Türkmenisztán

http://vandorboy.com/turkmenisztan-vizum-hataratkeles/ volt az első cikk..ahová már képeket is tettem.. 82

Türkmenisztán – Ha tévedésből mégis valaki erre venné az irányt..

Ízelítő a Türkmén őrültségekből.

Türkmenisztánba utazni egyenlő a politikai időutazással. Hm, turista vízumot kapni sem egyszerű, utazási iroda kell, hogy sorszámot szerezzen, majd pár hét múlva azzal lehet menni a követségre, ahol száz valahány dollárért beragasztják a matricát, és bemehetsz a megadott határon, ahol vár téged a megadott ügynök, és egész utad alatt melletted fog lenni. Ráadásul fizetheted az összes költségét az irodai díjon felül, ami szintén minimum napi 100 valahány dollár.

Szóval én tranzit vízumot kértem Teheránban, amely csak öt napot enged az országban lenni. Tart két hétig mire megjön a sorszámom,  amellyel fel lehet venni bármelyik követségen a vízumot!!!  De nem ám, hogy bármelyik határon bemehetsz, kimehetsz! Meghatározzák azt is, hogy melyik átkelőn kell bemenni és kimenni, meg a dátumot is meg kell mondani.! Ez az egész  általában 55 dollár, de ha vársz még 3 napot, akkor 20 dollárral olcsóbban ragasztják be.

De ugye Türkmenisztán nem olcsó kaland, mert mára már megszűnt a feketepiaci átváltás, mint látni fogjuk, de ezt majd később. Szóval elstoppoltam a határig, mert Irán még mindig a szabad ország kategóriája Türkmenisztánhoz képest. Bármit csinálhatsz, ha a rendszer ellen nem lépsz fel hangosan.  A türkmén határ elvileg 9 h- kor nyit, persze 2 km-t kell gyalogolni a két határ között, hogy átíveljük azt a gondolkodásbeli szakadékot, ami a két ország között feszül. Visszaértem a szovjet időkbe.  Természetesen 9h- kor még senki sem dolgozik,  így egy órát várunk még. Utána egy frusztrált nőhöz küldenek, aki mondja, hogy fizessek 12 dollárt. Amikor kérdezem, miért  kell fizetni, akkor a válasz, hogy siessek, mert mindjárt bezár…  hm, valami papírt kiállít, de ott csak 2 dollárt látok..   Erre más  átkelő embereket is megkérdezek, akik megerősítik, hogy itt ennyit kell fizetni.  (vagy ennyit szoktak??).

Aztán megint ácsorgunk, aztán tülekedés, hogy pecsételjenek. Majd várakozunk még egy órát, hogy a csomagot átvilágítsák. Ezt követi az árunyilatkozat, csomagvizsgálat, majd kint vagyok. Vidáman elindulnék, de egy katona megállít, visszaküld, hogy gyalog nem lehet távozni, taxival kell menni.  Hát, gondolom, rendben, hisz Türkmenisztánban legendásan olcsó a benzin, így általában 100 km-re 1 dollár a tarifa. De amikor megkérdezem mennyi a minibusz, amiben már 10 ember várakozik, azt mondjak 10 dollár,  (25 km útra). Hm. Ezt nevezem állami maffiának.  Az egész ország erre épül, akárcsak a volt Szovjetunióban. Nem is kéne ezen meglepődnöm, de azért bosszankodni csak szabad? Ekkor elindulok a kamionok felé, de a egy katona megint megállít, hogy tilos kamionnal menni. Reklamálok bent a főnökségen, ott sem képesek megengedni, így beülök a minibuszba. Ahogy elhagyjuk a határt, mondom a vezetőnek, hogy álljon meg, mert innen magam megyek.  Nyilván félt engem, mert nem engedett kiszállni, de  nem reklamált, amikor csak 2 dollárt adtam neki további fizetségként a következő ellenőrzési pontig.

