a táborba. Nekünk fehéreknek, akik kvázi finanszírozzák ennek a 88 ezer embernek az életét, egy másik weboldal igy írja: officially estimated 53,000. Hivatalosan becsülték. Hát ezen röhögnöm kellet. Ebből az derül ki, hogy fogalmuk sincsen hányan élnek a táborban, jön boldog, boldogtalan. De erről alább fogok írni, mert nem mind olyan boldogtalan, hisz van ingyen kaja, ital, ház, Eü. ellátás, oktatás meg munka is, illetve esély Europába jutni. Hát megpróbálják, miért is ne?
Nem engedtek be a kapunál, az őr elküldött vissza a faluba, hogy ott kérjünk engedélyt. Ott a bürokrata elküldött minket nairobiba (sic), hogy a menekültügyi minisztériumból hozzunk papírt, hogy bemehetünk. Nos, egy 20 órás zötyögés után az ember könnyedén felidegesíti magát az ilyen könnyed kijelentések hallatán. Végül kérek tőle email címet. Persze nem tud adni. Telefon számot. Vagy húsz perc után előbányász egyet. Felhívjuk, de ki van kapcsolva. Jaaaa, mondja, még karácsonyi szüneten vannak január 5.-ig. Mik ezek, tán pravoszlávok? A régi kalendár alapján élnek???? Nem, fizetett állami semmitevők. Erre begurulok, s otthagyom, biztos vagyok benne, hogy be lehet valahol mászni. Egy várost nem lehet elszigetelni, s engem sem tőlük, behatoltam már védettebb helyekre is, meg ki is jutottam szigorú helyekről. Ha nem megy a hivatalos út, told meg egy lépéssel.
Aztán láttunk két amerikai srácot a faluban, akik tanulmányi célból jöttek, (milyen klassz fizetett nyaralás jobb, mint a peace corp) s mondták, hogy nyugodtan be lehet menni, csak rossz kapunál kezdtünk. S így is lett, a többi kapunál nem volt őr, hanem úgy nézett ki, mint bármelyik kenyai falu, de kapuval, illetve földutakkal, vályogházakkal és lemeztetőkkel, amit a tábor biztosít számukra. már kb. 20 éve megnyitották a tábort, főleg szudániaknak, szomáliaiaknak és később congoiaknak, de azóta feldúsult/ felhígult a tarsaság etióp, yemen, burundi, ruanda, eritrea szerencse lovagjaival.
A tábor 3 részből áll, vagy 10 km hosszan terül el, a végébe kerülnek az új jövevények, akik a UNCHR sátraiban laknak ideiglenesen, míg fel nem építik a sárkunyhójukat, amihez kapnak tetőt. A régi részeken már vannak kerítések, néha kis zöldségeskertek is, s áram is, ha fizetnek érte. Na ez a luxus része, de a tv. az kell, arra jut pénz. Miből? Mindenki szabadon nyithat üzletet, s gondolom ők adót sem fizetnek. A tábort este 8- kor zárják, s reggel hatig nyugi van, igaz belül meg zajlik az élet.
Érdekes, hogy USaid konzervekből és dobozokból készítenek ajtót, kerítést.
Étterem – a raszta és a diktátor képe kirakva a falra, hangosan szól a videó, etióp táncokat nézhetünk eves alatt. De az esti Chelsea – Arsenal meccs miért is érdekli az ittenieket?? Miért is ne. Minden étterem ajánl valamilyen meccset.
Yuzu park, japán projekt, egy elkerített üres rész, benne pár fa. Azt hiszem értelmezési tartományukon kívül esik az afrikaiaknak a park fogalma. Kíváncsi lennék mennyiért kerítették be.
A főutakon nagy táblák hívják fel a figyelmet: Pillars of good diet, vagy Stop domestic violence, Ne szedj fel aknát, ne szexelj házasság előtt, női metélés egészségügyi problémát okozhat, menj iskolába, moss kezet, ne erőszakolj meg nőt stb.
