Egy magazin ismét kíváncsi volt arra, mit gondol egy buddhista szemléletű utazó a fenntarthatóságról és gyerekvállalásról.
Csonka Gábor Vándorboyt kérdeztük, az azonos néven futó utazási blog szerzője, aki a Buddhista Főiskolán tanult, 155 országban hátizsákolt, stoppolt és tapasztalt, illetve most a Járatlan utakon fesztivál szervezője és utak túravezetője.
Fontos számodra, foglalkoztat a természetvédelem, fenntarthatóság témája?
Születésem óta foglalkoztat a fenntarthatóság kérdése persze, ha nem lenne fontos, nem élnék. A kérdés, hogy milyen mértékben? S mennyire tudatosan? 16 évesen lemondtam a húsevésről, gondolva, hogy már elég kevés mezőgazdasági terület maradt, s az állattartás többszörös erőforrást igényel azonos mértékű táplálék létrehozásához. A magam szintjén ennyit tehettem akkor 1988-ban.
Amikor elkezdtem utazni, tudatosan, ezt stoppal tettem, hiszen ha egy kocsi megy ugyanabba az irányba, miért ne vihetne el 2 embert is? Kisebb környezeti hatás, emberi interakciók létrejötte a win-win.
Amikor a világban nagyban utaztam, láttam az emberiség pazarló mivoltát, a másik végén pedig a forráshiányos oldalát, tehát a szemem előtt volt a jelenség, s adta magát, hogy felismerjek összefüggéseket, amik tovább cizellálták világnézetemet.
A fenntartható csökkenést már 30 éve hirdetem, mert az önkontrol és tudatos életvitel a mai kor kulcsa a problémák megoldására. Hatalmi eszközökkel lenne ideális szabályozni ezt, de politikai és gazdasági érdekek miatt ezek a kísérletek elhunynak, mert az emberek nem könnyen adják fel megszokásaikat, „életminőségüket”. Pedig a minőség nem a mennyiségi életben van. S erre az új szemléletre vannak megoldások is. A story of suff 5 perces filmecskéi https://www.storyofstuff.org/ csak megerősítették bennem, hogy ez a tudatosság elengedhetetlen.
Éltél meg klímaszorongást?
Attól függ, mit jelent ez? Filozófiai szinten igen, gyomorgörcs szintjén nem, hisz ez egy lassú folyamat, teszem hozzá sajnos, mert így az emberek hajlandóak nem foglalkozni a témával a súlyának megfelelően. Pedig ez kihat mindennapjainkra, hisz évszakok eltolódnak, szárazabb és melegebbek az éveink, más a termés, ez az árakra is kihat, invazív növényekkel, rovarokkal terhelődik a környezet stb. viszont a szorongás nem segít, a tettek és életmódváltás igen. Oda eljutni pedig kell egy felismerés.
Mit gondolsz a gyermekvállalás kontra klímaváltozás témáról?
20 éve amikor USA-ban laktam, több ismerős is volt aki tudatosan nem vállalt gyereket, hiszen a legnagyobb szennyezés paradox módon maga a létünk. Ezt megszakítva tehetünk legtöbbet a környezetünkért. Rácz Laura ennek egyik ismert hazai képviselője, aki kulturális újságíróként foglalkozik a témával és könyvet is ír róla, érdemes elolvasni ő mit gondol erről. Persze itt is a középút lenne járható szerintem, hogy 1 vagy 2 gyerekkel fenntartani a populációt, kinek kinek gazdasági teherviselésének megfelelően. Régóta hirdetem a fenntartható csökkenés filozófiáját, s az emberiség csak az utóbbi 5-6 éve jutott el odáig, hogy ki merje mondani egyáltalán ezt.
A megszokás nagy úr, főleg a tradicionális társadalmakban, ahol ráadásul a sok gyerek az öregség kulcsa, hiszen ott nincs nyugdíj, így jórészt utódjaik gondoskodnak róluk öreg korukra. Így bezárult a kör, a szegénység termeli a szegénységet. A szegénység higiéné csökkenéséhez, járványokhoz járul, amely természetes módon kontrollálta a populációt. Az orvostudomány és az ipari mezőgazdasággal már inkább a háborúk, forradalmak voltak a populáció szabályozás eszközei. Mára pedig megoldásként csak a tudatosság marad, az emberek önkontrolja, s itt el is bukott a dolog. Mert a nagy népesség egyenlő szegénység, = források hiánya az oktatásban = tudatosság hiánya = környezetterhelés = rossz minőségű élet, szegénység és a kör bezárult..
Felmerültek benned/bennetek etikai kérdések a gyerekvállalással kapcsolatban? (kell-e gyerek? milyen világban fog élni? szenvedni fog-e? jogunk van-e újabb lényeket a világba teremteni stb.)
Természetesen. Én 47 éves koromig nem is tudtam elképzelni, hogy gyereket vállaljak, barátnőim bánták ezt, de pár éve foglalkoztat, hogy jó lenne valakit végigkisérni a tudatosodásának útján, ahol olyan értékeket tudok átadni neki, ami egy minőségibb életet, tudatot ad neki. Persze ezt más csatornákon is teszem, közösségi média, blog, intejuk, cikkek nyomán, de azért a gyerek az minőségileg más kapccsolat. S lássuk be, gyerekemtől is nagyon sokat kapok..
S hogy szenvedni fog-e? Minden kornak megvolt a maga keresztje. Ezeknek okait meg kell érteni, fel kell venni, megoldásokat keresni, változni, s utána le tudjuk tenni békével. Ez egy belső út is, rajtunk múlik mennyit akarunk szenvedni, mikor ismerjük fel, s mikor teszünk valamit, hogy ez változzon. Önnön változásunk hozza meg a világ változását.
Ha igen, miért döntöttetek mégis a gyermekvállalás mellett?
Pont ez a tudatosság átadása az új generációnak volt a fő motiváció. Megtanítani a kérdésekre, s hogy válaszokat, megoldásokat keressen önállóan, szerveződjön közösségbe, s ott érvényesítse a fenntartható világ elveit, filozófiáját és életvitelét. Ha ennyit sikerül átadnom, akkor megtettem ezügyben a legtöbbet amit az ügy érdekében tehetek. Egy önállóan gondolkodó autonóm és kooperáló lényt adok át az emberiségnek, a Földanyának.
Mi a véleményed most, hogy lassan egy éve bezárva élünk, megváltozott a világ?
Egy gyökereiben beteg társadalom, aki nem figyel se befele, se környezetére, – hanem csak mint egy vírus viselkedik (mátrix c. filmből vettem) – , csak külső kataklizma, kényszerítő hatására hajlandó feladni megszokásaiból. Belső felismerés és megértés nélkül tartós változásra nincs esély.
A szemetet sem azért nem dobom el , mert megbüntetnek, hanem mert tudom ezeknek a hatását. A buddhizmus is innen indul, hogy a dolgok kapcsolatban állnak egymással, hatnak, visszahatnak. El kell jutni a felismerésig, majd tudatosan rálépni az ösvényre, amely kivezet a szenvedésből. Erre kevesen képesek, mert ezekért tenni kell, sőt önfeladással is jár, de pont ezáltal jutunk önmagunkhoz közelebb, lesz egy boldogabb, tisztább életünk. Kívül is meg belül is. A dolgok összefüggenek.
Az egymillió kilóméteres út is az első lépéssel kezdődik. Kívánom, hogy mindenki jusson el a felismerésig, hogy szükséges a változás, és lépje meg az első lépést. Utána már könnyebben megy a többi, s az eredménye is meglesz.