Ott újból regisztrálni kell, majd onnan már stoppolok. Persze kiderül, hogy Türkmenisztánban minden jármű taxi. Így kiszállok, és stoppolok egy másikjárművet Egy szakállas öregúr, régi Ladával lesz a nyerő befutó.

Asghabat
Szerencsére örül a külföldinek, és így bevisz a központba – a russian bazárba.  Vicces. Útközben a széles sugárutak természetesen  üresek. Mellette hatalmas szellemházak tornyosulnak, embereket sehol nem látni
A maga 600 emberével, nem túlzsúfolt a főváros, nem is
hihető, hogy a belvárosba vitt.  Kérdezgettem embereket, és mindenki
megerősítette, hogy ez az.. A belváros azért halott, mert nincsenek
benne lakóházak, csak minisztériumok, hatalmas szobrok a türkmenbasiról.
valamint egyéb absztrakt emlékművek (de erről kicsit később). Franz
Kaffka megnyalta volna az ujját, ha erre járt volna. Igaz, hogy
gutaütést kapott volna,  ha barmit el kellett volna intéznie.
Nos, a piacon minden eladó egyenruhában feszít, még a mazsolaszemek is haptákban
állnak.

Rend a lelke Türkéniának (türkmaniainak).  Még fotózni
sem szabad. A pénzváltó bódé mellé két posztoló rendőr is jut, ahogy minden
kereszteződésre is minimum egy.  Életem első amerikai követségét
látom, ahol nincsenek betontorlaszok, katonaság stb., csak a bódéjában
unatkozó rendőr.
Próbálkozom a szőnyeg- múzeummal,  de elköltözött az általam ismert címről. Felkutatom,
elmegyek oda, de a  külföldiektől  25 dollár a beugró, megnézni 25 darab
szőnyeget.  Először azt hiszem, csak tréfálnak, de nem.  Ja és persze a múzeumi
hodály épület  légkondicionált, és naponta jó ha egy vendég betéved ide. (El is
menekül, gondolom). Így a nemzeti múzeumukat is bátran kihagyom, amúgy
sem egyértelmű, hogyan lehet eljutni egyéb helyekre ebben a varosban.

Az Art múzeumban már helyinek adom el magam. Kicsit gyanakodnak, de
mivel  jelentős az orosz populáció. hát kvalifikálódtam az olcsóbb
jegyre. Egyébként durva, de tényleg, az oroszok többsége még annyit se
tud türkménül, hogy köszönöm.  Oroszok nem beszélnek türkménül, sőt
meg a nemzeti ruhába öltözöttek is oroszul csevegnek.  Gőgös gyarmatosítók
lehettek az oroszok.. A fura az, hogy Európából nézve az oroszok
voltak az alacsonyabb rendű, műveletlen barbár nép, itt pedig ők voltak a
kultúradominálók.
Egyébként nemrég hoztak egy törvényt, ami kizárja a kettős
állampolgárságot,  ilyen módon vagy 3oo ezer emberrel gyarapodott az
Oroszországban élők száma. Manapság még mindig  sok üzlet van az oroszok tulajdonában.
Ha a Szovjetunió kap még  húsz évet, akkor gyakorlatilag asszimilálta
volna az egész birodalmat,  Mára a szovjet birodalom egy kása lett
volna., hisz még cirillre is váltotta a mongol, a türkmén, az üzbég
írást is, furcsa skizofréniát okozva a mai generációknak a visszaállás
miatt. No, de az orosz megy mindenhol, nekem is egyre jobban.
A múzeumi festményeken természetesen a bőséges és gazdag Türkmenisztán
képe köszön vissza ránk,  a mosolygó vezér Nyzanovval , aki a 90-es
évek politikai zűrzavarából került dobogós helyre.  ( Legviccesebb az a
fotó, ahol a Louvreban mosolyog Mona Lisa-val szemben. ) Sok  az
ismeretlen festő festménye, ezért felmerül bennem a gyanú, hogy honnan is szerezték ezeket?——–
Habár a vezér népe határozottan nem a boldog kategóriába tartozik, félnek
szóba elegyedni külföldiekkel. Akkor lehet beszélgetést kezdeményezni, ha én odamegyek és
kérdezek útirányt, egyéb tájékoztatást stb. Ahogy észrevettem, még a fotózásra is háklisak, ha
nem a szervek miatt izgulnak, akkor az azoktól való félelmükben az
állampolgároktól. (akik akkor is teszik az elvárást, ha az nincs is
ott!) Politikáról az emberek nem beszélnek, mivel nincs (is
miről..), no meg ilyen melegben ki akar melegebb éghajlatra kerülni (ugyebár.)  Szóval, ha tehetitek otthon, akkor Türkmén gázt vegyetek
Ilyen ország olyan kevés maradt földünkön, és kell nekik a pénz a rend fenntartására.

