Kolumbia – a mágikus realizmus élőben

By , 2011. május 3. kedd 10:50
Colombia
Colombia

Columbia, ahol a szaz ev magany eletre kel.  A magikus realizmus eloben. 

Sotetedesre erek a Colombiai hatarhoz, ahol a hivatalnok nezi az utlevelemet, majd kerdi melyik orszage. Mondom magyar. Kotor, majd kozli, hogy visumot kell fizetnem. Na, gondoltam magamban, megerkeztem egy orszagba ahol mar rogton lehuzassal kezdik. Elkezdtem neki magyarazni ossz spanyol tudasommal, hogy magyareknak nem kell fizetniuk. de csak nem oldja allaspontjat. Erre a KM-re hivatkoztam es hivatalos weboldalara, s kotottem az ebet, mire megadta magat es beprintelte a pecsetet. Nem jott be. Ennyi. Valtok penzt, majd atsetalok a hidon. Hat itt vagyok. Senki nem vesz fel jo ideig igy van idom szemlelni a hires vamvizsgalatot. Az autok siman hajtanak at a 60-as izzoval megvilagitott ellenorzoponton, ahol felmutatva szemelyi igazolvanyukat hivatalos reszrol befejezettnek tekintik az ugyet.  Kb. minden tizedik autonak kinyitjak az ajtajat, beneznek az ulesre, majd mehetnek tovabb. Az biztos, hogy a kokaincsempeszetnek nem itt fognak gatat vetni. Meg kutya sem volt a kozelben.

Ipialaes csak nehany kilometerre volt, de este tovabbstoppolni eselytelen. Szallasok 10 dollarnal kezdodnek, igy most kimarad. Mar szepen kivalsztottam a helyet alvasra, de meg tul koran volt, igy a rideg hideg elol egy telefonos kioszkosnal huzodtam meg. Emberek jottek oda telefonalni, de mobilt nem lehetett hivni. Vicces. Beszelgettem a kioszkossal, s kiderult, hogy ez a varos legveszelyesebb helye. Gondoltam kisetalok a varosbol, de azt mondta, arra meg foleg kirabolnak. Igy elkezdtem szallas utan nezni, de 3 dollar fole nem voltam hajlando menni, igy ennyiben egyeztunk meg. Agy. Ramfer, de ezert a penzert hallgatni kell a kozossegi szobaban zajlo szappanopera parbeszedeit.

Hajnalban nekivagok stoppolni s mit ad isten, egy kamion veszfel egesz napra. A terkepen csak egy gyuszunyi, de hegyeken at kanyarogva egesz napos mulatsag. A baratnoje kommunikativ, sot hazassagra is kinalkozik. Pasto varosa elott egy halott fiatalt csomagolnak, s ez meg csak a kezdet. Welcome in Colombia.

Pasto varosaban ahany emberrel szoba elegyedek mindenki figyelmeztet hogy vigyazzak, mert kirabolnak (ezt az arcukon vegighuzott karmolassal fejezik ki). Veszelytudatban elni rosszabb, mint szegenysegben, mert azoknak nincs mitol felni, mert nincs mit veszelyeztetni. S ha egojukkal is leszamoltak, akkor pedig mar nincs kit veszelyeztetni. Az utcakon sok motoros es a 70-es evekbol szakasztott csoros kemenyes buszok, Mariaszobrocskakkal felszerelve. Ez legalabb eyg fix pont Del Amerikaban. Sok lovaskocsi is megfordul, kezzel huzott taligak is rendszeresek.

Tovabb tekergunk a kamionnal, patchwork tajakon keresztul. Felkeszitenek, hogy ez az ut veszelyes, mert meg paramilitansok tevekenykednek. A falvak elott homokzsakok moge beasott katonak vigyazzak a rendet. Lattunk utkozben kiegett busz maradvanyat, egy korabbi tamadas eredmenyet. Elobukkannak kumisz italt hirdeto bodegak. Mongol tanulsag?

Mar sotetedett, amikor megpillantunk az ut szelen egy veszvillogos auto korul negy mozdulatlan testet az aszfalton heverni nem geometrikus elrendezesben. Megall a ver ereimben. A pillanat amikor a mitosz eletre kel. Lam mennyire el vagyunk szigetelve a halaltol. (Nem letezik a tudatunkban.)  Foleg amikor realitassa valik, hogy esetleg most akar en is fekudhetnek ott. (mikor is lattal utoljara friss halottat? Mikor voltal valos eletvegi helyzetben utoljara??)

Nem a filmek aal-valosagaban vagyok, hanem a jelen valosagban. Habar ha ketszer kiforditjuk-kiforgatjuk szavaimat, akkor az az elet is amit elek egy al-valosag, mert en pedig a mai magyar valosagot szamuzom a tudatombol. Helyette epitettem egy masik valosagot amely a hazai belso szamuzetesben eloknek egy TV-bol ismert/nem ismert alvalosag. Elvalotlanitas a vilag. Ki igy, ki ugy teszi. Ki itt ki ott. Ki hol? Se-hol. Se-ol. Talan a tulvilag a realitas, ott mar nincsenek olvasatok, interpretaciok. Csak az egy valosag(a) van. Hol aal a hal-aal? A kapuban. O az aki emlekeztet onmagunkra. A kapuban (hatarhelyzetekben) mindig onmagunk vagyunk, elveszitjuk civilizacios szerepjatszo kepessegunket – szerencsere. Igy segit megtalalni magunkat. Ha ez a magunk egy maszkot jatszott akkor egy fajdalmas kijozanodas jovend, s pokolkent eljuk meg. A mult pokla a jelene is. Ahogy a jovoe is lesz. Ugye, a pokol es a mennyorszag nem ott es akkor van, hanem itt es most. Ahogy elunk az maga a pokol vagy menny. Ha permanensen a halalllal szemkozt elunk (avagy allando szuletesben), azaz allando valosagkereses-talalas allapota. Felemelo. (Hetkoznapi(?) megfeleloje allandoan szerelemben elni a.)

