Laosz tömegközlekedés, riksa

Észak Laosz 2 – Ahol a madár se jár

Észak Laosz – ahová senki sem jut el. Legalábbis turisták biztos nem. Másnap elindulok stoppal Észak felé (Nang Khiaw) a hegyekbe, de itt már kevés a jármű, s egyre gyakrabban pénzért gondolják a stopot, és ebben eltér a nézetünk, hát kiszállok.
Egy motoros is felvett, aki nálam akarta a perui pénzeit beváltani, Napi egy bizonytalan busz, és ennyi a forgalma. Végül egy teherautó vesz fel, lábamnál egy elütött nagy macska teteme, nekik vacsora, nekem sajnálat.

Izrael fotótúra

http://vandorboy.com/szlovenia-fotostura/
http://vandorboy.com/ausztria-fototura/
http://vandorboy.com/lengyelorszag-fototura/

Az itt leírt programnak egy-egy elemét kihagyva vagy rövidebb túrát csinálva párhuzamosan meg a két program, este közös szálláson lesz a túra csapat és a fotós csapat.
Aki a fotós túrát választja, ők lassabban haladnak a műfaj természeténél fogva, mert átbeszélik a kompozíciót, beállításokat, de a program lényegi pontjait ők is látják. Este pedig közösen elemzik a képeket, válogatják, majd felkészülnek a következő napra.
Akik a fotós túrával tartanak értelemszerűen már hajnalban elkezdik napjukat, hogy a legszebb fényeket elcsípjék, így eléggé embert próbáló lesz a 12 napjuk, de cserébe olyan képeket készítenek, amelyekért érdemes volt ezt az áldozatot meghozni.

Körforgásos gazdaság és a megosztásos gazdaság

Körülbelül 30 éve már a sustainable degrowth (fenntartható csökkenés) kéretlen prókátora vagyok, habár akkor még elég egyedül voltam reál-radikális gondolataimmal. Akkoriban még mindenki a fenntartható fejlődésben hitt (s a fenntarthatatlant művelte). Én már korán felismertem a matekot, hogy nem képzelhető el végtelen növekedés egy véges erőforrásokból álló rendszerben. Márpedig a Földünk ilyen.
A másik felismerésem, hogy a bolygó egy nagyobb rendszer, mint az emberi társadalom, s mivel az évmilliárdok óta fennmaradt, így lehet ahhoz kellene alkalmazkodnunk. S hogy ez miért nem sikerült az emberiségnek ez filozófiai és pszichológiai kérdéseket vet fel, de a lényeg, hogy gondban vagyunk. S erre kezdték keresni a válaszokat.

Klímapara avagy gyerekvállalás

Születésem óta foglalkoztat a fenntarthatóság kérdése persze, ha nem lenne fontos, nem élnék. A kérdés, hogy milyen mértékben? S mennyire tudatosan? 16 évesen lemondtam a húsevésről, gondolva, hogy már elég kevés mezőgazdasági terület maradt, s az állattartás többszörös erőforrást igényel azonos mértékű táplálék létrehozásához. A magam szintjén ennyit tehettem akkor 1988-ban.
Amikor elkezdtem utazni, tudatosan, ezt stoppal tettem, hiszen ha egy kocsi megy ugyanabba az irányba, miért ne vihetne el 2 embert is? Kissebb környezeti hatás, emberi interakciók létrejötte a win-win.

Facebook Like Button for Dummies