Itt miden második ember rendőr, vagy utcaseprő és építőmunkás. Köztudott
ugye, szépül a birodalom, hatalmas monstrum házak épülnek az állami
hivatalnokoknak, akik persze gazdagok, hisz a kenőpénz, ami mozgatja az
államgépezetet. Egyébkent semmit sem csinálnak, csak újabb és újabb
betarthatatlan szabályokat ötlenek ki, hogy aki bármit akar csinálni,
az ne legyen képes, csak őrajtuk keresztel, kenőpénz segítségével.
Ismerősöm gyárat hozott ide, de miután túl vagy az első bürokratikus
akadályokon (hivatalos formulákon), utána jön a második hullám, az
engedélyezés. Jönnek a csinovnyikok különféle kívánalmakkal. Ha  ezeket a
papírokat beszerezték, akkor jöttek újabb es újabb kifogásokkal. Mintha a
hivatalokat azért tartanák fenn, hogy meg több betarthatatlan
szabályt alkossanak, amitől viszont eltekintenek a megfelelő summa fejében.
Az állam monopolkapitalista maffiaizmus. Machiavelli is megcsóválta
volna a fejét. Így, ha valaki nem a papírgyártással akar foglalkozni,
hanem a termeléssel, akkor bizony be kell adnia a derekát. Én
valószínűleg a földrengést választanám nekik. Gyakorlatilag munkanélküliség nincsen,-gondolom,- hiszen közmunkák
léteznek  értelmetlen projektekre, no meg egy parkra, monumentre,
aranyozott szoborra, újabb minisztériumra, óriasposzterra, hogy a nép
lássa, gazdagodik az ország. Igaz, hogy a nép soha nem részese az
országnak, de ez mar csak egy technikai részlet. Megkapják a havi 100
dolláros fizetésüket, abból elvannak valahogy, az európai árak
ellenére.
Mert ugye már nincs feketepiac, bevezették az új manat-ot, s a
külföldiek bizton megszívtak a túlárazott árfolyam miatt. Helyieknek meg teljesen mindegy, mert manatot kapnak.
Persze dollárt nem adnak ki a pénzváltók…..

Viszont akinek kocsija van, jogosult havi 120 liter ingyen benzinre. Továbbá dotált az áram
és a gáz, majdnem ingyen jutnak hozzá, a vízzel sem kell takarékoskodniuk. Arany
életük van az embereknek.
Meg arany foga mindenkinek. Állítólag ez a szép, teszik nekik.   Viszont Lada és
Volga már inkább csak mutatóban látható. Buszok is újak, légkondicionáltak, meg
zene is szól benne, szerencsére nem propaganda művek.
Ívó kutak nincsenek az utcán, és a nagy emlékművek felhúzása után sem
jut eszébe senkinek, hogy mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha a parkokban
nem a rendőrök felbukkanását figyelve kellene könnyíteni magukon. A szökőkutak nézésekor pihenésképpen hozzá lehetne jutni egy korty, államilag támogatott ivóvízhez.
No persze vannak coca-colák és egyéb haszontalan folyadékok. De az
alap hiányzik. Ahogy a padok is a parkokból.  No igen, ne egyesüljenek forgalmas helyen,
mert akkor bajuk eshet, a rendőr lecsukja őket.
Nagy ország, elférnek kisebb helyen is.!!