S ezzel at is futottam a boldogsag keredesehez. Az allando kapuban leves, a szembenezes pedig a kapuk feloldasat jelenti. Wu men. Nincs kapu. Nincs kapu atjaro. Nem lesz itt es ott. Kint is vagyok bent is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok.. S ez csak a maszkok feloldasa. Egy szeru.

Megallunk egy Maria emlekhelynel, villogo karacsonyfa, s a sarokban mankok sokasaga tesz tanubizonysagot a hely erejerol. Egy benzinkut kozeleben kiszallok es a csillagok alatt alszom tavol az emberektol.

Popayan

A varost 1537-ben alapitottak s 1983-ban egy foldrenges el is pusztitotta a varos nagy reszet, de korhu hangulatban ujjaepitettek. A belvarosban forgalom szinte nem letezik, kellemes egyetemi kisvaroska hangulatu, sok kis fakultansal, 18.sz-i boltives belso udvarral, szokokuttal, s benne nyuzsgo diakelettel es az elengedhetetlen biztonsagi orrel aki igyekszik tavol tartani a kivancsi oda nem illo elemeket, akik be- es ki-kemlelnek mint pl. en.. Csomagomat is komplikalt hagyni valahol, mert mindenki gyanus. Bizony Del Amerika nemcsak a jofejseg, tanc, hanem a mindent athato felelem, bizalom hiany stb.

Templom domping a 16.-17. szazadbol, igaz csak munkaidoben nyitva, de mindegyik veri europai tarsait szepsegben, es a Maria szobrok nagysagaban. A helyi rekord 6meter magas, (ha mar Maria, akkor legyen nagy es ne csak szuz) mely mellett az 50 cm-es Jezus csak dekoracio vagy felreertes. Persze giccsert nem kell Del Olaszorszagba menniuk, mert itt is mukodik a penzbedobasra mukodesbe lepo es villodzo elektromos mecses. De ez a kritikam az interiort illeti csak, igy jobb is ha surun zarva vannak.

Itt is mukodik a rettego efektus, figyelmeztetnek, hogy a dombteteji templomhoz ne menjek, mert kirabolnak. De ez a performance megint elmaradt. Lassan kezdem azt hinni, hogy ez mar csak mitosz, valaha a multban stb…mert senki(nek) nem tamadt ram (gusztusa).

Piac – mindig izgalmas resze az orszagoknak, es mindig mas. Itt mar latni fekete embereket, toljak a roskadasig megrakott ketkereku taligat. Latni par indiant is a piacon, s lass csodat: ezeknek rovidre van vagva a hajuk. Ilyet meg Del Amerikaban sehol nem lattam, mert mindig fenekig er a befont dus fekete hajuk.

A piac fedett reszen vannak a kifozdek, a varosban az egyetlen hely, ahol emberi arert lehet taplalkozni. Persze babfozelek. Faszennel futik a `rezsot` igy a teto resein beszurodo napfeny jo fototemat kinalt.

A piacon kivul varnak a regi tipusu tavolsagi buszok,varjak a videki lakossagot es a vasarfiat. A teherauto platora epitett dobozban elol fapadokon ulnek az emberek, hatul es a teton pedig az aruk halmozodnak a szinesre pingalt buszokon.

Az utcakon lo vontatta szeker tartja be a jobbkez szabalyt, s a piros lampanal engedelmesen megall, majd zoldnel nekilodul a pofogo forgalommal vegyulve.. Edes. Ennel csak az viccesebb mikor egy lovas is felbukkan a benzinkutnal.

Tiszta idoutazas, mintha a meseben lennek. Mindig a szaz ev magany hangulata jut eszembe errol az orszagrol.

Penzvaltas – Nos az Austral dolar itt is ismeretlen fogalom, igy marad az amerikai. A penzmosasi torveny ertelmeben ez egy kulon procedura (megha csak tiz dollart valtok is), tobb oldal kitoltese, utlevel fenymasolas es meg ujjlenyomatot is vesznek tolem eloszor eletemben. Tenyleg ennyire naivak? Gondoljak, hogy a Amerikai kokainuzletek pesoban kottettnek? Hogy Escobar majd jon parmilliard dollart valtani pesora, hogy kifizesse a koka ultetvenyeken dolgozo munkasait?

Egyszeru szallast sem lehet talalni, mert itt mindenhol es mindenkinek TV tudata van, ami az arakra nincs jotekony hatasra. Igy marad a varostol eltavolodas. Kisbusszal kijutok a varosbol, kicsit tullovik az arat, igy a felet fizetem, nem reklamal.

Stoppolok, mire egy drogdiler rogton megtalal, de miutsan kiderul hogy fizetokepes sem vagyok, visszaszivarog kijelolt helyere, es terit tovabb a kamionosainak.

Hamarosan megjelennek a rendorok, blokadot kepeznek s spontan ellenorzik az autokat. Par ora mulva motoros kommandosok csapata suhan szaguld kifele, allig felfegyverkezve, hatukon hatalmas geppuska, ahogy a filmekben a banditak jelennek meg. Vegre egy orszag, ahol a rendorseg nem kibaszasbol van. Neha egy egy teherauto volt megpakolva katonakkal, fegyverek, heveder korbe a testukon, mintha vietnami haborus filmet neznek. Valami log a levegoben. Itt mindig. Alomvilag.

