Körforgásos gazdaság és a megosztásos gazdaság

Körülbelül 30 éve már a sustainable degrowth (fenntartható csökkenés) kéretlen prókátora vagyok, habár akkor még elég egyedül voltam reál-radikális gondolataimmal. Akkoriban még mindenki a fenntartható fejlődésben hitt (s a fenntarthatatlant művelte). Én már korán felismertem a matekot, hogy nem képzelhető el végtelen növekedés egy véges erőforrásokból álló rendszerben. Márpedig a Földünk ilyen.
A másik felismerésem, hogy a bolygó egy nagyobb rendszer, mint az emberi társadalom, s mivel az évmilliárdok óta fennmaradt, így lehet ahhoz kellene alkalmazkodnunk. S hogy ez miért nem sikerült az emberiségnek ez filozófiai és pszichológiai kérdéseket vet fel, de a lényeg, hogy gondban vagyunk. S erre kezdték keresni a válaszokat.

Utazás – a paradicsom keresése

Az utazásról megint csak eszembe jutott pár dolog, hogy ilyenkor talán több helye és ideje van az áldott állapotoknak, amikor beugrik, összeáll a kép. Megérik a gondolat. Megértek valamit. Magamat. Az én és a világ kapcsolatát, s a helyemet benne.
De talán ez amiatt is van, hogy utazás alatt jórészt befogadás (és elfogadás) zajlik és nincs a napi kényszer el- és kiadni magunkat. Másoknak. Álarcaink mögül kipillanthatunk. Itt van az az áldott pillanat, amikor megvan a befogadás és mivel van időnk, így beérik a gondolat. A mienk.

Papanapló. Szerelembe esés.

Coming out. Szerelembe estem, egy fiúval.
Nem szégyellem bevallani, igen, amikor egymást nézzük egy intim pillanatban, akkor elérzékenyülök rögtön. S én szemem lábad könnybe, többet, mint az övé.
Többen mondták, hogy az első 10 nap a szerelembe esés időszaka, de nem kellett ehhez ennyi idő. Szerelem volt első látásra.
Sőt amikor még nem is láttam, már akkor tudtam, éreztem, hogy lesz köztünk valami.
Ami nem 10 napig, pár hónapig, évig tart, hanem egy életen át.

Klímapara avagy gyerekvállalás

Születésem óta foglalkoztat a fenntarthatóság kérdése persze, ha nem lenne fontos, nem élnék. A kérdés, hogy milyen mértékben? S mennyire tudatosan? 16 évesen lemondtam a húsevésről, gondolva, hogy már elég kevés mezőgazdasági terület maradt, s az állattartás többszörös erőforrást igényel azonos mértékű táplálék létrehozásához. A magam szintjén ennyit tehettem akkor 1988-ban.
Amikor elkezdtem utazni, tudatosan, ezt stoppal tettem, hiszen ha egy kocsi megy ugyanabba az irányba, miért ne vihetne el 2 embert is? Kissebb környezeti hatás, emberi interakciók létrejötte a win-win.

Facebook Like Button for Dummies