Independence park. Szép név. Itt van a világ legnagyobb szökőkútja – de ahol ezek olyan
fontosak, ott biztos nincs szabadság és jólét, csak papíron és plakátokon. Akit eleget ütnek az el is hiszi, vagy ha fél.
A város – halott egyébként, mert a  belvárosba  tették az összes
minisztériumot, pontosabban csak azok vannak ott. Azaz  minisztériumok
laza halmaza, körülötte sok parkkal tarkítva. Még Lenin szobor is
maradt, hogy tudjuk honnan ez a jóléti társadalom ötlete. A városon
látszik, hogy nem organikusan fejlődött, hanem diktatórikusan. Kérdezhetnénk,
miért ilyen gigászi az egész? Hát pofon egyszerű a magyarázat.

Ebben a közegben Te kicsinek érzed magad, mint állampolgár, annyira, hogy meg
sem próbálsz változtatni a beidegződött dolgokon. Várod, hogy a nagyhatalmú
gépezet, a nagyhatalmú úr áldásával megvalósítsa. Neked semmi más
dolgod nincs, mint hallgatni..  Ahogy a világ igazságügyi minisztériumai
kapcsán ezt már elmondtam.

Ha nincs központ, nincs hol gyülekezni (nem
is lehet), meg nincs hova bújni, átlátható, kontrolálható a helyzet.
A Türkmenbashiról elnevezett vidámparkba már nem jutottam el, habár
kísértést éreztem megtenni.  A Tanú c. film jelenetei felsejlettek bennem, és
elképzeltem itt milyen ínyencségekkel várják ideológiailag
felvértezni a kívánt fiatalságot.
A nagyfőnök (Nyzanov, Türkmenbashi, ) pedig mosolyog ránk mindenhonnan,
posztereken, szobrokon, Tv kijelzőkön, ha megy a tv., avagy a nagyfőnök
propagandafilmje, de azt hiszem, a kettő ugyanaz. De még nem láttam
Hat igen, nem lehet minden tokéletes képernyővédőként.!

A szobra csak aranyból lehet, hiszen a legnemesebbnek kijár a legnemesebb.
A könyve, a Ruhnama szentebb a korannál. Türkmenbasi szent könyve
minden család számára kötelezőolvasmány.  Vizsgázni kell belőle. A könyvet
fellőtték az űrbe is. Nyzanov szerint, ha valaki százszor elolvasta,
akkor biztosítva van a helye a mennyországban.  Szerencses nép ez a
türkmén. Rögtön láttam…

Nyzanov sporttemploma – így hívják a sportcsarnokot  – csakhogy ne
feledjük, kihez kell igazodni, ki az ÚR. ..  De az Lp- ben viccelnek is,
hogy amikor a jogsit leteszik az emberek, akkor nem a szabályokat
kérdezik, hanem az opus  magnum részleteit.   Ja és gondolom a
lexikonokból már törölték a személyi kultusz címszót. Újbeszel. Csak
azt nem értem, hogy ennek az országnak nincsenek más kiválóságai, nevezetességei? Nem
voltak? Vagy a helyi gulágon végezték???