Mint varhato volt senki nem vett fell, igy sotetedes korul felhagyok, s megallitok egy kisbuszt, pofatlanul lealkudva a hivatalos arat. De itt flexibilisek, hat uccu le ujra a tengerszintre, vissza a melegbe.

Cali

Rengeteg lepukkant hajlektalan, hidlako kontrsztkent(?) ebben a modern nagyvarosban, mely hajdan Escobarok mukodesi zonaja volt. Vendeglatoim a nyuzsgo varos kozepen laknak, kertjukben pedig a paradicsom, nyugalom, csend, madarak. A kozeli dombon esti Racz-kert hangulat, zenelgetnek iszogatnak a fiatalok. Utana setalunk a belvarosban, rendszeresen betalalnak a keregetok, hisz hetvege kozelg. A szorakozohelyeken kidoboemberek sokasaga. Ez a ma(i) vilag(a). Az asztaloknal nagy sortolcserekbol csapolhatnak az asztaltarsasagok. Itt is van az utcakon mozgo mobil telefon, s vannak lanyok, akik a ruhajukon hirdetik a perc arakat. De azert csak a mellkoze tett mobil a legsikeresebb…

Colombia – mindenki utalja a politikusokat, leven korruptak ahogy illik, mindenki valtani szeretne, de felnek. Ha valaki politikai palyara adja a fejet, akkor konnyen oda a feje. Ha esetleg nagyobb hal, akkor a repulogepe zuhan le muszaki hiba miatt.  A nem kivanatos ellenfeleket rovid uton kivegzik. Nem problema. De a nep miert is nem lazad fel?? Nos szerintem itt elegseges a jolet ahhoz, hogy annyira ne akarjanak valtozast. Ez egy igen gazdag orszag, csak a kicsikhez meg nem ert le.Viszont sajnos arakban igen. Akar europaban is lehetnek. Vagy meg dragabb. (Benzin gallonja (kb 4 lit.) kb.3 dollar, suti  egy doolarig, zsomle 10forint, szallasok 6-20 dollar, valtsagdij keresettol (es kereslettol) fuggo.  En hogy is allok ez ugyben????? Ki mennyit szanna ram??)

Palmira – varosaig kibuszozom, de pechemre a belvarosba tesz ki, igy tart egy darabig, mire kisetalok a kisvarosbol. Kozben egy kerekparos orult csapodik mellem, kedves segitokesz vidam ficko, meg a bicojat is odaadja.

Egy kamionnal folytatom az utamat majd 3 ora stoppolas utan, de kerulovel mennek celom fele Pereira-ig. Ennek csak egy hatulutoje van: este van, nagyvaros es a buszok irrealisan dragak s csak elore valtott jegyel lehet felszallni. 30 km-re 3.5 dollar, tobb mint a napi budzsem fele. S nincs konyorulet. Ez del Amerika. Vegul egy buszba felferek, hogy kijussak a varosbol, de addig beszelgetek a soforrel, hogy legyint a fizetest illetoen. A buszon egy exdisszidens naiv oregedo cicaval beszelgetek, aki Armenia-ban bevisz a kozpontba, mondvan milyen szep varos, majd otthagy. Hat, nem izgalmas: modern, gazdag, draga. Este 9 kor egy masik modern nagyvaroskaban talalom magamat. Csomagom megint nem szivesen latott vendeg, de vegul a pek segit. Ez a csomag ugy mindig jo szonda egy hely tesztelesehez, hogy milyen a kozhangulat, az emberek. A foteren kortars muveszeti kiallitas, par pad a szerelmeseknek, egy uj templom. Ez a gazdagsag uj arca Colombianak, mintha Nyugat Europaban lennek. Mar megyek is.

Este 11kor meg vannak buszok Bogotaba, vesztenivalom nincs, rakerdezek az arakra mielott nyughelyet keresnek. S mivel keves a kuncsaft (ilyen arak mellett nana), igy batran alkudok, s legnagyobbb meglepetesemre belementek, igy 10 dollarert 7 orat ulhetek es alhatok a kellemes meleg buszban, habar a szekek igen kenyelmetlen konstrukciok errefele.

BOGOTA – 2600 meter tengerszint felett, borus eg, keso oszi  hangulat.

Hajnalban erkezek a fovarosba, mely inkabb egy ipari lerakotelepre hasonlit, rengeteg lepusztult foldszintes, sivar taarhazakkal. A belvarosban szinten foldszintes, neha 2 emeletes kohazak kepviselik az orszag kozpontjat. Vasarnap leven boltok zarva, kirakatok helyett lehuzott vasrolok jelzik a varos beketlen voltat. Amsterdamban is ez mukodik a vandalok es rablok ellen. Szep uj vilag. Szemerkel az eso, csomagomtol lehetetlen megszabadulni, mert itt mar olyan mereteket olt a felsz. Igy hazigazdamnal kezdem a napot.

Kozlekedes – jol megoldott. Ahogy Quito-ban is, itt is zartpalyas felszini metropotlo buszok (transzmileneum) kozlekednek 4savot kiszakitva a foutvonalbol. S van piroshetes verzioja is a sietoknek. A varos strukturaja negyzetes, s utcanevek helyett szamokat hasznalnak. Vizszintes es fuggoleges, ahogy a keresztrejtvenyben (Calle, Carrera)

Museo de oro – A foldresz leggazdagabb antik ekszerkiallitasa, vasarnaponkent ingyenes, igy benevezek egy kis pre inka indian ekszerologiaba. Az akkori otvosmunkak igenyessege ma is megallja a helyet, igaz angolul itt sincsenek feliratok.  (Igaz turistak sem. Vajon miert??  🙂 A csucs, a hang es feny show az emeleti teremben, automatikusan lezarodo pancelajto moge zarva tobb szaz antik ekszerbol keszitett mualkotasnyi performance-t nazunk-hallunk vegig. Van talalt anyag az biztos. de tenyleg igenyesen lett elokeszitve.