Láttam valakin ‘I love Somalia’ pólót!! Király! Erre azért nem számítottam, biztos nem turistáknak készítették. Szerintem is érdekes, szeretnivaló ország lehet.
Először az etióp negyedbe kerültünk, tele élettel, boltokkal, meg elegáns étterem is akadt drága árakkal. Végre etióp kaját ehettünk, dosába pakolt hagyma, paradicsom és egy kis bab. Egész jó volt. Lett két congoi kisérőnk, akik intelligensek voltak, segítettek tolmácsolni, ha kellett. De többnyire a nyelv nem volt probléma, mert itt mindenki iskolába jár, tanulnak szuahélit és angolt is. A bent élők kapnak ingyen kukoricalisztet és egyéb élelmiszereket, amikkel otthon elszöszmötölnek, s így lefoglalják magukat, meg a családjuk bendőjét. Víz is ingyen van, napi kétszer sorakoznak a nők a kutaknál, orvosi ellátás is jár nekik, kórházzal egyetemben. Alapvetően sokkal jobban élnek, mint egy átlag kenyai, aki pld. dolgozgat a napi 2-3 dollárjáért. Szóval nem sok indok van innen elmenniük haza, ahol az egzisztenciájukat a nulláról kellene kezdeniük.
Sőt találkoztam kenyaiakkal, akik beköltöztek ide, mert van szállásuk, és üzletelni is tudnak. A menekülteknek meg, itt van a remény, hogy eljussanak az ígéret földjére a fejlett világba. Sőt, azt mondanám jó pár interjú után, hogy ez a fő motivációjuk hiszen nem a legelesettebb réteg hagyja el az országot, hanem akinek van egy csöpp esze, kaland vágya, jövő iránti terve. De ez az Europába menekülőkkel is igy van, csak a jómódúak engedhetik meg maguknak, hogy embercsempészek 5-6ezer dollárért elvigyek őket Nyugat Európába. Szóval jó részük gazdasági menekült itt is, egy jobb élet reményében.
Csodálkoztam, hogy Etiópiából miért vannak menekültek, mert ott nem hallani fegyveres konfliktusokról, igy elkezdtem kérdezgetni az embereket, mi szél hozta őket erre? Egyetlen épkézláb story nem született az etiópok között, mindenki csak azt mondja, hogy komplikált, majd máskor elmondja, politika….. Ennyi, semmi megrázó történet. Találkoztunk egy jezsuita tanítóval, vele volt egy értelmes etiópiai, aki végre mondott valamit: volt börtönben is, mert az ellenzéki törzshöz tartozott, és forrásokat követelt a régiójának. Mert Afrikában ez úgy zajlik, ha az elnök x törzsből való, akkor az összes fejlesztés abba a régióba megy, aminek a másik 40 törzs nem örül. Aztán persze akit lehet megfélemlítenek, akit nem az gondolom likvidálják, vagy időben elmenekül. Ez itt az alapeset.
Szomáliaiak nagyon színes kavalkád, persze muszlim nők becsavarva kendőbe, kicsit szerényebbek is, talán azon kevés konfliktusoknak egyike, ahonnan teljesen megértem, hogy elmenekültek, habár ez nem megoldás az országnak. Tőlük különleges sztorikat nem hallottam, csak hogy jönnek fegyveresek aztán lelőnek embereket. Mint a kommunizmusok idején, egyszerűen eltűnik valaki. Csak itt éppen nem tudják, hogy melyik fegyveres csoport miért állt éppen bosszút, – rajtuk. De szerencsere puntland és szomáliföld kvázi autonóm részekként működnek, ott nincs konfliktus, van kormányuk csak éppen nincsenek nemzetközileg elismerve. Persze azt sem értem, hogy miért nem oda telepítik a menekülteket? „Mert más törzsbéli nép él ott” – mondják. Egymást sem viselik el? De azért közelebb lennének a hazamenetelhez, meg ugye Európához sem állnak közelebb kulturálisan. Sőt! Csapódott hozzánk egy művész fiú, aki cégtáblákat fest a táborban, s amikor kérdezem a családról, akkor elmeséli az életét, hogy hogyan ment fiatalon Mombasába, illegális bevándorlóként, miként dolgozott, aztán megismerkedett szintén szomáliai feleségével, aki szülte a gyerekeket, akiket már nem tudott eltartani, így idejött a táborba. Eltartják. A felesége nem is akar részt venni a családtervezési programokon, mert ugye a Korán szerint, ami jön az jön. Csak megint elfelejtik, hogy akkor több forrás állt rendelkezésre, meg nem valaki más tartotta el. Illetve nagy valószínűséggel nem is fog beilleszkedni egy európai kultúrába, ami feszültségeket vált ki, s majd úgy kezeli, hogy még jobban marginalizálódik. Végül is az egésszel nincs semmi gond, ha a geográfiai kontextusában marad.
