Utazás filozófiája 1.

India, Ladakh, Vándorboy
India, Ladakh, Vándorboy

Gondolom a buddhizmust és az utazást is közös gyökerekre vezeted vissza.  Mit gondolsz az utazásról?

Úton lenni ez a nyitottságot tükrözi. Találkozás új helyekkel, emberekkel, eseményekkel. Aztán mindez a múlté lesz. Az ember megtanulja elveszteni tulajdonát, helyeket, ismerősöket, pillanatokat. Minden mulandó, amiről az egyik legfontosabb buddhista tanítás is szól.  Úton lenni egyenlő ezt gyakorolni és ezt (meg)élni.

.

Sri Lanka, utazás, vándorboy
Sri Lanka, utazás, vándorboy

Amikor nem kötődünk már ilyen módon dolgokhoz, emberekhez, akkor lehetünk igazán szabadok. Hátizsákos turistának lenni egy felismerés arról, hogy milyen kevés dolog is kell a boldog élethez. De tovább megyek: a boldog élethez kevés dolog kell! Ezt tudja egy szerzetes, akinek semmije sincsen, csak a jelen pillanata. És mégis boldog.

Elkezdeni hátizsákkal és kevés pénzzel utazni olyan nagy lépés, mint egy autósnak először felvenni egy stoppost.

Burma, hogy kommunikálj a helyiekkel?
Burma, hogy kommunikálj a helyiekkel?

Túllepni a jövőbeni bizonytalanságokon, félelmeken, egy ismeretlen szituációba kerülni, valóban embert próbáló. De azt a jó érzést, ami ezután következik, az nagyszerű és pótolhatatlan érzés. Kitágul világa. Mint a kisgyerek, mikor magtanul járni. Milyen bolond dolog a stabil négykézlábról két lábra állni. Milyen instabil helyzet két-lábról ellépni, és egy addig nem tapasztalt instabil helyzetbe kerülni, azaz lépni egyet. Miután  megtette a gyermek, akkor gyakorlatilag túllépett önmagán, egy új állapotot tett magáévá, majd megtanulta kezelni és élvezni ennek az előnyeit. Ilyen az utazás, ilyen a megvilágosodás.

Gabon, nem mindig könnyű utazni
Gabon, nem mindig könnyű utazni

Az utazás; úton lenni, keresésben lenni. Nem lezárt élet az. Aki keres, az tálal, aki kopogtat, annak ajtót nyitnak. A végén megérkezünk, vagy buddhista terminológiával élve: beérkezünk.

Visszatérve a buddhizmusra, különcsen a Zen-re, igen nagy hangsúlyt fektetnek a váratlan helyzetekre, párbeszédekre (koan), mert ilyenkor egy olyan tudatállapotba kerülhetünk, amely kimozdít eddigi mintáinkból, és egy újabb tapasztalási szintet (módot) érhetünk el. Minden eddigi világnézetünket, elképzeléseinket átírja.

.

Pápuáknál, Vándorboy
Pápuáknál, Vándorboy

Elveszik, kihúzzák lábunk alól a talajt, és ekkor eljön a pillanat, amikor nem tudunk dogmáinkba kapaszkodni. A kapott válasz az az adott helyzet, – amit nem tudunk megmagyarázni az eddigi értelmezési rendszerünk által,- csak ráébredni, megérteni.

Ilyenkor magunkat adjuk, magunkra számíthatunk, magunkkal találkozhatunk, ahogy éles helyzetekben is. A hátizsákos utazás (stoppolás különösen) ugyanezt a felfedezést kínálja nekünk, mert nem előre leírt program (dogma), hanem csak a jelen pillanat van, amelynek szabadságával és lehetőségeivel vagy élünk, vagy nem, megértjük, vagy nem.

Aki így utazik, az egyáltalán nem tudja, hogy másnap hol éri az éjszaka. Hogy odaér-e és oda ér-e ahova eltervezte aznapra?

.

.

.

Omán Vándorboy
Omán Vándorboy

Másrészről az utazás olyan élethelyzeteket, határhelyzeteket kínál, ahol ezeket a mintáinkat, maszkjainkat le kell venni, önmagunkat kell adni. Ez nagyon fontos mozzanat, amit akár a mindennapi életben is megtapasztalhatunk, de otthon ritkábbak az ilyen határátlépések.

Utazás egy tükör. Ahogy reagálunk egy ilyen (határ)helyzetre, amellyel rengetegszer találkozik a back-packer, önmagunkról szól. Ez az élet egyfajta tükör a jellemünkről, amelyre ha odafigyelünk, sokat tanulhatunk magunkról.  Tehát az  utazás egy önmegismerési út.

Többször voltam útjaim során buddhista vallási elvonuláson, és a meditációk alatt, ahol gyakorlatilag ’semmi’ nem történik velünk, ugyan ezeket az önmegismerési helyzeteket gyakoroljuk, csak sokkal szubtilisebb szinten.

.

.

Nepal 10 napos kirándulás
Nepal 10 napos kirándulás

Van egy szigorú rendszer, és ahogy azon belül teszünk, látunk, élünk helyzetekkel, az ugyanaz a megismerési út, amit az utazás is nyújthat.

Hasonlóan mindennapi mókuskerék életünkben, a munkahelyünkön, a családunkban is megtapasztalhatjuk ugyan ezt, de ott kevesebb a belső csend, nehezebb ráfigyelni, de szembe jön. Most megint kedvenc taoista bölcseimet idézzem, aki már 2500 évvel ezelőtt rájött erre: a bölcs faluját el nem hagyja, világot mégis megismeri.

.

.

Indonézia, kénbánya, Vándorboy
Indonézia, kénbánya, Vándorboy

Mindenki maga választja útját, de a lényeg ugyan az, ha tudatosan tesszük. Az a mi döntésünk, felelősséget vállalunk érte.

A másik felismerésem Laoszban történt, amikor a hegyek között megálltunk 5 órai kanyargás után a világ végén egy forrásnál, és a hegyekből lágy Gregorian dallamokat sodort felénk a szél. Nem leírható a pillanat varázslatos váratlansága és ereje.

Semmi nem történt, de mégis meghatározó élmény volt. Néha egy-egy pillanat válik egy hosszabb út értelmévé. Visszapillantva a megtett hosszú utamra, amelyet pillantásom rögvest átölelt a hegy tetejéről, az aznapi utam, a múltam feküdt a pillanat előtt. A tér idővé zsugorodott, az idő térre tágult. Tán 1.5 cm-t haladtam a térképen, időben 5 órát, és mindez egy pillanatban kulminált. Megéltem. A tér időben, az idő térben fogalmazódott meg. Egy darab ott maradt életemből, és az ott-ból egy darab az életem része lett.

Ezt tudom átadni nektek, erre tudlak inspirálni titeket. .

Stoppolásról gondolataim itt

About the author

The most traveled Hungarian

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Facebook Like Button for Dummies