A vasarnapi bolhapiac megszokott nyuzsivel uzemel, gramofonnal, numizmakkal, hasznalt villaskulcsal, muanyag banannal egyetemben nagy a fesztav. Sot feltunt egy teknos nepper is a sok cigi, edesseg, konyv, toll, muanyag jatek arus mellett. Nekem eszembe nem otlott volna, hogy pl. leveli bekaval szolitgassak meg embereket. (akkor mar inkabb isten szavaval)

Nagyon sok foghijtelek van az abszolut belvarosban, de ugy tunik nem tortenik gazdasagi hasznositasa. Gaz-telep a nyockerben. A parkok uresek (vajh miert??), belvarosban utcasarkonkent fegyveres katonak ugyelik a fellepo varatlan-veletlen helyzeteket.

Ellenben egy kicsit kijebb a belvarol a prostitualtak nagy forgalmat bonyolitanak le, kapualjakba hivnak, de ugy erzem eltunnek a nagy sotet lukban, igy ez az elmeny marad a helyi illetosegu lakosoknak. Egyebkent az oreg es dagi a meno, s van melyikuk ferfi hangon szolalt meg. Kinek mire akad ingere. (kinek a pap, kinek a papne)

Masnap a piroshetesre keveredem, igy tulfutok a belvaroson. Sebaj, uj kornyek. Eppen ebredezo boltocskak utcaja, csapodik is hozzam egy fura arc, lerazni nem tudom, de egy ido utan a hatizsakomban talalom (a kezet). Ejnye,.. konyokom az orraban landol, majd hatarozott leptekkel eltavolodom. Bogota.

Kicsit kesobb egy igazi hamisitatlan homless bolhapiacra keveredem. Itt a hajlektalanok pont olyanok mint nalunk, mintha most jottek volna ki a szenbanyabol, ruhajan honapos retek, hajuk rasztaba fordult, s kulonleges ismertetojegyuk, hogy mindegyiknek van egy kis csapagyon futo ex-babakocsija, melybe ingosagait vontathatja.

A szuksegtelenne valt vagy frissen guberalt cuccokat a jardabeli tozsden probakjak kulonbozo portfoliokban ertekesiteni. Csakhogy szuk a piac, mert kulsos-arcok ritkan vetodnek ebbe a fekete lukba. Ide meg a fegyveres katonak sem mereszkednek. En gyanutlanul setalok beljebb, mert eszmeletlen erdekes karakterek vannak erre (egy fotosnak paradicsom), de azon kapom magam, hogy furcsa sotet tekintetek kereszttuzeben vagyok. Alapbol rossz a hangulat, feszult a legkor, valami tortenni keszul. Kamera vissza a zsakomba, tul nagy a kontraszt koztunk, nem illene a hasznalt magnokazetta, rossz zoldsegreszelo es kopott cipok sorozataba a nikon-om..

Tul nagy a kontraszt. Hul a levego korulottem. Mint amikor Han Solo beteved a kocsmaba, s megfagy a levego korulotte, s kulonbozo foldon tuli lenyek merednek ra baratsagtalan arccal. Ilyen szituacioban mar voltam egyszer, nem felejtem. Fenykepezomet meg sem probalom elovenni ujra, habar cimlapfotok lehetnenek. Lepteim elbizonytalanodnak, fegyveresek sincsenek mar erre, s ugy erzem, ha befordulnek a kovetkezo utcaba, akkor nyomtalanul eltunnek. (mennyi fekete lika van Bogotanak?) Igy lassan megfordulok es araszolok kifele a legnagyobb termeszetesseggel, vissza a valo vilagba. Ez a magikus realizmus foldje. Szaz ev magany. Barmi barmikor megtortenhet.

Visszaterve a fosodorba, ujra az epuletek kerulnek erdeklodesem kozeppontjaba. Fegyveres is van, hat elo a kamerat es fenykepeznek egy muemleknek tetszo hazat, de a ket katona mar ott is terem es letartoztatnak. Mint kiderult potencialis kem vagyok, mert egy katonai kozpontot vettem lencsevegre, s mint ilyenre meg ranezni sem szabad. Szoval bevezetnek a fegyveresek a laktanyaba, s vegigvezetnek belul az epuletben hogy egy irastudo felettest talaljanak (Engem a kemet vegigvezetnek!! Belul! Holott kivulrol is tilos latni. Ezutan mar csak a megvakittatast tudom bunteteskent elkepzelni a statarialis birosag elott..) Meg jo hogy nem beszelnek angolul, mert akkor idegenvezetest is kapnek. Igy marad csak a fegyveres vezetes. De meg egy irnokot sem talalnak ebben a rettenetesen fontos objektumban. Miert is orzik ennyire akkor az epuletet?

Igy visszavisznek a kapuhoz, ahol allando orseg van, szoges akadaly az autos robbantosok ellen. Varok. ezalatt orsegvaltas is lezajlott, `jobbra at` vezenyszora a fele tarsasag balra fordul. Akar otthon. Mintha burleszk filmben lennek. Siralmas de kozben rohejes. Sajnos soha nem tartottam sokra az egyenruhasokat, s most sem sikerult kimozditani errol az allaspontombol. Orakat varok, szerintem mar ki is setalhatnek, mert senki nem tudja mit is keresek itt, talan csak egy latogato, aki varja testveret, vagy varok valakit akivel targyalasom van stb.. Vegul megsem ezen verzio mellett dontok, mert gepemben nincsenek mar terhelo bizonyitekok, igy inkabb kivancsian varom a fejlemenyeket, habar idomet sajnalom erre a bohozatra. Igy inkabb megsurgetem az oroket, hogy talaljanak mar egy ertelmes embert. Aztan elokerul a fohadur, megtanitom hogyan kell digitalis kameran megnezi kepeimet (par szaz), de persze a hagyomanyos fenykepzomet nem mutatom, mert ott egyszeruen kinyitna hogy megsemmisuljon). Majd megegyszer atnezi, habar ezt nem elismeresnak veszem, s csak izgulok, hogy le ne torolje az egeszet, vagy el ne kobozza. Szerencsere semmi terhelo, igy mehetek.  Lam ujra szabadon, habar azert hatul is nyitva a szemem, hatha meggondoljak magukat, vagy utanam lonek…

