Posta az ország szimbóluma.
Megint szembesülök azzal, hogy Magyarországon amit nem ajánlva adnak fel az gyakorlatilag a kukába kerül. Lelki szemeim előtt felsejlik egy oktató rajzfilm, ahogy a postai alkalmazott kérdezi: ajánlva tetszik? – Nem, normál szeretném. – mondja a kuncsaft S az alkalmazott mosolyogva átveszi a küldeményt, amit rögtön elhelyez az erre rendszeresített kukában. Minek szállítgassák ide oda, ha úgyis eltűnik. Megelőző intézkedés. Max. ha valakinek nagyon hiányzik, akkor azt mondják, hogy visszajött a feladóhoz, s a feladás helyén átvehető. Így nem a csomag utazik 2x hanem te, aki fizettél. Milyen okos rendszer.
Állok sorba, keresik a nevem alapján a csomagot, a klasszikus kockás füzetben, kézzel macskakaparásszerűen felírva nevek és címek. 21. században, biztos így a leggyorsabb keresni és kiolvasni a neveket – legalábbis a magyar királyi postánál. Végül arra jutnak, hogy menjek a keletibe a főpostára, ott kerestessem. (miért is, mert a postás nem a cimzett kerületébe viszi vissza, ahová az értesítés szól?) Újabb postai paradoxon, amit majd a matematikusoknak évszázadokba telik megfejteni.
Közben hallgatom a híreket, hogy a pénzszállítást is a kormány baráti köre szerezte meg. Mivel az egész bankrendszer, igazságszolgáltatás, rendőrség az ő kezükben van, már megint felsejlik az összefüggés a fejemben. Már nem elég kedvező törvényt hozni a barátoknak, nem elég hogy a cégek védelmi pénzt fizetnek a kormánynak, hogy életben maradhassanak, de már az egész kört rövidre lehet zárni. A pénzszállító autót elég kirabolni házon belül, majd a rendőrség nem találja, ügyészség meg pontot tesz a végére, tehát nem kell itt szarakodni sajtóval 8ami már a kezükben), botránnyal (ki emlékszik a questor ügyre már), törvényhozással, mutyizással, pályáztatással, lepapírozással, strómanokkal. Mehet rögtön a feladóhoz.
Oda legalább megérkezik.
.