Kórház – zárva, előtte nagy tumultus és hangzavar. A történet zavaros, mint minden afrikai konfliktus, ezért vannak itt, de egy nőt megerőszakoltak az utcán, erre a család megkéselte a fickót, s most a másik család akar elégtételt venni. Ez matematikailag nem jön ki, mert akkor a nő családján kellene bosszút állni, de az valószínűleg nincs a kórházban, akkor meg miért ott balhéznak (¿) (minden upside down, még a kérdőjel is, spanyol gépen írok.) Minket sem engednek be a kórházba, látogatási idő alatt sem, sőt még a jeepek sem vesznek fel, mondván nincs hely. De bezzeg a fizetős tömegközlekedésen Kenyában ott nem számít, ha tele a busz. Mondom, kitört itt a jólét.
Egyébként motorosok és bicósok a taxik, úgy tűnik matatut fenntartani nem éri meg. Tetszenek a fejtágitó táblák, amik a szudániakat a közelgő referendumon való részvételre sarkalja, a többiek pedig a női metélés megszüntetéséről, a nemi erőszakról, a kézmosásról, iskolába járás fontosságáról, és egyéb érdekességekről szólnak, mint már említettem. Az Obama street pedig mosolyt ébresztő. De ugye Kenya büszke, mert Obama nagymamája Kenyában élt, Kisumu környékén lévő háza pedig turista attrakció, helyi zarándokhely.
Happy Christmas! – adj valamit. sokan jönnek és kívánják a boldog karácsonyt, s tartják a markukat. A sokadik után jöttem rá, hogy most volt karácsony, s biztos ezt kántálva kaptak ajándékokat. S gondolom ez úgy megtetszett nekik, hogy még a következő évben is próbálkoznak. Fehér-fehér. Szimpatetikus mágia.
Burundi
Egy másik negyedben sok a burundi-béli. Hát megkérdezek egy mosogató asszonyságot, hogy neki mi a története? Elmondása szerint (ezt a magyar jogi nyelvet akkor használom, ha nem hiszem el a storyt) Ő emberjogi aktivista volt, s ezért veszélyben volt az élete, így el kellet jönnie. Miért, mit csinált? Olyan információkat hozott nyilvánosságra, amelyek rossz fényt vetnek a kormányra, mondja. Mit? Hogy a rendőrség korrupt, s hogy a gyilkosokat sem bünteti meg.
Ezt biza eddig is tudtam Afrikáról, de ezért egész Afrika nem menekül Europába, ahol majd éppen abban bíznak, hogy nem büntetik majd meg őket, ha illegálisan kerülnek be, vagy bűnöznének, mert a jogba kapaszkodhatnak. De akkor miért nem megy vissza a választások után, más kormány lesz, s akkor nem lesz rá veszélyes. De a rendőrfőnök az marad, mondja. S itt, mit szeretne csinálni? Befejezni az altalános iskolát. Hm, ha polgárjogi harcos, és lehetősége lenne rá, hogy mártírságával megváltoztassa az egész rendszert, pl. a média nagy ügyet csinálna a halálából, ha otthon megölnék, és kitör az igazság neki köszönhetően, akkor vállalná -e a halált? „Nem”. Hát ez igazi Afrika, ezért nem változik semmi, mert már olyan jó lét van, hogy nem éri meg meghalni. Hol van a 1848-as forradalmak lelkülete, odaadása? Hát nem ezen a kontinensen.