Candellaria – az igazi ovaros a domboldalon, kis utcakkal, szines hazakkal, tobb tucat 16. szazadi templommal, mert az epuleteket `elfelejtettek` lerombolni a masodik vilaghaboruban. (Na jo, volt nekik foldrengesuk helyette)

A muemlek epuletekbe a hivatalok koltoztek, korben katonasag, igy raa sem lehet nezni, csak egyenletes tempoban elsetalni mellettuk, mint hajdanan a Lenin mauzoleumban. Tan meg friss az elmeny, hogy 1985-ben az M18 gerilla csoport `aktivistai` elfoglaltak az igazsagugyi palotat es leoltek a birakat. A sereg csak ugy tudta visszafoglalni az epuletet, hogy lerombolta az epuletet. Endung lo:sung.

Azota van uj epulet. Igaz Bogotara is igaz, hogy a kozepuletek, nem a koz-e.

Konyvtar – egy fotokiallitas is van a falakon, de a masik mar tiltott zona a riaszto miatt. Vicces. Net nincs, de Zilahy Lajos, Szekfu Gyula, Marai, Aczel Tamas, Francois Fejto, Mindszenty Bela – a magyar irodalom `gyongyszemei`, szerencsetlen magyar szepirodalom utan kutatoknak. Hol marad a magyar orszag-imazsunk??? (van aki hallott Aczel Tamasrol?? Biztos nincs a top 100-ban az en listamon)

A turista informacios beszel angolul (jeah), de napi 10!!! kulfoldinel tobb nem fordul meg erre. Gondolom itt is jo az orszagimazs, vagy mindenki jol el van iranyitva (az orszag kornyekerol). Kulturalis elete gazdag, sok fiatal, francia filmhet, muzeumok, Jazz festival, Marcel Marceau, stb

Irany eszakra, a karibi tengerhez! – hiperszuper busz hiperaron visz ki Bogotatol 20 percre levo mu-varosig, mely hetvegeken szorakoztatokozpont, kvazi diesney land. Nem is vesznek fel (ott sem), de ezt mar asszociacio szinten ertelmezem Colombiaval kapcsolatban. Az emberi felsz rendesen integralodott a tudatukba. Technikat valtok. Elbuszoztam a legkozelebbi benzinkutig, ahol nagy nehezen felvett egy kamionos a platojara, mely nem lenne baj, ha nem lenne hideg es nem eredt volna el az eso. De mindenert karpotolt a kornyek patchworkjen tukrozodo napfeny, mikozben a hegyek felett gyultek a felhok, kulonos fenyhatasokat okozva igy egyutt. Alomfold. A szaz ev magany csak itt irodhatott! Tunja-tol mar kisbusz visz tovabb a kanyargos hegyi utakon, hogy meg nappal megerkezzek Colombia szentendrejebe.

Valle de Leyva puccos nyugis, egyseges hangulatu kis falu, de zavaro, hogy minden olyan tiszta es rendezett, hianyzik belole a patina. Odon templomkaban esti mise utani korus, idos emberek ulnek a locan hazaik elott, igazi erdelyi hangulatot idezve fel bennem. A foteren tabla jelzi: loval behajtani tilos. Termesko az utburkolat de ez sem menti meg az utcat az osszetort sorosuveg szilankoktol, mely igy jelzi mely korban vagyunk megis. Kontrasztok orszaga.

A turist information egy satorponyva alatt honolo fegyverest jelent aki ugyan nem tud semmit, de hat nem is az a dolga.

Szallast is talalok, egy vallasos nenike talal meg, regi hazacskajanak bejaratanal egy Maria szobor. O a recepcios – mondja, s megnyugtat, hogy ok egy vallasos csalad. Odon zenegep, hintalo es II. Janos Pal szuros tekintete a szobamban.

Itt a volgy kornyeken sok erdekes latnivalo akad. 8km-re egy 120 millio eves vizihullo maradvanyait szemrevetelezhetem, kisse messzebb a Muisca kultura asztronomiai kozpontja talalhato, mely ritualis helykent is szolgalt, benne rengeteg 2-3 meter magas kofallosszal.

Raquira – szines homlokzatu kis hazacskak alkotjak ezt a mese falut, melyet a turista boltok sokasaga ront le, de egy jo van, nincsenek kulfoldi turistak.

Innen 7 km fel a hegyekbe La Candelaria kolostora, mely 1597-ben epult. Igaz zarva  volt, de a kornyek es a seta odafele kellemes. Lattam korbejaro lo vontatta agyag preselest, meg egy kedves arcu oreg nenit a faluban. Megint egy szaz evet vissza-zokkentem. Mitha ebben az orszagban a hanglemezem tujemindig ugrana egy nagyot. Alomvilag.

Sok a kornyeken az Europai migrans, leven ez a kornyek banditailag nyugisabb.

Utamat folytatom eszak fele, s egy nemet disszidens bacsi vesz fel, (nem firtattam, hogy nemzeti szoc. volt-e hajdanan) s egyik tanaranak a felesege magyar volt, akinek a szellemi frissessege a kor(osodasa)val nott.  Egyedul a politikai bizonytalansagot nem szereti, sejtem is miert.