Esküvők –  Belefutottam kettőbe. Nagyon  érdekes következtetést vontam
le a látványból magamnak. A népek kimennek nagy köztéri szobrok és a nagyvezér szobra elé fényképeztetni magukat.
Az esküvőhöz, mint jelentős életeseményhez,
ugyebár mindig kell egy felsőbb hatalom szemtanúsága, hogy
megszentelődjön a frigy, amelyet régebben az Isten,  egyház, a pap
képviselt. Itt a diktátor jelenti ezt a szuper erőt, melynek
reprezentánsa, képviselője a szobra, aki kvázi hitelesíti a frigyet. (az első
éjszaka joga asszem már nem divat.)
Pedig nincs gáz a vezetéssel. Minden sarkon rendőr.  A kis műanyag
piros botjával gondoskodik, hogy betartsa mindenki a szabályokat és
mivel forgalom gyakorlatilag nincs, ezért nem gond a hatsávos üres
proszpekteken elcsípni valakit.
Hírzárlat – arról persze itt sem számolnak be az állami médiák, hogy
fegyveresek megtámadtak rendőröket, vagy tucatnyit megöltek közülük. Rendes
utcai harc volt. Máshol ez vezető hír lenne, de itt nem érheti csorba
a tókeletes hatalmat. Itt minden szép es jó. Napról napra. Habár egy
picit elhomályosítja ezt a napot, hogy 2002- ben merényletet követtek
el Nyzanov ellen, de túlélte 4 évvel
—————–
Pénzt felfelé kerekítenek, még a MAV- nál  is. Pld. 5.15 helyett 6.- ot
kértek a vonatjegyért, habár 3 dollár 8 órai vonatozásért, alvófülkével
még így sem rossz.  Felfedeztem még egy új potenciális zajforrást
hosszú utazásokra. A síró-hányó csecsemő. A hangszóróból áradó zene
tandeme mellett, az egész éjjel lövöldözős játékot játszó gyerekek.
Érdemes kerülni. Füldugó esszenciális, javasolandó.

Türkmenabadba, 700 km- re a fővárostól megérkezve,  az állomáson
megkérdezem a pénztárost, hogy mikor megy vonat a határ felé? Mikor kell: kérdi a
pénztáros?  – gondolom ez nem kívánságműsor,

–  mikor van? Kérdem. Mivel a határhoz napi egy vonat megy, s az állomás sem bonyolít le 8 vonatnál nagyobb forgalmat egy nap, a kérdésem adekvát.

Üzbégeknél  is van benzin, de ott drága, mert ott sok az ember –
hangzott a közgazdasági elemzés. Gondolom az oktatási rendszerük ehhez
hasonlatosan jó. Ismerösöm mondta, ha beteg vagy, akkor Türkmenisztánba
ne menj orvoshoz, mert itt mindenki veszi a diplomáját.  Adalék ehhez,
hogy ismerösöm volt a  tervező cége az új orvosi egyetemnek, amely
elkészült. Viszont Nyzanov-nak nem tetszettek a kínai nyílászárók,
(amelyet tanévnyitóig már nem lehetett lecserélni),. így egy évet várnak,
hogy megnyíljon, az egyetem. Addig ott állnak a hatalmas épületek, sporttermek
stb üresen.  Gazdag ország. A főnöknek fontosak a részletek, hiszen
fogorvos családból jött, így az egészségügy kiemelt fontosságú számára.  ja
hogy a nővéreknek  havi 100 dollárért kell dolgozniuk.? Az már
lényegtelen. A kinézet a fontos. A forma.
——-
Türkmenbashi libegő. Fel a hegyekbe. Csak éppen semmilyen közlekedési
eszköz nem jár arra. Alapos tervezés, ki lehet pipálni az ötéves
tervben, ilyen is van nekünk, de hogy nem a népnek készült, az is
biztos.
Rengeteg hatalmas színházuk van, de persze egyik sem üzemel
rendszeresen.  De van.. Gazdag ország ugye.. Olaj és gázpénzek
megfinanszírozzak az összes őrült ötletet és elnyomást.
——————–
Hit – A buszon  itt is gyakran a fejükhöz kapnak a népek, mintha
imádkoznának.  Mint kiderült ilyenkor temetők mellett megyünk el. Pedig ha
a vállasosságuk  mellé  tennék egy idézőjelet. „iszlam helyett, Nyzanov
imádat.” persze külsőségekben.
Meleg – Olyan, hogy az este nem ajánlja fel azt az opciót, hogy el
tudjak aludni. A  nappali 40-50 fok az alapértelmezés ilyenkor, este is 34 fok
felett van, szúnyog is jut bőven esti zenének

Elnéztem követségekhez is. Vízumért jöttem.  A tajik konzul  kérdezi? Milyen vízum szükséges, egy hónapos?  Miért, van hosszabb? Kérdem. Nincs.  Ezek
a népek beszélgetni akarnak munkaidőben????

