Afganisztánban ültem először tankban

Afganisztán 1 élménybeszámoló

Afganiszán megérkezésemről egy rövid bejegyzés itt. Illetve első napjaimról itt.

Afganisztán 1.  Assalam-aleykum Kabulból,

Hát minden esetre Afganisztán nagyon intenzív élmény… minden perce, s a halál dúdol körülöttünk.

Ma vendéglátóm – egy pastu újságíró, rádiós kolléga, – kapott egy hívást, hogy demonstráció van, házakat gyújtanak fel és lőnek. Ugrottunk is a kocsiba, irány a belváros. Sorozatokat lőnek, emberek rohannak, ahogy azt a híradókban már megszoktuk. Persze a rendőrök nem engedtek a közelbe, így kerülőúton próbálkoztunk.  Az egyik mecsetbe bevittek minket az emberek, hogy lássuk az egyik áldozatot, amint vérbe fekszik félig nyitott szemmel. Reggel még nem erre számított, ahogy öt másik társa sem. Itt ilyen a dinamikája az eseményeknek, bármikor bármi lehet.

Később megtudtuk, hogy egy hazara temetőben valami konfliktus volt a hazarák ellen, erre összecsaptak a pastuk és a hazarák, a rendőrség kiérkezett, s a pastukat védve a hazarákat oszlatni kezdték. Mivel itt nincs gumibotjuk, bilincsük, se gumilövedék vagy könnygáz, marad a kalasnyikov. (Hát ezek után nekem sírhatnak az okt. 23-ások, mert itt élesben megy). A mecsetben hatalmas veszekedések, sokan rögtön revansot vennének… de azt hiszem az a holnap története marad.

Aztán láttunk egy kerékpárt toló figurát, aki át akart menni a rendőrökön, provokálta őket, mert tudta, ha lelövik, akkor elszabadul a pokol. Tudniillik, itt azért akad fegyvere majd mindenkinek, de leginkább a pastuknak.

Hát itt ilyen a helyzet. Bármikor bármi megtörténhet. S ezek képesek a semmiért meghalni, pontosabban az elveikért, a megszokásaikért, meg persze a Koránra hivatkozva. Józan észből csak kettő dolog hiányzik. A józan és az ész.

Ha egy férfi meglátja valaki nőjét, vagy akár a kertben kiterített bugyiját, az nagy gáz, mert valaki meg fog halni. Vagy a nőt lövik le, hogy miért oda tette, vagy a fickót, hogy odanézett. Aztán persze a másik család elégtételt vesz. Ezek után az amerikaiaknak nehéz dolguk van rendet teremteni, – hisz a helyieknek kell fegyver önvédelemre, ugyanakkor – a szemükben minden fegyveres potenciális ellenálló.

  Viszont lefegyverzésük az esetleges szövetségesből is ellenséget csinál. Ugyanis amikor rátörnek a lakosokra, házkutatnak, motoznak nőket is…, s ez a legnagyobb szégyen az afgánoknál. Másnap  a családnak el kell költöznie a faluból vagy a családfő öngyilkos lesz, vagy potenciális tálib támogató, aki revansot fog venni bármilyen külföldin. Persze a szövetségesek nem tehetik meg, hogy küldenek egy értesítést, hogy holnap este 8-kor házkutatunk, mert akkor már lövésekkel várnák őket, s ugye  náluk az emberéletnek értéke van.

A táliboknál nincs, majd a mennyországban jön az igazi élet. 72 szűz feleség és borfolyó. Ők önként sétálnak az aknamezőre, hogy megtisztítsák az utat, s Allah akbarral halnak meg. Boldogan.

Döbbenet. Nincs megoldás (csak a kínaiak, azok biztos nem szarakodnak emberi jogokkal, meg média mianyavalyával). Viszont ugyanilyen egyöntetűen ölnek meg az afgánok bárkit, aki másként gondolkodik. (Csatolok majd pár youtube felvételt is.) Az asszony takarná le a halottat, erre az egyik fegyveres odamegy, s fejbe lövi. Ennyi. Az emberi tudatlanság veszélyes. Közveszélyes.

Sok emberrel beszélgettem már. Mindenki a kormány gyengeségére panaszkodik, s lassan a nyugat is belátja, hogy ez a demokrácia nem működik errefelé. Diktátorra van szükségük, – mint ahogy a talibánok voltak, akik gondolkodás nélkül mindenkit leirtanak, aki másként gondolkodik. Akkor legalább volt hova igazodni. Még ha rossz is volt. Tudom, durván hangzik, de jöjj, láss, s győzz!  Próbáld meggyőzni őket. Még arról sem, hogyan vágjanak hatékonyabban zöldséget.  Az embert már megtanulták, hogy vágják az évezredek során, ott semmi nóvum.

Afgánoknak szükségük van ellenségképre. Aztán így érthető, miért rabolnak, harcolnak. Ha nincs külső ellenség, akkor országon belüli törzsi viszályok jönnek elő, s ha az sincs éppen, akkor azért biztos akad egy szomszéd, akire lehet haragudni és megölni. Mert attól lesz súlya a dolognak.  Ha valakinek nincs ellensége, az nem is férfi. Afrika ehhez képes nudli, mert ott elvtelen öldöklés a pénzért, a betevőért. Itt az elvekért. S ez mennyivel nemesebb. Vagy mégsem?