Burundi 2 – A polgárháború alatt el kellett menekülnie, de mikor utána visszatért, már a földjét elfoglalták más emberek, történetesen a másik törzsbéliek. Próbálta az igazát keresni a rendőrségen, de mivel a rendőr is a másik törzsből való volt, igy nem jutott semmire. Igy tovább állt szerencsét próbálni. Teljesen hihető történet.
Szudán 1 – Apja irtotta a földjét, s a végén felégette a szántást, de a tűz átterjedt valami állami épületre, ahol meghalt a rendőrfőnök. Ezért a rendőrök lelőtték az apját, egy későbbi alkalommal az anyját is, igy unokatestvérével együtt elmenekült.
Szudán 2 – egy másik szudáni is hallgatta a történetet, s amikor tőle kérdeztem, hogy neki mi a története, azt válaszolta: ugyan az történt vele is. Hmmm, Állítom van egy ötletadó vállalkozó arra, aki kitalált 200 történetet, hogyan lehet menekült státuszt kapni, s véletlenül mindketten a 128. történetet kapták betanulásra.
Congoi kisérőm a törzsi konfliktusok miatt jött el, egyszerűen az élet nem biztonságos arrafelé, nehéz a megélhetés, így átmentek Ugandába, majd onnan ide hozták, mert az ottani tábor túl közel van a határhoz, s esetleg bajuk eshet, mert oda másik törzsbéliek mennek.
Ruanda – szintén egy lejárt konfliktus zóna, elmondása szerint fél visszamenni, mert veszélyben lenne az élete. A mészárlások idején menekült el (azt túlélte, de hogyan??), most 17 év után is fél visszamenni, mert a szomszédjai Hutuk, s biztosan megölnék. Mondom neki, hogy akkor menjen egy másik faluba, vagy városba, mert már nem ölik egymást a törzsek. S ha akkor túlélte, akkor most tutira. Kíváncsi lennék mit követett el.
Eritrea – Ő csak felült egy hajóra egy yemeni haverjával, ami aztán elsüllyedt, s egy amerikai hadihajó mentette ki őket, s utána ide hozták őket.
Egyébként nagyon sokan gyanakodva viszonyultak hozzám, miért kérdezem stb. mintha lenne rejtegetni valója azok elől, akik befogadjak. Ezek szerint van.
Később beszéltem egy nagyon helyes, értelmes nyugati gondolkodású szomáliai lánnyal, akinek nem tetszett a saría iszlám törvénykezés, meg a kendő, meg a bizonytalanság, így eljött. Neki biztos van jövője, meg készsége, hogy beolvadjon a fogadó társadalomba. Amikor kérdeztem, hogy szerinte hány százaléknak van tényleg nyomós oka eljönni, akinek tényleg az élete forog veszélyben, arra azt mondta, hogy 20 százaléka az itt lévőknek. S szerinte, ha holnap bezárnák a tábort, akkor 50% százalékuk menne vissza haza. A többi maradna Kenyában és dolgozna.
Stoppolni vissza, szintén nem egyszerű, de egy pakisztáni ember megígérte, hogy felvesz. Ő most itt egy béke csarnokot épít, hogy a különböző országok menekültjei tudjanak találkozni és beszélni egymással. Hát ilyen baromságokra költenek, mert az iskolaudvaron nem tudnak egymással beszélni. Ő még azt is mondta, hogy itt 6-szor annyiért fúrnak vizet a cégek, mint máshol az országban, ahol csak 1000 euro.