Az emberrablok foleg gazdagokra specializalodnak, mindenkirol tudjak mennyi a fizetese, mikor hova megy stb. Sok kulfoldi uzletembert a biztosito valtott ki, mert errefele ilyenre is lehet szerzodni. Vicces mi?

Egy masik rozoga auto visz tovabb egy hegy tetejere, ahol kocsmazo indianokba botlok, neha szamarhaton eluget egy benszulott, vagy a mezorol hajtjak haza a joszagokat.. Idilli taj, kulonos kedves emberek… csak eppen senki nem vesz fel.. A sok kutya kozul pedig az egyik megkap. Remelem nem veszett.  A helyzet annal inkabb. Igy megint kisbuszra szorulok a kovetkezo telepulesig. Innen a kovetkezo falu 8km es 2 dollar. Es ez nem turist price! Onnan kapok stoppot szerencsere, de estere bentragadok egy varoska hataran, kombinalva egy hatalmas zaporral, villam.. dorges.. aramszunet, hogy tovabb csokkentsek stoppolasi eselyeimet.

De a legremenytelenebb helyzetekben mindig jon egy varatlan fordulat, s egy busz all meg harom fiatallal, akik Venezuela fele tartanak, s penzt is csak jelkepeset kernek. Igy egesz reggelig aludhatok, mig ok kanyarognak ejszaka a vegetnemero hegyek kozott. Tavolban meg villamok, mig a fenyszoro pasztajaban folyamatosan paraban uszo uttest, s csak kigyozunk a hegyek kozotti tejuton. (Igy viszont az uton levo godroket csak sejteni lehet, mely razos futamma teszi az utazast. A szepsegert meg kell szenvedni)

Reggel elvalnak utjaink, de legalabb ujra tengerszintre kerultem, vissza a kellemes melegbe. Veget ertek a kanyarok. Egy 36 eves teherauto visz tovabb egy epitkezesig, onnan pedig egy masik visz egeszen estig, de mindig megallunk okmenyt pecsetelni, zsirozni, kereket cserelni stb, szoval lassu. Utkozben a szokasos kep, rengeteg katona, homokzsak-fedezekek, vedik a hidakat falukat.

Bosconia-ban ragadok ejszakara. Egy foutcaja van, ami a foutvonal is egyben, benne nyuzsi, elet, az emberek kint ulnek a hazak elott es a kocsmakban, mindenhol egymast tullicitalva uvolt a zene. Igazi karibi filing, ahogy kozeledek a tenger fele. A kocsmaros egyutt enekel a cd-vel. Itt figyeltem meg eletemben eloszor, hogy a csirket kezzel eszik, de nem csupaszon, hanem egy nylon zacskot huznak a kezukre. Elmes. Nekem a szokasos eledelem a babfozelek, de uj tajegyseg-kaja a tesztaba csomagolt tukortojas csipos szosszal megbolonditva. Egy ujabb ismeretlen tropusi gyumolcs kerult be a tudatomba es ki a szotarambol.

Szoba is elegyednek velem fiatalok mikozben irogatok, de senki nem invital be a kertjebe aludni. Megsem Erdely. De persze azt elmondjak (hegy lelkiismeretuk nyugodt legyen), hogy mennyire veszelyes kint aludni. Jo, majd vigyaz ram a joszerencse. Igaz a szunyogoktol nem ovott.

Nos errefele mar olyan jofejek az emberek, hogy esely sincs stoppolni, igy marad a busz. Utkozben tobbszor katonak ellenorzik a csomagokat, utipapirokat, hogy kiszurjek azokat akik kicsiben nyomjak.

Santa Marta – kikotovaros, melybe csak erkezunk, erkezunk… olyan nagy az elovarosa. Setalok a belvarosban, s a fegyvereseknek rogton szemet szurok s rogton atvizsgaljak a hatizsakomat. (Arab terroristanak neznek, eloszor eletemben.) Egy fotoboltban rakerdezek az eladotol, mennyi egy nagyitas, mire hatramegy es megkerdezi a fonoketol. Pedig ennel konnyebbet nem tudok kerdezni egy fotoboltban, csak nehezebbet, igy fel is adom a tobbit. Miert is van ott ha nincs koze az ugyhoz? No de ezt kerdezhetnem honi burokrataink nagy reszetol is. Sebaj oket is el kell tartani, csak ne bosszantsak az embereket.

Epiteszetileg viszont nem izgalmas hely. Muzeumok zarva, tengerpart unalmas, izzaszto hoseg. Az utikonyv emlit templomokat, de jellegtelenek, igy most jovok ra, hogy az epiteszet az csak az en megkozelitesem a temat illetoen, mig masoknak tenyleg Isten haza. Sebaj tovabb..

Busszal tovabb, de nem szeretem, hogy a buszsofor es a busz eleje el van szigetelve tolunk, igy elore eselytelen a kilatas, csonkanak erzem magam, de legalabb kapunk ajandekba cukorkat. A kovetkezo nagyvaros ipari, igy semmi keresnivalom arra, igy rogton megyek tovabb, arban megversenyeztetve oket a bo buszkinalat adta lehetoseggel elve. Igaz gyorsan nem lehet haladni a sok fekvo-rendor miatt.

Volcan de codo el tunja –hoz at kell szallnom, leterve a foutrol. Nos innen megint a multba csoppenek. Mikozben varok szepseges idos bacsikak szamaragolnak el a faluban, rozset cipelo asszonyok, szines 60 eveket idozo buszok ujra, rajta a falusiak a friss halfogassal, fissen vagott disznohussal, zoldsegekkel es joszagokkal egyetemben. Visszapillanton ott a Jezus matrica a miheztartas veget.