Demokráciát? 

S a baj, hogy a Karzai-kormány pedig gyenge, délen a tálibok által dominált területeken hiába van központból kinevezett (választott?) tanácselnök, meg kormányzó, az lesz, amit a tálibok vezetője mond. Mert tőlük félnek. Mert a kormány keze nem védi meg őket a végeken, falvakban. Ha kiállnak a hatalom mellett, nekik adóznak, akkor éjjel jönnek a tálibok barátai és megölik őket. Ha a tálibokat támogatják tizeddel, akkor a kormány számol le velük. Mint a török uralom Magyarország középső részén.

Ez a kettős hatalom a legrosszabb a népnek, kettős sarc. Így a parasztoknak tök mindegy, ki van hatalmon, de az az egy legyen már erős, védje meg őket, hogy csak egynek kelljen behódolni. S akkor legalább biztonságban vannak. Aztán az már a következő kérdés, hogy aznap este mit esznek? Holnapra nem  is tudnak gondolni. Akkor meg mit nekik demokrácia?!! Még Európa keleti felén is csak tanuljuk… meg felejtjük…    

Sokan azt gondoljak itt, hogy Amerika sem jobb, de ha egy gazdag nyom el, akkor legalább a tányérról jut valami nekik is. Ha viszont a Pakisztán által támogatott tálibok, akkor egy koldusnak lesznek kutyái.

S a rossz az, hogy minden környező államnak érdeke az instabilitás.  Pakisztán nyugati része is pastu, s ha megkapnák az afgán pastuk az autonómiát, akkor elvesztenék ezeket a területeket, mert egységesülni szeretnének. Irán a síita hazarákat tüzeli és pénzeli, oroszoknak is érdekeltségeik vannak északon, s amíg fegyvert adnak az afgánoknak, ők azt használni is fogják. Magyarországot miért is nem pénzeli senki? Kis foci?

Hát igen, évi 20 milliárd usd áramlik ide(-oda) segélyként Afganisztánba… miközben drogüzletekből 35 milliárd!, szóval ennek az országnak a cash flow-ja egész jó. Irigykedjünk egy kicsit. Persze ez pár ember kezébe folyik… vérrel átitatva…

Aztán így ebben a bizonytalanságban mindenki panaszkodik, hogy nem jobb az élet,mint korábban, az üzlet döglődik, stb. Persze azt mindenki elfelejti, hogy azért most hellyel-közzel van iható víz, van áram is, meg relatíve biztonság, legalábbis északon nem folyik háború.

Mert korábban a mudzsahedinek alatt vagy 60 ezer embert öltek meg csak Kabulban. Az oroszok is milliókat öltek meg (kettőt), míg jómaguk 50 ezer életet vesztettek, ami elindította a SZU felbomlását… ki is vonultak 1989-re.

Aztán jött a polgárháború a hadurak között, majd a tálibok jöttek 1996-ban, azok megint csak leirtották a nem tetszőket, nem elmenekülőket… akikből már volt 5 millió!! Végül jöttek a szövetséges erők… meg az általuk kiképzett 130 ezres katonaság… s most is folyik a háború. Milyen pszichéjük lehet 20-30 év állandó életveszély után?! Ezt próbálom megérteni utazásom alatt.

Akkoriban minden banda harcolt minden banda ellen, csak úgy szórakozásból is lőtték a polgárokat, s ha valakit lelőttek, annak testvére lépett a helyébe. Ha esze volt, akkor lelépett, mint azt 4-5 millióan meg is tették.

S a legfurcsább, hogy van szabad média! Ha akarsz, napi 24 órában sugározhatsz reklámot, szidhatod, kritizálhatsz, akit akarsz. Ami a furcsa, hogy kötelező műsoridőt sem kér a kormányzat, vagy annak vezetője,  miközben a diktatórikus Irán pedig itt élvezheti (és kihasználja!) a demokrácia által nyújtott előnyöket, azaz propagandáját nyugodtan folytathatja szabadon… micsoda kettős mérce ez is!

Most jönnek a választások, na, ez külön sztori… majd holnap inkább…

Addig is nyugodt fegyverropogásmentes jó éjszakát kívánok nektek, innen a mély ramadánból.  Most 3:30 van, s már az Allah akbar ébreszti a népeket… jön a nagy zabálás, mert aztán napközben se kaja, se víz, se cigi, se nő… csak a kődobálás és fegyverropogás, mert azt lehet…

Inshallah jobb lesz…

A folytatásban adok egy kis háttéirformációt Afganisztánról, biztonsági helyzetről, illetve az emberekről.

Gábor

About the author

Világlátott, világjárt, jártas a világban, mert világot járt.
Alternatív világjárás, alternatív világlátás.
155 ország, sok élmény, rengeteg tanulság, és végeláthatatlan történetek. Itt a blogomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Like Button for Dummies