Afgán követség. –  Egy órát várok a konzulra, aki rájön, hogy Ő nem tud felelni
a kérdésemre, hogy adnak-e vízumot külföldinek?. Majd másnap jöjjek
vissza, közli. … Kérdezem: telefon van? Nincs, csak mobil. Mondom neki, ne
vicceljen velem. Erre adott valamilyen számot. de később nyilván már nem keresem őket.

Aztán összefutottam egy régi munkatársukkal, aki megörült, hogy magyar
vagyok.  Vannak ismerősei nálunk Magyarországon és mondta, egy nap alatt elkészül a vízum,
60 dollár. (egyébként Taskentben ez 31 dollár, míg Iránban 60 euro), hogy a standardokról beszéljünk.
——–
Tolkuchka bazaar –  Heti kétszer Ashgabat kivonul vásárolni 20 km- re a
várostól, a sivatagba. Gondolom eredetileg itt állatvásár volt, mára az a
kisebbik szektor, a többi a szokásos: gyümölcs, műanyag tucatáru, meg
a kacatok és egyebek.  Érdekes, mindenki színesbe öltözve, aranypiacuk a
legnyüzsgőbb. Vannak kifőzdék a területen. Találok is krumplis szamoszát.

Ashgabat után elnéztem Geok depe falujába –  Szintén üres a falu, bazár van,
hatalmas, de kihalt. Élet nyugis, vizet itt sem lehet találni,
viszont fagylalt van mindenhol, meg görögdinnye. Szezon van   A hatalmas
Mecseten kívül látnivaló nemigen van. A mecset is üres, a főnök mekkai
kiruccanása alkalmából kapott 10 milliárd dollárt!!!!, segélyként, hát ebből
épített egy mecsetet.  Hát lett is nagy, hatalmas.. Hol vagyunk, mi magyarok
ettől, amikor a kiló kenyérre sem telik mindenkinek.  A 4-es metró pedig csak álom.

De legalább tudom, miért nem adnak nekem szaúdi vízumot, és miért nem
mehet külföldi Mekkába. (csak ha bizonyítja, hogy muszlim)

Elnéztem Merv – be, amely 400 km- re van a fővárostól,  a selyem-út egyik  oázis
állomása, Kairóval, Bagdaddal, Damaszkusszal emlegetik egy napon. Csakhogy itt
mára minden csak kopott emlék, egy-két sár várral falak állnak,. és a nagy puszta.
No meg itt van az akkori világ legnyugatabbra elhelyezkedő buddhista
stupája is. Akkoriban  keresztények, zoroasztriánusok, buddhisták
éldegéltek együtt. Mint a mesében. Aztán a mongolok leradarozták ezt,
meg az összes lakosságot is,  mint sok más helyen. Fura pszichéjük
lehetett.  Aztán a perzsák próbáltak bele életet lehelni a 16. században. A
környéken vannak szép temetők, pár szentjük mauzóleuma. Zarándokhelyként
funkcionál.

Mary – szinten nagy üres város, parkokkal,, szökőkutakkal. Láttam pár kávézót
is. A bankjaik is hatalmasak, de üresek,. sőt van Türkmenbashi bank is.  Napi egy
busz közlekedik  a sivatag felé, azzal továbbmegyek.

Türkmenabad. -A város itt is dög unalmas és forró, de az ortodox
templommal szemben Rubik Ernőnek szentelt emlékmű áll!!!!!! Egy
hatalmas Rubik kocka áll a beton alapzaton! Van e nekünk ilyen Magyarországon?
Miért nincs? Puskás focistánk után, gulyás, paprika, ezek után a Rubik kocka a
legismertebb hungarikum a világon.