Mar sotetedik, mire El Tunja-ba erek. Motorossal megyek a vulcan-hoz, ahol mar mennenek a verszivok, de negyedarban megegyezunk. Meztelenre vetkozom es beleugrok a vulkanba… Lebegek a kraterben felgyult langyos iszapban. Bizar erzes es tudat, hogy alattam a fold kozepe, az alvilag, vegtelen melyseg tudat, mikozben pedig a langyos-lagyanolelo iszapban elmerulhetetlenul lebegek. Holt tenger. Erdekes kepzettarsitas ezen helyek nevet illetoen. Holt, alvilag. Holott az abszolut egyevalas erzese kerit hatalmaba ilyenkor, amikor ket vilagot athidalok. Udv.

A kozeli toban megmartozom, megtisztitom magamat a sartol es a tobb napos izzadsagtol, mely eddig vedett a sandfly invaziotol. Visszamotorozunk a sotet, kivilagitatlan faluba, eszem, mert odebb mar nincs este kaja. Igazi falu. Tavoztamkor figyelmeztetnek, hogy veszelyes este atsetalni a kivilagitatlan falun! Kirabolnak. Mar megint. De mit tehetek, nics alternativam. Csak szar a tudat, hogy a sajat falujukban felniuk kell a szomszedaiktol. Nekem egyszeri, de nekik allando aggodalom.

Este egy benzinkut kozeleben irogatok, a kutas srac jon ismerkedni, kinal etellel, majd kesobb alhatok egy kioregedett buszban. Ennyivel kevesebb szunyog jut osztalyreszemul (no es 24 oras felugyelet, mely a saskakent varakozo figyelo motorosok miatt nem art).

Persze mondanom sem kell, hogy senki nem vesz fel (karibi hangulat), de mar mindenki a spanom a faluban, igy marad a nagy szines nosztalgiabusz.

Cartagena – megerkezek a buszpalyaudvarra, ami itt nem epuletet jelent, hanem a kulvarosban levo nagyobb buszkoncentraciot. Dugo, dudalasok, forgatag.  Az ovaros egy fallal elszigetelt negyed, benne patinans hotelek, s mar 5 dollarert kertes kolonialis epuletben lehet aludni. Sajnos nem baratnovel vagyok, igy most a szallas egyenlo az alvassal. Igy marad egy izzaszto ablak nelkuli 3 negyzetmeter, szerencsere onszantambol. De meglepodve tapasztalom, hogy a 2.5 dollarert wc papir, torulkozo es szappan is dukal. Hoppa!

Cartagena

– a spanyolok eleg koran idekeveredtek, s az aranykapu volt ez a varos,  a kikoto ahonnan aramlott az arany europaba. Erre  szemet vetettek a kalozok is. (lehet hogy a mai rablo sokasag ezen hagyomany toretlen tovabb folytatoi) Erre a spanyolok eitettek egy nagy erodot, nem kis bosszusagot okozva Drake kapitanynak, a kesobbi admiralisnak, aki majd az armada elpusztitasaban valik halhatatlanna a tortenelem szamara.

Nagy es egyseges, szines belvaros, kis utcakkal, melyben az autok limitaltak, sot sok helyrol ki is tiltottak. Menyorszag. Egeszen europai megkozelites, csak az utcan mozgo gepfegyveresek emlekeztetnek arra, hogy ez bizony Columbia.

A fotemplom felujitas alatt, de bekeredzkedem s belul idoutazas megint. Varazslat amit ez az orszag tartogat, csak ne huznanak mindig vissza a jelenbe.

Foter ucsorgo trecselo idosek, palmafak, lovaskocsik es a tulelesertmozgoarusokkal. Tetszett hogy a modern muveszet megjelent az utcakon, habar tulzo kontrasztnak tartottam egy meztelen no szobrat a katolikus templom elotti teren. Az is erdekes megformalas, ahol a terito pap `setal` – Platon-Arisztotelesz agorabeli diskurzus hangulatat idezo modon – egy indian rabszolganovel, akinek a laban ott a bilincs. Egyenloseg, testveriseg.

A terekre asztalok es szekek koltoznek be, s a turistak betoltik lassan a teret es a gyomrukat. A kornyeken mozdulatmuveszek teszik mozgalmassa a teret es zsonglorok botporgeto egyensulyozo muveszek, babosok ulik meg a konjunkturat.

Kontrasztkent  a varosfalon kivul orult zajos forgalom, valodi piac, rikkancsok, kufarok, kofak es pofak, kukazok es szalszat jarok, lezengok es tolvajok – akikre folyamatosan mindenki figyelmeztet. A vidamparknal talalok hustalan etelt  nem vegtelen aron, (igaz, gemkapoccsal izesitve, biztositva az egyenletes nyomelem bevitelt) igy toltodom, de uresedem is, hisz ulto helyemben legnemuve valt a penztarcam. A mutatvanynak nem voltam reszese, mert senki nem volt korottem. Fizettem, ettem, s mire felaltam kedvelt tarcamnak nyoma veszett. Magia. Igaz penz nem volt benne, csak kb 1 dollarnyi. Ennyibe kerult a mutatvany. Kar hogy nem lattam.

A salsa rengetegben meghallani Beethoven 9.-et teljes feludules. Lampanal egykereku kerekparos zsonglorkodik 25mp-ben, vagy labdaval dekazik produkciokat.

Kicsit odebb torott labu nagymama tolokocsiban graffitisan kifestett labgipszben.