Segélyeket adni? Iskolát? Kórházat? Kaját? Tiszta vizet? Minek?? Szaud-Arábia és Irán mecset építéseket donál, Kína korrupt vezetőket, rendszereket koncesszióért, akkor Európának a Fehér Ember Szobrát kell segélyként felállítani Afrika minden falujába!
Majd nyitok egy NGO t. Ez munkát ad az európai unatkozó képzőművészeknek, megmutatja, hogy vannak emberek, akikre fel lehet nézni, mert alkottak valamit, s ráadásul, ha nem engedik felállítani, meg ledöntik őket az éhező afrikaiak, akkor legalább alá lehet támasztani az Europában dúló rasszizmust azzal, hogy itt is van.
Egyébként tényleg van negatív megkülönböztetés Afrikában, nem itt a táborban, hanem úgy általában. Főleg, amikor pénzt látnak benned. Ez az, amit megfogalmaztam Afrikával kapcsolatban, hogy úgy általában barátságosak, kedvesek, de valahogy többnyire (nem mindig!!) az a vége, hogy gazdaságilag hasznot akarnak húzni belőled. Nem azért jön oda beszélgetni, mert érdekli ki vagy, mit tudsz stb., hanem az, hogy ez neki hol jó? Most. Nem is a jövőidőben. S ez fárasztó egy idő után.
Iskola
A legfárasztóbb azért a gyerekseregek a falukban, ahol ráadásul követnek, néznek, folyamatos mzungu mzungu (white), how are you, zengik kórusban. Aranyos egyébként, meg a kisgyerekek is, meg szeretnivalók is, de az iskolában valami elromlik. Rossz rendszerből, rossz alkatrészek készülnek, s valahogy a csillogó érdeklődő szem megszűnik tizenéves korukra. Pedig még azt sem mondhatjuk, hogy sok tankönyvvel és házifeladattal kínozzák őket. Simán az elhangzott hangokat ismétlik, s ha megmarad akkor azt szajkózzák, ha kérdezik tőlük. Ez nem jelenti azt, hogy eljutottak a felismerésig, a megértéstől pedig távol vannak, de legalább lefoglaljak őket. A tanárok is akkor érnek be órára, amikor nekik tetszik, hiszen a rendszer nem sérül ezáltal, – mert nincs is -. S Kenya, a legfejlettebb majdnem az egész fekete kontinensen. Kitale-ban Komputer szoba is volt, igaz csak pár porosodó egymásra dobált matuzsálem volt benne, nyilván soha nem kapcsolták be. Volt uszoda rész is, amit meg a 20-as években a brittek építettek. Mert akkor még volt hangsúly a testi és lelki egyensúlyon. A görögökig nem is akarok visszamenni, ahol ez egyenesen a filozófiájuk része volt. 2500 éve. Érdekes idő utazás.
Meg az is érdekes, hogy a vendéglátás mennyire nem a kultúrájuk része. Arab és ázsiai országokban az első dolguk, hogy teával, de legalább vízzel kínáljanak, ne adj Isten snackkel vagy étellel. Itt 30 perc beszélgetés után is kérni kell, hogy kapj egy pohár vizet. De egymás között is, amikor meglátogatják egymást. S ennek semmi köze a szegénységhez, mert a pamíri népeknél nincs szegényebb, s az ázsiai országok falubeliei sem éppen kocsira gyűjtenek. Érdekes, hogy hol mit gondolnak arról, hogy mi az, amivel jót tehetnek. Én is rendszeridegen vagyok mindenhol, mert én pedig azt hiszem az a jó, ami nekem jó azaz, ha szellemileg stimulálnak, gondolatokat ébresztenek, felébresztenek az illúzió világából, esetleg a spiritualitást is belekeverve, ne adj Isten egy kis filozófiát és bölcsességet is. Akkor nem is bánom a víz hiányát, de megfigyeléseim szerint ez a kettő összekötődik. Nevezhetjük intelligenciának is egy kis nagyképűséggel, hiszen az nem más, mint két egymáshoz távolról kötődő dolog összekapcsolása.