Este valaki elhív magához, de nem találom a lakást. Keresés közben oroszokba
ütközöm, akik rögtön meghívnak magukhoz, búsongós mulatozás kezdődik, pénzük nincs inni és örömlányokra meg cigire is tőlem kunyeráltak pénzt végül.
Eközben vagy 15- ször játsszák le a DVD-n lévő orosz esztrádokat.
Másnap irány a határ, ide is taxival lehet eljutni.  Erre legalább
van konkurencia, így a helyzet egyszerűbb. Valamint a kilépés  is.
Megkönnyebbülten megyek át Üzbegisztánba.  Ismét a két kilométer
senkiföldjén keresztül a tűző forróságban.
Hát erről ennyit elöljáróban..
Gábor vándor – 2010. Aug..7
——————————————— ————

Még Iránról pár fragmentum eszembe jutott:
Irán  -szüzesség certifikát. Van ilyen bizottság, amelyik kiállítja erről papírt. Miközben átamputálni magad transzvesztitává ez egy legális
‘Tb’ támogatott  műtét, korrekció, addig a homoszexualitás
betiltva.  Viszont az idősebbnek a fiatalabbal való játszadozás az
elfogadott hobby.
Rengeteg hőse van Iránnak, de mind halott.  A többi betiltva.
Film – Ali Santoori. megnézése után sok gondolat zarándokolt a
fejemben..  Egy zenés zseni elkallódása a rezsimben… volt a mű egyik
üzenete.. .
Vajon a zenélés, festészet, az utazás a talentum elvesztegetése? Vagy
éppen a talentum útmutatója? Az utazás kiutat mutat abból a közegből,
ahol nem kap megértést? Avagy  a szabadság megfogalmazása? Megélése?
Vagy pont a társadalom kiúttalanságára adott automatikus válasz?
Miért van az, hogy megvan a tökéletes, és mégis a poklot válasszuk?
Csak így lehet a mennybe menni? Tud ez így szeplőtlen lenni? Kell-e?
Vagy megint csak  a lelki szegények a boldogok??

Juli 7 . születésnapom. S pont egy éve halt meg Ago barátunk. A
kórházban búcsúztunk, szótlanul egymás kezet fogva…  belül
beszélgettünk.  Juli 7 –  kettős apropó, hogy elgondolkodjam azon,
hogy annyi fiatal ismerősöm meghalt mar körülöttem. és hogy miért
nem én?  Miért pont engem tart meg isten?  Én már éltem eleget, tán
többet, is mint kéne. Miért veszik el előlük a kiteljesedés
lehetőségét? Vagy talán a halállal válik teljessé a kor? Ha
nincs gyereke, hogy lehet ez a kör bezárult és soha nem befejeződő?
Möbius.
Kevés ember ért meg teljesen. Minél távolabb vagyok a kulturális
kályhától, annál kevésbé értenek. A felszínt kapirgáljak, de hogy
teljesen megértsen valaki, ahhoz rengeteg szenvedésen kell
általmenni.  Legelőször is önmagukon. Az önmegismerés a
legfájdalmasabb folyamat az életünkben. De pont ez a fájdalom tanít
meg minket arra, hogy a halál közel van,  és ebből kifolyólag értjük meg az
életet, jutunk tudáshoz, éljük meg a boldogságot. S ezen a filmen
keresztül tisztult fel megint,  hogyha belül gyémánt van, akkor hiába
fedi sár ideiglenesen, hiába koldus, stoppos, drogos, alkoholista,
stb. valaki, de azt bármikor lemoshatja, újból csilloghat, akár
(sőt!!) egy emelkedettebb aspektusban. Kicsit nyálasan hangzik, de valami
ilyenek buggyantak fel bennem.
Jó  nyarat. Most teszek egy kis kitérőt Mazari Sharif és Kabul
felé, majd Tajikisztánban folytatom  majd az utazást a Pamirban.
Meggondoltam, megfontoltam, a többit meg úgyis megtudjátok.