Estere az utcak megtelnek zenevel, de a csucs egy felreeso utcareszletben eneklo-zenelo iszogato ccsapat. Keszulnek az ejszakara, kezukben az elmaradhatatlan sor. Ejjelre megtelnek a kocsmak, a kurvak benepesitik az utcakat es minden(ki) megy a maga utjan. En aludni, mert sok nap utan vegre agyban, parnak kozt…

Reggel alkudok egy hajoturara, igaz nem az a hajo, nem akkor es nem az az utvonalon, de vegul vizre kerulok. Szaguldunk szelsebesen ketszer hathengeres motorcsonakkal, 60 km/h, a hullamokon akkorakat csapodunk, hogy mar azt varom mikor torik kette a csonak. De itt legalabb adtak mentomellenyt.

Eloszor egy szigeten allunk meg, ahol tengeri akvariumban produkaltatjak a delfineket, es egzeciroztatjak a teknosoket. En addig pipabuvarkodom a kozeli koraltormelekek kozott.

A kovetkezo allomas egy tengerparti reszlet, kokuszra maszo feketevelsok kifozdevel. Kicsit mogottuk evtizedes szemetkupacok halmozodtak, opponalva a homokos tengerpartot es a kek hullamokat. Rajottek, hogy a szemet latvanya nem kell a vendegeknek, igy azt hatul halmozzak, de gondolkodasuk oda mar nem jut el, hogy ne termeljek a szemetet.. Rengeteg mozgoarus szallja meg az idehurcolt turistakat. Unalmamban alkudozom egy kagylo nyaklancra, mikozben egy lany masszirozgat.  Nana hogy sokaig tart az alku, s a feka lanyon jol mutatott.

Utolso allomasunk egy var kozeleben, de mar ido nincsen, mert gyorsan megetetik a nepeket. En addig elcsamborgok a kozeli halaszfaluba, nagyszeru arcok, meztelenul jatszo kisgyerekek, lanyok kedves-mosolygosak, nyugis elet, nyoma sincs a turista rohanasnak. Nincs itt semmi felhajtas, nemugy odebb, ahova erkeztunk. S mar menni is kell. Szornyu, nem nekem talaltak ki a csoportos `aztnezzuk megahovaviszunk` turakat. Ahol unom magam orakat idozunk, ahol lenne mit felfedezni, onnan rohannak.

Lassan vissza kell indulnom Bogota-ba a repulom miatt, igy egy esti jaratra alkudok, mely egy 6 oraval hosszabb utvonalon megy a gerilla aktivitas miatt Medellin-be. De meg igy is draga a busz, no es persze ennyiert ures. Nyugati turista olvasatban ez igy hangzik; milyen jo hogy nincsenek sokan a buszon, legalabb kenyelmesen utazom. Joreszt a hegyekben kanyargunk, vagy varunk, mert egy kamion nem fert el egy kanyarban egy szuszra.

Medellin- kellemes volgybe zart nagyvaros, melynek modern metroja is van, mely a belvarosban tobb emeletnyi magasban rohan tova. Kellemes mediterran nyuzsgo elet, autoszerelo negyed alkatreszhalmokkal, modern terkompoziciok.

A kozelben, egy ora buszutra allitolag kellemes kisvaros odon templomokkal es sajatos hazakkal csabit. Teny, kedves kozpontja van, de ennyi kb.

Bogotaba megint kerulovel megy az ejszakai busz a biztonsag kedveert, igaz, igy 7 oraval tovabb tart az ut. Sebaj, van hol aludnom legalabb.

Bogota reggelen misemaradekokat csipek meg, majd uzletemberekkel telik meg a varos. A modern muveszetek muzeuma felejtheto, de a nemzeti muzeumban izgalmas fotokiallitas van. Egy kedves festo idegenvezeto lanyt is kapok , akirol kiderul, hogy kanadaban elt ket evig egy magyar disszidens hazaban.

A repuloteren becsekkolnek, de a pultos lany tanakodik, majd elmegy. Kezd melegem lenni. Mint kiderul, az egy hete komfirmalt jegyem ellenere nem vagyok az utaslistan! Idegesse kezdek valni, mert tudom, hogy mar egy honapja sem volt hely a kovetkezo napokra a forma 1 Sao Pauloi futam miatt. Tehat ha most lemaradok, akkor par nap itt ragacs. Meg probalkoznak a sarga laz elleni vedooltassal, hatha nekem nincs, de ennek is megfelelek. Vegso ervkent meg felhozom, hogy csatlakozasom van egy europai jaratra, es nekem fel kell ferni a gepre. Beveszik a csomagomat, kapok egy varolistas kartyat. Mar tobben varunk  a tranzitban akik lemaradhatnak a geprol. Mikor mindenki beszallt, akkor engem szolitottak az egyetlen helyre. Huhh.

A hatarkileptetes meglepoen gordulekenyen zajlott, drogkeresessel pedig nem is bajlodtak, mintegy buzditva az embereket, hogy a tulkinalati arukat kivigyek. Ellenben a gepreszallasnal haromszor is atvizsgaltak mindenkit elektromosan es tapizosan is. Habar ez nem menti meg a fontos emberek eletet, ha a nagyhatalmuaknak el kell tenni valakit lab alol. Mar rengeteg gep zuhant le pont amikor fontos ember utazott rajta…

A gepen egy turavezeto holgy ul mellettem, aki mar ugyan haromszor volt Sao Pauloban, de semmit nem tud a varosrol. ilyenkor mindig felbatorodom, hogy en egy nap alatt tobbett tudok egy adott orszagrol, mint az akinek ez (lenne) a hivatasa..

Vandorboy

2005 szept. 20.

One Response to “Kolumbia – a mágikus realizmus élőben”

  1. suldo szerint:

    havent you thought of teaching? szabadegyetem for ex?

Leave a Reply

*

Panorama Theme by Themocracy

Facebook Like Button for Dummies