Politika – Konstitusion! Alkotmány, tavaly elfogadták, aminek a lényegi része és aminek mindenki örül, hogy nem a központ fog elosztani minden pénzt, hanem helyben maradnak források, így jobban oda tudnak figyelni mire költik. Remélhetőleg. Kérdés, hogy írott malaszt lesz -e, vagy megvalósult álom.
Ministry of livestock kiírás egy épületen, ami megmosolyogtatott, de ugye kell állás minden vezető ismerősének.
Vicces volt látni a szilveszteri műsorban, ahogy a parlamenti képviselők nem tudnak kiejteni angol szavakat, amikor leteszik a hivatali esküt, holott a fő nyelv itt Kenyában az angol, s az oktatás is többnyire így zajlik. A parlamenti képviselők között is van rengeteg képzetlen ember, s az is biztos, hogy mindenki papírról olvassa a felszólalásait. Az egyetértésüket pedig lábdobogással fejezik ki. S mi lesz belőlük? Politikus botrányok, drogügyekbe keveredett parlamenterek, akik már a szavazatokat is vették (de ki nem csinálja Afrikában?)
Letartóztatott korrupt miniszterek, – 6 is van már -. A földművelésügyi pl. hozott egy döntést – ami nem volt publikus -, hogy a szárazság sújtotta övezetbe vezényel segélyt, élelmiszert. Csakhogy közben azt eladta. Aztán valahogy ez kiderült. Poli-trick, ahogy egy raszta ismerősöm fogalmazott.
Afrikáiról gyakorlatilag nincs szobor, miért? Tán nem büszkék a vezetőikre? Nem voltak nagy tetteik a történelemben? Vagy később kiderült, hogy a motiváció nem a törzsért, népért, nemzetért volt? Érdekes elgondolkodni ezen. A pénzeken is Kenyatta van csak, pedig őt és családját mindenki utálja, mert a függetlenség után kisajátított magának több magyarországnyi területet.
Ha van szobor, az egy kéz, ami tart valamit, (grabbing hand?), vagy madár (ellepni vele). Na, szóval fehér ember szobrait telepítsük arra!
Visszafelé sokat kellett várni a fuvarra, igazi megáll az idő hangulat a táboron kívül, végül egy kamionos vett fel, aki Szudánból jött, igaz parázott a banditák miatt, de végül visszajutottunk vele pokot földre, ahol lementünk Sigor felé, de utána már abszolút nem volt forgalom, csak napi egy matatu. Így kihagytuk, s visszamentünk KITALE-ba, ahol vendéglátónk egy tanárnő, aki tényleg kitett magáért, főzött is, aggódott is értünk, szóval igazi vendégszeretetet kaptunk. Ritka dolog. Tanárnak ráadásul túlművelt vidékhez képest, így érdekes volt vele beszélgetni. De ez, még nem jelenti azt, hogy tisztaság és rend uralkodott, azt hogy volt otthon bármi fűszere, meg a meleg vizet is melegíteni kellett, stb.
Érdekes, hogy nagyon sok család beteszi gyerekeit 12 évre a boarding school-okba, azaz bentlakásos iskolákban, még akkor is ha az csak pár km- re van tőlük. Nekik egész más koncepciójuk van a gyerek nevelésről, törődésről, szeretetről. Ezt én azzal magyarázom, hogy kevesebb nyüzsgés van otthon nélkülük, többet foglalkozhatnak magukkal, meg nem is hiányzik nekik a gyerek, amúgy is a nagyszülők nevelik őket alapesetben. Ők pedig azzal magyarázzák, hogy ott jobb az oktatás színvonala, s nem kell fizetni az iskolabusz költségeit. 3 havonta meglátogatják a gyereküket, s ennyi a törődés. Másnap elvitt a sulijukba, – amit még a britek építettek – és büszkén végig mutogatott mindent, meg minket is az iskolában.
